8.Fejezet

Damon lágyan simogatta az oldalam, ami jó érzéssel töltött el.Az idő ma szokatlanul csendes.Szinte már túlságosan is.Apró puszikkal halmoztam el a férjem mellkasát, ő pedig elmosolyodott.Damon keze a derekamról lefelé vándorolt, egészen a fenekemig.Rögtön elvezettem onnan, mire ő kicsit felnevetett.Mosolyogva megráztam a fejem, majd újra kényelembe helyeztem magam Damon mellkasán.
-Olyan jó így!-mosolyogtam.
-Valóban jó!-állapította meg Damon.
-Kettesben, tudván hogy semmi sem zavarhat meg minket! Kár, hogy ahogy kilépünk az ajtón valami biztos elrontja a napunkat!-mondtam.
-Nem kell így lennie! Lustálkodhatunk egész nap az ágyban!-mosolygott Damon.

-Tudod hogy nem lehet! Rebeka valahogy biztos kizargatna minket!-nevettem.
-Az meglehet!-nevetett.-Egyébként, az éjjel annyit forgolódtál hogy rajtam kötöttél ki! Azt hittem összenyomsz!-röhögött.
-Menj a fenébe!-dobtam meg egy párnával, majd a fürdő felé indultam.
-Szeretlek!-kiabált utánam.
-Én is!-kacagtam.
Kontyba fogtam a hajamat, majd a zuhany alá álltam.Hagytam hogy a meleg víz felfrissítsen.Zuhanyzás közben megy legjobban a gondolkodás.Miután végeztem, magam köré tekertem egy törölközőt, majd a tükör elé álltam.Szárazra töröltem nedves hajamat, majd hajbalzsammal is bekentem.Ekkor valaki hátulról átkarolt, és a fülembe suttogott.
-Örülten szexi vagy, így egy száll törölközőben!-suttogta Damon.
-Már vártam mikor mondod!-nevettem.
-Ami tény az tény! Nem szeretnél megszabadulni tőle?
-Nem igazán! De tudod mit szeretnék?-kérdeztem.
-Hallgatlak!-válaszolt Damon.
-Nyugodtan felöltözni!-közöltem.
-Azt sajnos nem engedhetem!-húzta a száját Damon.

-Meg tudhatnám hogy miért nem?-érdeklődtem.
-Csak úgy!-vágta rá.
Néha úgy érzem, hogy mintha csak most ismertem meg volna Damon-t.Az hogy összeházasodtunk, nem változtatott meg minket.A lelkünk mélyén még mindig az a két fiatal vagyunk, akik egymásba szerettek.Ez pedig soha nem fog megváltozni.Nem mintha akarnám.Damon egy puszit nyomott a vállamra, majd végre magamra hagyott.Alaposan megszárítottam a hajamat, majd kifésültem a csomókat a hajamból.Felkaptam magamra a mai napra tervezett ruhámat, majd egy némi parfümöt fújtam magamra.Lebaktattam a nappaliba, ahol Stefan-t találtam, aki Rebekával társasozott.
-Többiek?-kérdeztem.
-Caroline és Matt odakint vannak, Bonnie a szobájában beszélget Jeremy-vel telefonon, Damon pedig a konyhában van! Phoebe, Molly és Alaric nem sokára itthon vannak!-mesélte Stefan.
-Ez jó hír!-vigyorogtam, majd a konyha felé indultam.
Egy nem mindennapi látvány tárult a szemem elé.Damon lazán táncolni kezdett a rádióból származó zenére, közben pedig palacsintát sütött.Próbáltam visszafojtani a belőlem kitörő röhögést, nem sok sikerrel.Halkan felkuncogtam, amire Damon fel is figyelt.Megfogta a kezem, majd megpörgetett.Nevetve átkaroltam a nyakát, és elvigyorodtam.
-Nem vagy normális tudsz róla?-nevettem.
-Mikor voltam az?-kérdezte nevetve.
-Ez igazán jó kérdés! Fogalmam sincs!-röhögtem.
-Szólj hogy mikor kezdjek nevetni!-vigyorgott.
-Ha nem szeretnélek ennyire, már rég elhagytalak volna a szemtelenséget miatt!-kacsintottam.
-Szóval szeretsz?-jött hozzám közelebb.
-Nem is a kockás hasad miatt jöttem hozzád!-haraptam az ajkamba.
-Szóval szerinted kockás a hasam! Hmm!-csókolt meg.
Nyelve táncra hívta az enyémet, amit én el is fogadtam.Faltuk egymás ajkait, amíg levegő hiányban el nem kellett válnunk.
-Gyerekek, ez jobb mint egy pornó film!-vigyorgott ránk Matt.
-Matt, neked nincs jobb dolgod mint minket nézni?-bújtam ki Damon öleléséből.
-Képzeld nincs! Caroline itt hagyott mert beszélnie kell az esküvő szervező brigáddal!-közölte Matt.
Ekkor csörögni kezdett a mobilom.Damon egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, én pedig a hang irányába eredtem.Megragadtam a telefonomat a pultról, és a helyettesítő seriff, Michael neve állt a kijelzőn.
-Jó napot Michael Seriff!-vettem fel a készüléket.
-Szia Elena! Azért hívlak téged mert Caroline nem elérhető, és ugye bár tudtommal te vagy a legjobb barátnője! Kérlek tájékoztasd Caroline-t, hogy Liz sajnos meghalt!-mondta a seriff.
-Tessék?!-kérdeztem döbbenten.
-Rákos volt! Csak én tudtam róla, senki más! Azért nem akarta elmondani Caroline-nak, mert nem akarta hogy miatta keljen aggódnia! Azt is mond meg neki, hogy ma lesz a temetése a templomban 17:00-kor.Liz azt szerette volna, hogy Damon írja meg a búcsúbeszédet! Liz az egész házat Caroline nevére íratta!-tájékoztatott.
-Értem!-mondtam már a sírás határán állva.
-Szia Elena!-bontotta a vonalat.
A szemeim könnybe lábadtak, majd később keservesen zokogni kezdtem.Liz olyan volt nekem, mintha a második anyám lett volna.Miután a szemem láttára haltak meg a szüleim a balesetben, Liz befogadott engem, ezzel erősítve a Caroline-al való barátságomat.A szüleim és Liz már nagyon

régóta ismerték egymást.Amikor padlón voltam a haláluk miatt, ő volt az aki mindig lelket öntött belém.Damon karjaiba borultam, aki nem értette a helyzetet.
-Damon, Liz meghalt!-zokogtam.
-Mi?!-küszködött a könnyeivel.
-Titokban tartotta a betegségét, mert nem akarta hogy aggódjunk miatta!-szipogtam.
-Megyek, elmondom Caroline-nak!-indult meg Matt.
-Várj Matt! Én szeretném elmondani neki!-állítottam meg.
Bólintott egyet, én pedig kimentem megkeresni Caroline-t.Még mindig a szervezővel beszélt.Hatalmas csapás lesz ez most neki.A saját anyja nem lesz ott az esküvőjén.A szülei elváltak, és az apjával azóta nem is beszél.Liz és ő nagyon közel álltak egymáshoz.Amikor Caroline végzett, rám helyezte a tekintetét.
-Képzeld Elena, a szervező....-magyarázta.
-Caroline!-vágtam a szavába könnyes szemekkel.
-Mi történt Elena?-kérdezte.
-Liz!-kezdtem újabb zokogásba.
-Mi van az anyámmal?-faggatott aggódva.
-Meghalt!-közöltem.
Caroline megszólalni sem tudott a döbbenettől.Könnyezni kezdett, ami zokogásba ment át.
-Ez nem lehet!-fogta a fejét.
-Sajnos igaz! Nem szólt a betegségéről mert nem akarta hogy aggódnod keljen miatta! Ráadásul az egész házat rád íratta!-mondta.
-Anyám Elena! Az anyám meghalt!!-rogyott a földre.
Rögtön magamhoz öleltem.Most hatalmas szükségünk van egymásra.Mindkettőnknek fontos volt Liz, így elég nehéz lesz a történteket feldolgozni.Fejét a vállamba fúrta, és a könnyeivel áztatta el azt.
-Az esküvőmön sem lesz ott!-zokogott.
-Tudom!-öleltem.
Caroline-nak valamennyire sikerült lenyugodnia.Beszaladtam a házba egy pohár vízért, amit ki is vittem.Leültünk a hintaágyra, és beszélgetni kezdtünk.
-Amikor kicsi voltam, megkérdeztem anyutól hogy ő meg fog e halni.Ő azt mondta, hogy egyszer mindenki meghal, de én felnőtt leszek mikor elérkezik az ő ideje, és akkor már nem lesz szükségem rá! Tévedett!-szipogott.
-Minden rendben lesz oké?-nyugtattam.
-Már hogy lenne minden rendben? Az anyám meghalt, közeledik az esküvő, tele vagyok stresszel, és minden összeomlik körülöttem!-idegeskedett.
Nem szóltam semmit, csak ismét magamhoz öleltem.Mindenben mellette fog állni, és támogatni fogom.Ez legtöbb amit tehetek.Nem szabad őt magára hagynom, mert képes lenne kikapcsolni az

érzelmeit, hogy megszabadulhasson a szomorúságtól.Érzem, hogy ezt együtt simán átfogjuk vészelni.Igyekszem átsegíteni a nehezén, hisz anno ő is ezt tette.Emlékszem éjszakákat sírtam végig, mert minden percben lejátszódott a fejemben az egész történés.Ahogy a kocsink a vízbe zuhan, és apa próbál engem kimenteni, ami sikerült is, de ő nem élte túl.Anya nem sokáig bírta oxigén nélkül, de az utolsó erejét is arra használta, hogy kijuttasson a vízből.Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, mivel az idő kezdett egy kicsit lehűlni.Ahogy beléptünk, Matt magához ölelte Caroline-t.A többiek is megölelgették őt.Damon a búcsúztató beszéden szorgoskodott.
-Hogy haladsz?-érdeklődtem.
-Nem túl jól! Meg teszek minden tőlem telhetőt de, eddig nem haladok valami fényesen-mondta elkenődve.
-Biztosan olyan búcsúztató beszédet sikerül majd írnod, ami mindenkire hatással lesz! Nem véletlen választott ki téged Liz!-majd egy puszit nyomtam a hajába.
Damon és Liz nagyon közel álltak egymáshoz.Liz minden rendőrségi ügyében Damon is segédkezett.Aztán egyre közelebb kerültek egymáshoz, később pedig szinte már legjobb barátok voltak.Liz mindig úgy viselkedett velem, mintha a saját lánya lettem volna.Ha kértem, mesélt nekem a szüleimmel való barátságáról, vagy arról mesélte el az emlékeit, mikor még kicsi voltam.Egyszóval, rengeteget segített, hogy túl legyek a gyász siralmas időszakán.Stefan-t és ledöbbentette a hír, ahogy mindenki mást is.Caroline hogy egy kicsit elterelje a gondolatait az egészről, elment Rebekával sétálni.Bonnie és Matt benéztek a templomba, hogy megnézzék hogy is áll az egész temetés szervezése.Damon pedig továbbra is a búcsúbeszéddel foglalkozott.
-Te és Liz mióta ismertétek egymást?-érdeklődött Stefan.
-Ő és a szüleim nagyon jóban voltak.Amikor megszülettem, ő volt az első aki a karjában tartott.Ráadásul, éjszakákat töltött anya mellett, mikor még a pocakjában voltam.Aztán mikor meghaltak a szüleim, ő rögtön befogadott, és úgy kezelt mintha a saját lánya lettem volna! Ez által Caroline és én közelebb kerültünk egymáshoz mint valaha, sőt! Néha néha testvérkémnek hívtuk egymást, mert már úgy néztünk egymásra, mintha testvérek lennénk.A nehéz időszakjaimat az ő segítségükkel tudtam leküzdeni-meséltem.
Stefan elmosolyodott.Úgy döntöttem, megnézem Damon hogy halad a beszéddel.Bezárkózott a

szobánkba, hogy teljességgel a beszédre tudjon koncentrálni.Bekopogtattam, majd résnyire nyitottam az ajtót.
-Szia!-ültem le mellé.
-Szia!-mosolygott halványan.
-Van már valami?-faggattam.
-Egy kicsit haladtam.De fogalmam sincs mit írhatnék! Csak azt szeretném, hogy méltó legyek a búcsúbeszéd megírására! Hogy ne hiába válasszon ki Liz!
-Nézd Damon! Annak oka van, hogy Liz téged választott! Megbízott benned, és nagyon jó barátjának tartott téged! Írd le azt, amit Caroline hallani akar! Amit éreztél amikor Liz-el sorra oldottátok meg az ügyeket!-majd a füle mögé tűrtem egy kósza hajtincset.
-Hiányzik Liz!-sóhajtott.
-Hidd el, nekem! El sem tudom mondani mennyire! De Caroline-nak mindkettőnkre szüksége van.Támogatnunk kell őt, és átsegíteni a nehézségeken!-mondtam.
-Igen tudom.Caroline erős nő.Hamar túl lesz rajta!-mondta Damon.
-Reméljük!-mosolyogtam halványan.
 -Amikor utoljára beszéltem Liz-el, azt mondta, hogy mondjam meg Caroline-nak mennyire büszke rá! Először nem értettem, ezért azt válaszoltam hogy te magad fogod megmondani neki.Most már értem miért mondta!
-Senki sem számított rá! De sajnos ezt hozta az élet! Nekünk pedig el kell fogadnunk, bármennyire fáj, és nehezünkre is esik! Na megyek, mert még Rebekát sem öltöztettem fel!-majd egy puszit adtam arcára.
Rebekát be utasítottam a fürdőszobába, és megfürdettem.Kiválasztottam egy fehér pólót, egy fekete

szoknyával, és egy fekete garbóval.Én is gyorsan megfürödtem, és fel is öltöztem.Megkötöttem Damon nyakkendőjét, és ezennel készen is voltunk.Alaric, Molly és Phoebe már a templomban várnak minket.Amikor mindenki késznek nyilvánította magát, a templomhoz indultunk.A pap elmondta a szokásos mondókáját.
-Aki beszédet szeretne mondani, az most tegye meg!-mondta a pap.
Én rögtön felálltam a székről, és helyet cseréltem a pappal.Nyeltem egy nagyot, majd belekezdtem a beszédembe.
-Liz rengeteget tett értem az életem során.Mint tudják, nekem meghaltak a szüleim, ő pedig rögtön a szárnyai alá vett, és úgy bánt velem, mintha a saját lánya lennék.Ez idő alatt megállapítottam, hogy ő egy csodálatos nő volt.Elsősorban anya, másodsorban pedig szolgálta a városát.Sok dolgot tudnék mesélni arról, hogy Liz-ben mennyi erő, és kitartás volt.Mindent megtett, hogy a lányát boldognak lássa.Néha elgondolkoztam azon, hogy anyának hívhatnám, hisz ő olyan volt nekem, mintha a második anyámat testesítette volna meg.Folyton azt mondta, hogy nyugodtan hívjam anyának, mert én már az ő kislánya vagyok.A szüleim halála után is úgy érezhettem magam, hogy van egy családom, aki szeret!-mondtam.
Az utolsó mondatokat a könnyeimmel küszködve mondtam el, majd leültem Damon mellé, aki megfogta a kezem, és puszit nyomott rá.Most ő következett a búcsúbeszéd elmondásával.
-Tudják, engem eléggé meglepett hogy Liz pont engem kért fel hogy mondjam el a búcsúbeszédet a temetésén! Amikor utoljára beszéltem vele, azt mondta, hogy mondjam a lányának Caroline-nak, hogy elképesztően büszke rá, és hogy ő különlegesnek született.Nem értettem a helyzetet, és azt válaszoltam neki, hogy te magad fogod megmondani neki! Liz és különleges volt.Szóval Caroline, az anyád mérhetetlenül büszke rád, és az ő különlegességével születtél.Liz csodás seriff volt, és csodás barát is egyben!-mondta Damon.
A beszéde végeztével leült mellém, majd a kezét a combomra helyezte.Caroline felállt a helyéről, és neki állt a beszédének.
-Az anyám halála váratlanul mindenkit, de engem különösen! Nem akarta hogy aggódjak miatta, az utolsó hónapjaiban.Ő volt a példaképem minden téren.Pontosan olyan akartam lenni mint ő.Olyan kitartó, segítőkész, jószívű.Amikor megtanított biciklizni, feltettem neki a következő kérdést:Ő meg fog halni? Erre ő csak azt válaszolta:Egyszer minden ember meghal.Én pedig felnőtt leszek, hogyha az ő ideje elérkezik, és akkor már nem lesz rá szükségem! Ebben viszont nagyot tévedett! Nem volt olyan pillanat, amikor nem lett volna rá szükségem.Ahányszor kórházba került, annyiszor ellenőrizgettem őt, hogy minden rendben van e.Kicsit már a rögeszmémmé vállt.Nem tudom megszámolni az ujjamon hogy hányszor hangzott el tőle ez a mondat : " Jól vagyok Caroline! Ne aggódj értem!" Én valahogy ezt nem hittem el!-mondta Caroline.
A temetés után tettünk még egy kitérőt, mielőtt hazamentünk volna.Elmentünk a kis faházhoz, ahová Liz szokott minket hozni minden évben mikor még kicsik voltunk.Meg persze most is.Ott volt egy kivágott fa, aminek csak a törzse maradt ott a helyén.Fának a törzsébe helyezünk egy olyan dolgot, ami Liz-hez kapcsolódott.Először én akartam kezdeni.Egy nyakláncot helyeztem a törzsbe, amit még Liz-től kaptam.Egyszer csak elsírtam magam, majd Caroline felé indultam, aki magához ölelt.Olyan nehéz ezt nekem újra végig csinálni.Nem akarom újra átélni azt a fájdalmat, amit a szüleim halálakor éreztem.Damon következett.Egy könyvet helyezett be, amiben a bűnügyek vannak felsorolva, amit együtt oldottak meg.Matt egy piros rózsát adott, Bonnie pedig egy karácsonyfa díszt, amit együtt raktak fel a karácsonyfára karácsonykor.Phoebe és Alaric pedig szintén vörös rózsát adott be.Stefan-nal együtt.Caroline következett.Láttam rajta hogy nehezére esik ezt mind megtenni.Damon magához szorított, a nagy zokogásom közepette.Caroline a fatörzshöz sétált, és belehelyezte a kedvenc közös képüket.A "kincseket" pedig falevelekkel fedte el.
-Viszlát, anya!-sírt Caroline, majd Matt karjaiba vetette magát.
-Ez annyira igazságtalan!-zokogtam, mire Damon még jobban magához ölelt, engem és Rebekát.

-Shh, itt vagyok!-csitítgatott.
-Bárcsak meg se történt volna!-sírdogáltam.
-Bármit megtennék, hogy visszafordíthassam.De sajnos nem lehet! De ígérem, túl tesszük magunk rajta.Ám, nem könnyen!
Damon-nek valahol igaza van.Lehet hogy hamarabb vége lesz ennek az egész siralmas gyászos időszaknak, mint gondolnánk.Bárcsak így lenne.Rebeka szorosan magához ölelt.
-Ne sírj anya!-mondta Rebeka, ami mosolygásra késztetett.
Felkaptam őt, és agyon puszilgattam.Ő hoz fényt az életünkbe.Ő az, aki miatt nem adtam fel mindent.Ő és Damon jelentik nekem a világot.Ebben a pillanatban az eső zuhogni kezdett, mire a mindenki zokogását a nevetés vette át.
-Legalább van valami jó is ebben a napban!-nevettem.
-Szeretlek!-vigyorgott féloldalasan Damon.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-csókoltam meg, mire ő visszacsókolt.
Rebeka nevetve Phoebe-hoz és Alaric-hoz rohant.A csókunk végeztével egymás karjaiba borultunk.

-Bevallom, élvezem a helyzetet!-vigyorgott Caroline.
-Én is!-helyeseltem.
-Én meg ezt élvezem!-csókolt meg újra Damon.
-Most valóra váltottad az egyik álmom!-mondtam.
-Miféle álmodat?-kérdezte Damon.
-Mindig is szerettem volna esőben csókolózni! Most pedig megtörtént! És hogy veled történt meg, az még jobb!-vigyorogtam.

10.Fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki lágyan simogatja az oldalamat.Az érintésébe a mai napig beleborzongok.Erős karjai közelebb húztak magához, majd egy puszit nyomott a vállamra.Szembefordultam vele, és egy gyönyörű szempárral találtam szeme magam.Elvigyorodtam, majd egy apró puszit hintettem duzzadt ajkaira.Féloldalasan elvigyorodott, amitől tudja hogy elolvadok.A szívem mérföldeseket dobbant, ahogy mélyen a szemeibe néz, és homlokát az enyémnek dönti.Résnyire nyitja ajkait, majd puszit nyom fejem búbjára.A fülem mögé tűr egy kósza hajtincset.E cselekedetén elmosolyodtam, majd végig simítottam bársonyos arcán.Kék szemei csak úgy csillogtak, miközben a hajamat simogatta.

-Jó reggelt!-mosolyogtam.

-Már az!-vigyorgott, majd egy csókot hintett ajkaimra.

-Jól aludtál?-érdeklődtem.

-Amíg Kai itt van, nem vagytok biztonságban, és ez megőrjít!-mondta Damon.
-Egy valamit sehogy sem tudok megérteni, bármennyire is törőm rajta az agyam! Hogyan jutott ő ki a túlvilágról?-vetettem fel a legfontosabb kérdést.
-Gondolom az emelkedő segítségével!-válaszolt Damon.
Az emelkedő egy olyan szerkezet, aminek a segítségével a túlvilágon ragadt emberek kijuthatnak.Viszont, ahhoz hogy az emelkedő működni tudjon, szükség van egy Benett boszorkány vérére.És köztudott, hogy már nem sok Benett boszorkány létezik.Bonnie, és az anyukája aki még tartja a Benett boszorkányok hagyományát.Bonnie véréből biztos hogy nem szívott le, mert arról én tudnék.Szóval biztos vagyok benne hogy Kai  Bonnie anyukájától szerzett vért, csak azt nem tudom hogyan, hisz tudtommal Bonnie anyukája nincs a túlvilágon.
-És hogy fogjuk őt visszavinni?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs, de minél előbb kell cselekednünk!-mondta Damon-De most ne ezen agyaljunk! Használjuk ki hogy most van pár szabad percünk!-vigyorodott el kajánul.
Ez nálam is vigyorgást eredményezett, és az ajkainak estem.Vadul téptük egymás ajkait, majd szépen sorban vettük le egymásról a ruha neműket.Egy puszit nyomtam Damon mellkasára, majd bele is túrtam a hajába.Tevékenységünket a csörgő mobilom szakította félbe.
-Ne vedd fel!-motyogta az ajkaimra Damon.
-Lehet hogy fontos!-másztam le róla, majd a készülék felé nyúltam.Caroline neve állt a kijelzőn.
-Szia Caroline!-vetten fel a készülékemet.
-Szia Elena! Bocsi ha felébresztettelek, csak Matt-el eljöttünk otthonról megvenni pár dolgot, és nem szóltunk senkinek, mert mindenki aludt! Szóval kérlek mond meg mindenkinek hogy nem leszünk otthon a legénybúcsú/leánybúcsúig!-mondta Caroline.
-Értettem főnökasszony!-nevettem.
-Ma rendkívül jó kedven van! Csak nem...-célozgatott perverz fantáziája szüleményére.
-És ha igen?-nevettem.
-Bocsi hogy félbeszakítottam a tornát! Akkor csak ügyesen!-nevetett, majd letette a telefont.
-Milyen tornát?-kérdezte értetlenül Damon.
-Csak Caroline-nak piszkos a fantáziája!-röhögtem.
-Az sosem baj! Természetes dolog!-nevetett.
-Inkább öltözz!-kacagtam.
A szekrényemhez sétáltam, majd kiválasztottam a ruhámat.Éreztem hogy Damon tekintete a fenekemre téved.Beleharaptam az ajkamba, és úgy tettem mintha semmi sem történt volna.Mikor már vagy 10 perce égetett a tekintete, rászóltam.
-Neked nincs más dolgod mint a fenekemet bámulni?-kérdeztem.
-A feneked olyan csábító látvány!-vigyorgott.
-Damon Salvatore! Vagy most azonnal elkezdesz öltözni, vagy képtelen leszek téged kupán vágni! De azt nem köszönöd meg!-papoltam.
-Nyugalom asszony! Öltözők már!-kacagott, majd felhúzta az ingét.
-Ajánlom is!-kacsintottam, majd előkotortam egy hajgumit a fiókból.
Ebben a pillanatban sétált be Rebeka a szobába.Mosolyra húzta a száját, majd bevetődött az ágyba.Betakarózott, majd huncutul rámosolygott az apjára.Damon elnevette magát, majd a nyakába vette.
-Ha elesel vele, véged!-mondtam.
-Anya ma reggel nagyon morcos!-vigyorgott Damon, mire Rebeka felkacagott.
-Apád ma még megkapja a magáét!-villantottam egy vigyort.
Damon elnevette magát, majd kisétált Rebekával együtt.Mosolyogva megráztam a fejem, majd némi parfümöt.Lesétáltam a lépcsőn, és csatlakoztam a reggeliző társasághoz.Elővettem egy tányért, beleöntöttem a müzlit, majd felöntöttem tejjel.Előkaptam a kedvenc bögrémet, amibe raktam egy kis kakaóport, majd tejjel egészítettem ki.Kidíszítettem a mályvacukorral, majd leültem az asztalhoz és megreggeliztem.
-Csak hogy tudjátok! Most hogy Caroline nincs itthon, én vagyok a főnök!-jelentettem ki.
-És az jó nekünk?-kérdezte nevetve Bonnie.
-Is-is!-válaszoltam.
A reggeli után Bonnie és én bevásárolni indultunk, hogy megvegyünk pár dolgot Caroline leánybúcsújára.Mindketten nagyon izgulunk, hogy Caroline mit fog szólni a szervezésünkhöz.Igyekszünk kevés alkoholt fogyasztani, mert ha egy kicsit becsiccsentünk, megörülünk.Azt pedig senki sem akarja.Egy utolsó csókot nyomtam Damon ajkára, ami mélyebbre sikerült mint gondoltam.A csókunknak Bonnie vetett véget.
-Elena, indulnunk kellene!-mosolygott Bonnie.
-Megyek már!-kacagtam.
Kocsiba pattantunk, és elindultunk a szupermarket felé.Viszonylag gyorsan találtunk parkoló helyet.Bevásároltunk pezsgőből, Caroline kedvenc cédéiből, csokit, epret, pár filmet, stb.Miután mindent összegyűjtöttünk, elfeledtettük az eladóval hogy itt voltunk, és indultunk is haza felé.A fiúk épp a meccset nézték sas szemmel, amikor hazaértünk.Elnevettük magunkat, majd mi is csatlakoztunk.Beültem Damon ölébe, és onnan néztem.Bonnie-nak és nekem nem egészen tetszett a foci, ezért inkább szervezgetni kezdtük a leánybúcsú részleteit.A fiúk Matt legénybúcsúját a Grillben szervezik meg, mert ugye mi itthon tartjuk meg, ráadásul Matt nagybátyáé a grill.Bonnie-val lázasan ötletelgettünk, amikor benyitott Damon.
-Én azt hiszem, megyek is!-vigyorgott Bonnie.
-Na jó, mi volt olyan fontos hogy félbeszakítottál minket?-érdeklődtem.
-Kérdezni szeretnék valamit!-terült el az ágyon, én pedig a mellkasára feküdtem.
-Hallgatlak!-mosolyogtam rá.

-Nem lesznek sztriptíztáncosok ugye?-faggatott, mire én elnevettem magam.
-És ha igen?-vigyorogtam.-Feltételezem nálatok is lesznek!-mondtam, mire ő kicsit elvigyorodott.
-Csak nem szeretem hogyha más férfiakat nézel meg helyettem!-puszilt a hajamba.
-Csak nem vagy féltékeny?-kérdeztem, mire lesütötte a szemét.
-Édesem nincs mire féltékenynek lenned! Tudtommal hozzád mentem feleségül, és nem máshoz!-magyaráztam.
-Ha már itt tartunk!-sóhajtott.-Tudod a múltkor mikor átakartuk verni Katherine-t, és el kellett játszanunk hogy összevesztünk.Olyan határozottnak tűntél mikor azt mondtad hogy életed legrosszabb döntése az volt hogy hozzám jöttél!-mondta Damon.
-Ez nem igaz Damon! Épp ellenkezőleg! Legbelül mindig is akartam hogy elvegyél feleségül, csak nem hangoztattam mert azt hittem hogy erőltetésnek fogod venni.Jelen pillanatban boldogabb nem is lehetnék!-meséltem.
-Tudom csak, néha úgy érzem nem érdemellek meg eléggé! Olyan dolgokat tettem már az életem során, amire a legkevésbé sem vagyok büszke!
-Az nem te voltál! És az a múltban történt.Most pedig a jelenben vagyunk.Éljünk mának, mert más nem számít tudod?-vigasztaltam.
-Nagyon szeretlek kicsim!-mosolygott.
-Én is téged!-majd egy csókkal jutalmaztam meg.

Visszafeküdtem a mellkasára, majd a nap további részét így töltöttük.Tudom hogy Damon-nek még fájnak a múltbéli tettei, de tudom hogy most már nem tenne ilyet.Megváltozott.Túlságosan is ismerem őt hogy tudjam, hatalmas szíve van.Lassan beesteledett.Este 8-kor kitaperoltuk a fiúkat itthonról, és vártunk Caroline-ra.Mikor meghallottuk hogy leparkol a kocsival, leküldtük a táncosunkat, mi pedig fent elbújtunk.Caroline nem jutott szóhoz a meglepődöttségtől.A táncos széttépte az ingét, és Caroline szemügyre vehette a kockáit.
-Meglepetés!-kiabáltuk Bonnie-val, mire Caroline elvigyorodott.
A férfi táncolni kezdett nekünk, amit persze eléggé élveztünk.Bármennyire is jól nézett ki, nekem akkor is Damon az első.Megköszöntük a táncosnak, majd hármasban folytattuk a bulit.Elővettük a pezsgős üveget, majd töltöttünk a poharunkba.Kicsit meginogtam tőle, ezért leültem a kanapéra.Caroline-nal és Bonnie-val sem volt másképp.
-Nektek kivel volt az első, és hol?-vigyorgott Caroline.
-Te nem vagy normális!-röhögtem.
-Ha már a legjobb barátnők vagyunk, ezt nyugodtan megbeszélhetjük!-kacagott.
-Ki kezdi?-kérdezte Bonnie.
-Kezdem én! Nekem Paul Peterson-nal, az iskolai focicsapat hátvédével! És a takarítószertárban-vigyorogtam.
-Na az volt a jó szex, fhuu!-kortyolt bele a pezsgőébe Caroline.
-Jézusom Caroline!-röhögtem.-Te jössz Bonnie!-pillantottam a barátnőmre.
-Nekem James Thorne-nal! Tudjátok a szexi könyvtáros sráccal.És az öltözőben!-harapott az ajkába.
-Nekem pedig Matt-el! És itthon!-olvadozott Caroline.
Bekapcsoltam a zenét, majd táncolni kezdtem.A lányoknak sem kellett mondani, nyomban ők is csatlakoztak.Végre bulizhattunk együtt hármasban, úgy mint régen.Régen rengeteget buliztunk, de legfőképp Caroline jóvoltából, hisz ő volt köztük a bulizós fajta.Mindig sikerült 1 pasit összeszednie, de nem tagadom hogy nekem nem sikerült.Emlékszem hogy egyszer Damon-nel elmentünk bulizni, de annyira untuk már, hogy kimentünk sétálni.Damon arra kért, hogy hunyjam le a szemem.Megtettem, ő pedig felrepített a toronyórához.Olyan gyönyörű látvány tárult a szemem elé, ami semmihez sem volt fogható.Örökké néztem volna.Leültünk, Damon pedig átkarolt.Én hozzábújtam, és csak élveztük a látványt.Megszabadítottam a hajamat a hajgumitól, amitől szabadabbnak éreztem magam.

-Ereszd el a hajad!-kiabálta Caroline, mire nevetnem kellett.
-Lányok, én már szédülök!-röhögött Bonnie.
-Megártott a pia mi?-nevettünk.
-Meglehet! Nem volt jó ötlet egy egész üveg pezsgőt egymagam meginni!-nevetett.
-Ez bölcs meghatározás volt!-röhögött Caroline.
Ekkor csörögni kezdett a mobilja, ezért félrevonult hogy felvegye.Már vagy 15 perce kint volt, de még nem jött vissza.Úgy döntöttem utána nézek, hogy mi tart ennyi ideig.Odakint ült, és elég szomorúnak tűnt.
-Bonnie! Miért szomorkodsz?-faggattam.
-Jeremy hívott az előbb! Elutazik a szüleivel a nagynénjéhez, és szeretné hogyha vele tartanék!-mesélte.
-És ennek azért nem örülsz, mert...?
-Mert félek! Mi lesz ha nem kedvelnek majd a szülei?
-Nézd! Te egy életrevaló, vicces, imádni való lány vagy! Téged ki nem kedvel?-vidítottam.
-Nem tudom Elena...
-Szerintem menj el! Kicsit kikapcsolódsz, megismered Jeremy családját, és vele leszel! Lehetne ennél jobb?
-Talán igazad van!-helyeselt.
-Nem csak talán!-mosolyogtam, majd visszasétáltunk.
-Minden rendben?-érdeklődött Caroline.
-Totálisan!-vigyorgott Bonnie.
Magamhoz öleltem, és Caroline is csatlakozott.
-Bármennyire is élvezem a helyzetet, de úgy érzem összenyomtok!-mondta Bonnie.
-Jaj bocsi!-nevettünk.
-Szerintetek a fiúk már jól állhatnak?-kacagott Caroline.
-Ezer biztos! Ismered őket!-röhögött Bonnie.

Damon Salvatore

Matt legénybúcsúja egész jól halad.Nem kevés szexi csajt láttunk, de végig Elena-ra

gondoltam.Azokra a szavakra, amiket mondott.A fiúkkal szabadon vadulhattunk hisz se feleség, se barátnő, se menyasszony, semmi.
-A lányok nélkül az életünk kész mennyország!-állapította meg Matt.
-Erre inni kell!-osztottam ki a poharakat.
-Apropó Matt, milyen érzés utoljára függetlennek lenni?-kérdeztem.
-Furcsa lesz hogy holnaptól elkötelezve leszek valakinek.De az megnyugtat hogy Caroline lesz az a valaki!
-Ember, te napról napra egyre nyálasabb vagy!-mondtam.
-Kösz, ez jól esett!-röhögött.
Kicsit már mind a négyen kábultak vagyunk, de talán még tudunk állni a lábunkon.Lehajtottuk a felesünket, majd megpróbáltunk felállni.Mivel Alaric volt az egyedüli, aki még nem volt annyira részeg, hazavitt minket.Caroline, Phoebe, és Bonnie gondolom már aludtak, mert csak Elena-t találtuk meg, aki épp írogatott valamit.
-Szia édesem!-pusziltam meg az arcát.
-Pia szagod van!-mondta.
-Szép fogadtatás!-mondtam, mire ő felkuncogott.
-Menj, zuhanyozz le!-mosolygott.
Eleget tettem a kérésének.Meginogva, de beálltam a zuhany alá, és elvégeztem a további teendőket.Amikor végeztem, felvettem a pizsamámat, majd az ágyba feküdtem.