1.Fejezet

"Drága Elena!

Nem telik el úgy nap, hogy nem gondolnék rád, és Rebekára.Rettenetesen hiányoztok! Stefan nap hosszat csak Lexie elvesztésére tud gondolni.Egész nap csak a hotel szobánkban gubbasztunk, arra várva, hogy Klaus újabb ördögi tervét akadályozzuk meg.Kínoz az éhség! Mióta eljöttünk otthonról, csak állati vért iszunk, ami bevallom nem épp ízletes.Inkább förtelmes.A gondolat, hogy Klaus miatt bajotok is eshet, mindennél fájdalmasabb! Hiányzik, hogy Rebeka úgy ébreszt minket reggel, hogy közénk ugrik egy "Bomba" kiáltással, amin persze mindketten jót nevetünk. Hiányzik, mikor a mellkasomon fekszel, és mindketten azon töprengünk, mi is lenne velünk egymás nélkül! De Klaus bármire képes, hogy megkaphassa Rebekát! A lányunkat! 6 évesen több veszély leselkedik rá, mint más emberekre.Klaus hibridet akar csinálni belőle, majd ellenünk fordítja, és megparancsolja neki, hogy végezzen velünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy biztonságban legyen, de mégis normális gyerekkorban részesítsük! Már amennyire vámpírként normális élete lehet... Stefan folyton azt hajtogatja, hogy nincs miért élnie, ha Lexie nincs.Én pedig, mint a testvére, lelket öntök belé.Nagyon megviseli őt Lexie halála.Ahogy mindenki mást is.Stefan épp ezért akar végezni Klaus-al.Azt akarja, hogy szenvedjen.Annyira, amennyire ő szenvedett azért, hogy megölte azt, akit a legjobban szeretett az egész világon! Tudod, mindent megtennék hogy most veletek lehessek, és vigyázhassak rátok! De az megnyugtat, hogy ott van Caroline, Matt,  Bonnie, és Phoebe   akik vigyáznak rátok! És az, hogy holnap újra láthatlak! Újra belepuszilhatok a hajadba, és azt suttoghatom a füledbe, hogy "Szeretlek" és mindig szeretni foglak! Egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban, amíg a halál el nem választ! Tisztán emlékszem arra a napra, mikor először a kezemben tartottam a szívem legnagyobb kincsét.Rebekát! Barna szemei csak úgy csillogtak, az arcomon pedig egy büszke mosoly ült.Féltem őt a vámpírléttől! Mi lesz hogyha nem tudja uralni magát? Az érzései felfokozódnak! Klaus-nak nem szabad megtudnia hogy vámpír, mert akkor könnyebb lenne őt a hibridjévé tenni.Tudom, fel is hívhattalak volna, de ezt a levelet most személyesebbnek érzem.Mikor ezt a levelet megkapod, mi már úton leszünk haza felé.Már csak pármérföld választ el minket az édes otthonunktól.Nagyon szeretlek!! Damon!"-olvastam fel a férjem levelét.
-Ezek szerint nem sokára itthon vannak!-mosolygott Caroline.
-Igen, hála istennek!-mosolyogtam.
-Miért érzem én azt, hogy valami nyomja a lelked?-kezdett el gyanakodni.
-Csak aggódom! Rebeka még kicsi, így könnyen befolyásolható.És mindketten tudjuk, hogy Klaus bármire képes, hogy megkapja azt amit akar! És jelen pillanatban Rebeka a legfőbb célpont a számára.
-Rebekának semmi baja nem lesz! Amíg mi itt vagyunk, senki nem bánthatja!-mondta Caroline.
-Tudom, csak...
-Nincs csak! Holnap Stefan és Damon újra itthon lesznek, és ők is védeni fogják Rebekát! Klaus elvileg most a hibridjei vérét szívogatja, és amíg van hibrid vér, addig semmi mással nem fog foglalkozni! És ha újra neki látna a tervének, arról mi tudni fogunk!-magyarázta Caroline.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.
Caroline széttárta a karjait, majd magához ölelt.Szerencsésnek érzem magam, hogy Caroline itt van nekem.Elég régóta ismerem ahhoz hogy tudjam, hogy ő soha nem csapna be.Gyerekkorom óta ismerem.Ha ő nincs, talán még most is depressziós lennék a vámpírrá változásom miatt.Eleinte nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.Csak a vérre tudtam gondolni.Először nem igazán tudtam uralkodni magamon, de Damon megtanította hogy mikor álljak le.Az ölelésünket a lányom csilingelő hangja szakította félbe.
-Anya! Éhes vagyok!-dörzsölgette a hasát Rebeka.
-Máris szolgálom a vacsorát kisasszony! Irány a konyha!-kaptam fel őt, majd a konyhába száguldoztunk.
Szépen az asztalhoz gyűlt mindenki, és megvacsoráztunk.Holnap már Stefan és Damon is velünk fog vacsorázni.Rebeka megvédése a legfontosabb számomra.Klaus bárkit bármikor képes lenne megölni.Ha azt mondja, hogy te a hibridje vagy, akkor annak kell lenned.Ha pedig ellentmondasz neki, megöl.Benne egy cseppnyi jóérzés sincs.A saját családját is megölte, és bezárta a koporsóikba.A szüleim meghalt egy balesetben, és én is jelen voltam akkor.Egyedül csak én éltem túl.Vacsora után Phoebe elvállalta, hogy lefekteti Rebekát, amíg Caroline és én rakunk el ebédet a fiúknak holnapra.
-Rebeka nem is kérdezősködik Damon felől?-kérdezte Caroline.
-Dehogy is nem! Minden este megkérdezi mikor lefektettem, hogy apa mikor jön haza?-meséltem.
-Erre te mit válaszolsz?-érdeklődött.
-Azt hogy nem sokára! Valamikor neki is el kell mondanunk hogy ő nem ember, hanem vámpír!
-Minél előbb szembesítitek vele, annál jobb!-mondta.
Caroline-nak igaza van.Már épp itt lenne az ideje, hogy szembesítsük a dolgokkal.Holnap még ezt megbeszélem Damon-el, és ha ő is jó ötletnek tartja, akkor pár nap múlva elkezdjük tanítani Rebekát.Nehéz lesz hozzászoknia .a vérhez, az állandó éhséghez, és az érzelmei felfokozódásához, de ezek mind a vámpírlét velejárói.Lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyamba.Unott fejjel kezdtem el váltogatni a csatornák között, és miután beláttam hogy semmi érdekfeszítő nincs a tévében, úgy döntöttem hogy lefekszem.

*Reggel*
Boldogan keltem fel, hisz ma végre újraláthatom a férjemet.Rebeka pedig újraláthatja az apját.Kipattantam az ágyból, aztán felöltöztem.Mikor késznek nyilvánítottam magam, a lányom szobája felé vettem az irányt.Még javában húzta a lobőrt, így keltegetni kezdtem.
-Ébresztő álomszuszék! Hasadra süt a nap!-simogattam bársonyos arcát.
Álmosan megdörzsölte a szemét, majd egy nagy ásítás kíséretében felkelt az ágyból.Felöltöztettem, majd leindultunk reggelizni.Bonnie sürgött forgott a konyhában mikor leértünk.Matt és Caroline pedig épp az esküvőjük helyszínéről beszélgettek.Hamarosan összeházasodnak, és én leszek Caroline tanúja.Matt-é pedig Damon.
-Rebeka! Találd ki ma ki jön haza!-mosolygott Phoebe.
-Kicsoda?-pislogott kíváncsian.
-Apa mindjárt itthon van!-kacsintottam.
E hír hallatán Rebeka nagyon megörült, és egész végig be nem állt a szája, és csak arról tudott beszélni, hogy mennyire örül hogy az apukája újra itthon lesz vele.Ekkor leparkolt egy kocsi a házunk előtt.Sietve az ablakhoz rohantam, és megláttam amint Damon és Stefan szállt ki a kocsiból.
-Megjöttek!-vigyorogtam.
Rebeka sebesen kirohant az ajtón, és egyenesen az apja karjaiba vetette magát.Damon szorosan magához ölelte, majd egy hatalmas puszit nyomott lánya pirosló arcára.
-Annyira hiányoztál apu!-ölelte szorosan Rebeka.
-Te is nekem hercegnőm! Nem tudod elképzelni menyire!-majd puszit nyomott Rebeka homlokára, majd átadta Stefan-nak.
Damon tekintete engem keresett, majd mikor megtalált, elvigyorodott.Nem habozva a karjaiba borultam.Beszívtam jellegzetes illatát, és nem akartam elengedni.Csak ennek a csodás pillanatnak akartam élni.
-El sem hiszed mennyire hiányoztál!-motyogtam a vállába.
-Te is hiányoztál nekem! Elképesztően! De most itt vagyok, és soha nem engedlek el!
Damon ajkainak estem.Olyan érzésem volt, mintha már ezer éve nem éreztem volna ajkainak ízét.Vadul téptük egymás ajkait, majd levegő hiányban képtelenek voltunk elválni.
-Megtudtatok valamit Klausról?-kérdeztem.
-Csak annyit hogy egy egész hibridhadsereget akar, de azt nem tudjuk, mihez akar velük kezdeni! De inkább most ne beszéljünk Klausról.Túlságosan hiányoztál! A mai nap folyamán nem akarok többet Klausról hallani!-mosolygott.
Rápillantottam Stefan-ra, aki még mindig Rebekát ölelte.Mikor elengedte, levette a napszemüvegét, majd rám nézett, és elmosolyodott.Széttártam a karjaim, aztán megöleltem.Most mindennél jobban szüksége van a családjára, és a barátaira.Lexie elvesztése hatalmas űrt hagyott maga után Stefan szívében.Stefan-nak Lexie volt az igazi.Már fontolgatta hogy elveszi feleségül.Aznap akarta megkérni a kezét, mikor Klaus egy fatört döfött a szívébe.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Fogjuk rá!-válaszolt.
-Remélem tudod hogy rám mindenben számíthatsz!-mosolyogtam.
-Tudom, és köszönöm!-hálálkodott.

A nap további része azzal telt, hogy a fiúk elmesélték milyen volt Itáliában.Ugyan is, Klaus ott lógatja a lábát.Egyenlőre csak pár információval tudtak szolgálni, de jó kiinduló pontoknak számítottak.Rebeka és Damon minden szabad idejüket együtt töltötték.Öröm volt rájuk nézni.Rebeka elég hamar kifáradt, ezért az apja le is fektette.Miután biztonságosnak véltük a terepet, szabadon beszélgettünk a Klaus ellen forralt tervünkről.Megérkezett Alaric, és Phoebe is, ezért ők is csatlakoztak a beszélgetéshez..
-Klaus legfőbb gyenge pontja a családja! Ezért ott ütnünk ahol a legjobban fáj neki!-mondta Caroline.
-De a családja meghalt nem? Ő maga ölte meg őket!-mondtam.
-Elvileg a legkisebb kishúga, Paige még életben van! Csak nem tudni hol van!
-Egy valamit sehogy sem értek! Miért pont Rebeka kell neki?-gondolkozott el Matt.
-Mert tudja hogy Rebeka a legfőbb gyenge pontom! Rajtam akar bosszút állni!-válaszolt Damon.
-Nem hagyhatjuk hogy kárt tegyen Rebekában!-mondtam.
-Ha meg tudom, hogy akár egy ujjal is hozzáér Rebekához, kitekerem a nyakát!-vált idegessé Damon.
-Nyugi!-bújtam hozzá.
Egészen estig fejtegettük a Klaus témát.Mindenesetre, bármikor, és bárhol támadhat.Nekünk pedig résen kell lennünk.Rebeka minél nagyobb biztonságban van, annál jobb.
-Én megyek fürdeni!-közöltem Damon-el.
-Veled mehetek?-kérdezte huncut vigyorral az arcán, majd megfogta a derekam, én pedig átkaroltam a nyakát.
-Most értetek haza, de már olyan dolgokat forgatsz a fejedben, amit nem kéne.A válaszom pedig nem, nem jöhetsz velem! De azért még szeretlek!-majd  fürdeni indultam.
Levetkőztem, majd elmerültem a habok között.Bele sem telt pár perc, Damon már a fürdőben is volt.
-Mondtam hogy nem jöhetsz velem!-nevettem.

-Ha jól tudom, sosem hallgatok rád!-vette le pólóját, így kilátás nyílt tökéletes kockás hasára.
-Most végig nézet a műsort vagy...?
-Ja bocsi!-fordultam el nevetve.
Miután levetkőzött, ő is beszállt a kádba.Habozás nélkül hozzábújtam, és élveztem a vele töltött pillanatot.
-Ilyenkor jó hogy itt vagyok mi?-nevetett, majd apró csókokat nyomott az ajkaimra.
-Nagyon jó!-haraptam az ajkamba.
-Még egy ilyen szexi szájharapás, és végem! Túl sok piszkos dolog van a fejemben!-kuncogott.
-Perverz!-ütöttem gyengén vállba.
-Azért még szeretsz?-vigyorgott.
-Mindennél jobban!-hintettem csókot az ajkaira.
A közös fürdőzés után az ágyba vetettük magunkat.
-Sokat gondoltam arra, hogy most épp mit csinálhatsz!-törte meg a csendet Damon.
-Vártam rád! Megjegyzem elég sokáig!-tettem mellkasára a fejem.
-Sajnálom! Annyi információt kellett megtudnunk, amennyit csak lehet! 
-Tudom! Rebekának már nagyon hiányoztál! Minden áldott este megkérdezte tőlem, hogy mikor jössz haza!
-Most az a legfontosabb, hogy Rebeka biztonságban legyen Klaus elől!
-Ha már Rebekáról beszélünk, gondolkodtam!
-Mégis min?? 
-Előbb vagy utóbb el kell mondanunk neki hogy vámpír! 
-Igazad van! Meg kell tanítanunk mindenre amit tudnia kell!
-Igen! Így talán képes lesz önmagát megvédeni Klaus-tól!
Lassan kezdtem elálmosodni, ezért elaludtam Damon ölelő karjaiban.