28.Fejezet

Mikor a szemem kinyitódott a beverődő napsugarak okából, oldalra fordultam.Damon hűlt helyét találtam, amit bevallom, kimondottan nem szeretek.Olyan furcsa érzés, mikor az ágy üres melletted.Mintha évek óta egyedül lennél, és nem lenne kihez bújnod.Mikor felkelsz, nem a nagy ő arcát pillantod meg először.Pusztán csak egy foltnak érzed magad, ami az emberiség terítőjén éktelenkedik.Úgy érzed, hogy az ég világon semmit sem érsz, hogyha nincs valaki melletted, aki azt hangoztatná, hogy te igenis fontos vagy.Hogy bármelyik lánynál gyönyörűbb vagy.Mikor ezt meghallod attól a bizonyos nagy ő szájából, a mellkasod dagad a büszkeségtől.Egyszerűbben fogalmazva, egyedül érzem magam, hogyha Damon nincs mellettem minden percben.Mikor elengedi a kezem, szinte már azt érzem, hogy egy nagy űrt hagy maga után.Furcsa zajok szűrődtek be az ablakon keresztül.Erőt vettem magamon, és elcsoszogván az ablakig szemügyre vettem ahogy Stefan és Damon épp a kocsit mossák.Meg kell hogy mondjam, hogy Damon szívdöglesztő ebben a szürke trikóban, és fekete nadrágban.De egyáltalán miért mossák le? Tudtommal nem megyünk sehová.Vagy igen? Majd kiderül.A fürdőszobát jelöltem ki úti célomnak.A gyors tusolás helyett, inkább a jó öreg, időtlen időkig lehetséges tevékenységet választottam,Azaz a fürdést.Oldalra fordítottam a kallantyút, majd a csapból folyni kezdett a kellemes meleg víz.Alaposan felhabosítottam, majd miután a víz már majdnem elérte a kád szélességének a felét, elzártam a csapot.Levedlettem magamról Damon felsőjét, és az alsó neműmtől is egy hamar megszabadultam, Befeküdtem a habok közé, és kinyújtottam fájó végtagjaimat.A kád szélén pihent az egyik hajgumim a sok közül, ezért ezt kihasználva felkötöttem a hajamat, hogy ne nagyon legyen vizes.A légfrissítő fahéjas almás illata ellepte az egész helységet.Engem a fahéjas alma a közeledő karácsony nevezetű ünnepre emlékeztet.Apropó karácsony! Nem nagyon tudtam még kiötleni, hogy mégis mivel ajándékozzam meg a családomat, meg persze a barátaimat.Bízom benne, hogy annyira fognak majd örülni az ajándékaimnak, mint tavaly.Különösen Caroline! A kedvenc közös képünket ajándékoztam neki, bekeretezve.Hozzá pedig egy karkötőt, amibe bele volt belegravírozva a nevem.Nekem is van egy pont ugyan olyan, csak értelem szerűen a Caroline név szereplésével.A víz már teljesen eláztatta a bőröm, így úgy láttam, hogy ideje lenne kiszállni, mielőtt olyanra nem aszalódik a bőröm, mint egy nagymamáé.Meztelen testemet egy törölközővel fedtem el, és ezennel ruhát is kezdtem magamnak keresni.A ruhák terén rendkívül válogatós tudok lenni, ezt pedig Car, Bonnie, és Phoebe kellően kitapasztalták már.De azért Damon-nek is volt szerencséje látni.Már nagyon elegem volt a folytonos álldogálásból a szekrényem előtt, szóval csakúgy random módon, elvettem a legelső pólót, amit megláttam, ezt megismételve a nadrággal is.A zoknin pedig főképp nem problémáztam.Amikor teljes mértékben készen álltam a nap elkezdésének, végig mértem magamon a tükörben.Elégedett voltam magammal.Ilyen sem fordul elő gyakran.Általában 1 évben egyszer fordul elő az, hogy maximálisan elégedett vagyok magammal.Hiába mondja nekem valaki, hogy bomba alakom van, és gyönyörű vagyok, nem nagyon hiszem el.Hiszem hogyha látom! Lebaktattam a lépcsőn, és neki láttam, a színes müzlimnek.Caroline etetni kívánta Justin-t, aki ma nagyon ellenkezős kedvében volt.Ahogy Melodie is.Claire hiába próbálta belé erőltetni a cumisüvegében lötyögő tejet, nem nagyon akarta meginni.Ilyenek ezek a gyerekek! Tudnak ők engedelmesek lenni, csak attól függ milyen napjuk van!Mikor elfogyasztottam a reggelimet, ami remélhetőleg sok energiával fog ellátni, az üres tányért az elmosogatni való edények közé helyeztem.Amíg a lányok a tevékenységeiket végezték, én inkább megnéztem a fiúkat, hogy haladnak a kocsi mosással.
-Sziasztok!-szakítottam félbe lázas beszélgetéseiket.
-Szia!-adott egy szájra puszit Damon, majd meghúzta az italát.
-Hali Elena!-mosolygott Stefan.
-Na ki vele! Mi ösztönzött titeket arra, hogy végre lemossátok a kocsit? Ha jól emlékszem, Damon-t
napokig csesztettem, hogy végre mossa le ezt az ős régi autót! Megvillant az a kis villanykörte a fejetek felett?-viccelődtem.
-Igen, valami olyasmi!-nevetett Stefan.-Válaszolván a kérdésedre, megtudtuk, hogy Klaus legkisebb húga, Anna Mystic Falls-tól  pár órányira van! Pincérnőként dolgozik az egyik étteremben! És van ott egy házunk, ahol megszállhatunk! Így úgy gondoltunk, hogy ezzel a kocsival fogok menni! Úgy is elég régen lett már bejártatva! Damon pedig elvállalta, hogy segít lemosni!
-Beléd meg mi ütött?!-nevettem.-Úgy tudtam, a legrosszabb dolognak tartod a kocsimosást! A szerelésről ne is beszéljünk!
-Mint mondtad, a villanykörte megvillant a fejem felett!-kacagott Damon.
-Ha te mondod!-kuncogtam.-Én ennek csak örülni tudok!
Majd ezennel magukra is hagytam őket.Mivel Melodie még pizsamában volt, átöltöztettem.Rá pillantottam a karomon pihenő órára, ami 8:05-t mutatott.Akkor gondolom lecsúsztam arról, hogy eltudjam vinni Rebekát a suliba.Na mindegy is.Egy ideig eljátszadoztam Melodie-val, és az játékaival, de egy idő után az a sok baba már kezdett igazán untatni.És ahogy láttam már Melodie sem volt annyira elragadtatva ettől az egész dologtól, úgy hogy abba hagytuk.Inkább összepakoltam neki annyi ruhát, amennyire szüksége lesz.Igen, ő is jön velünk.Jenna néni nem nagyon tudna rá és Rebekára vigyázni, mivel késő estig dolgozik.Így nem nagyon van más választásunk.Viszont, nem voltam azzal tisztában, mégis mennyi időre szándékozunk elutazni.Tehát abba hagytam az egész tevékenységemet arra a pár perce.Feltételeztem, hogy Caroline tudhat valamit erről az egészről, ezért elkezdtem megkeresni a szőke hajú, szinte mindig vidám barátnőmet.A konyhában nem találtam meg, a következő hely, amin megfordulhatott, az a szobája volt.A megérzésem mint mindig, most is kiválóan helyt állt.Justin-t öltöztette fel, mikor rátaláltam.Jobban mondva, csak próbálta! Ahogy meséltem, Justin ma nem nagyon fogad szót senkinek.
-Justin makacskodik?-kérdeztem az ajtófélfának támaszkodva.
-Eléggé!-sóhajtott fel gondterhelten.-Ennyire nem üthetett az apjára!
-Matt-re ütött? Az nem jelent nekünk semmi jót!-röhögtem.
-Ugyan olyan önfejű mint ő!-magyarázta Car.-Talán jobban is mint kellene!
-Tuti!-mondtam,-Figyu, te tudsz valamit ezzel az egész Anna történettel kapcsolatban? Például hogy hány napra megyünk, meg ilyenek!
-Matt szerint holnap már itthon leszünk! De ez az eseményektől függ!-válaszolta Caroline.
-Milyen események?-értetlenkedtem.
-Hogy hátha van ott még egy rokona Klaus-nak, akit kikérdezhetünk! Tudod! Szerte vannak szórva a világban! Klaus-ék anyjának sok szabadideje lehetett, hogyha ennyi gyereket tudott szülni magának! Csak kérdéses, hogy kinek ki az apja!-gondolkodott el Car.
-Igen, bizonyára házról házra járt!-röhögtem.-De azért ne legyünk ennyire gonoszak!
-Ennyi gonoszságot megengedhetünk magunknak!-rántott vállat Car.
-Igen, talán!-láttam be.-De most megyek! Kihasználom hogy Melodie nem akarja felborítani az összehajtott ruhákat, meg elpakolok pár ruhát az útra! És még Rebekáét is meg kell csinálnom!-panaszkodtam.-De ahogy látom neked is sok dolgod van!
-Jó meglátás!-kacsintott.
Őt is magára hagytam.Mire visszaértem Melodie szobájába, a ruhák már a földön hevertek, Melodie pedig csak kacagott.Felsóhajtottam, majd megforgattam a szemem.Újra gondosan összehajtottam őket, és a bőröndbe raktam.A ruhákon kívül persze a további szükséges dolgok is a csomagba kerültek.Például Melodie kedvenc játékaiból néhány, cumisüveg, cumik, takaró.Minden, amire szükség lehet majd.Amikor mindent elpakoltam, jöttek Rebeka cuccai.Őt nem igen kellet sokat pakolni.Többnyire ruhák fordultak meg.Legutoljára a saját dolgaimat hagytam.Megtettem Damon-nek azt a szívességet, hogy összepakolok helyette.Ismervén őt, és a szokásait, jobban is jártunk.Biztos vagyok benne, hogyha ő pakolt volna össze saját magának, a ruhák szépen be lennének dobálva a bőröndbe.Szó szerint, dobálva! Férfiak... nem tudják mit jelent az hogy hajtogatás! Vagy hogy saját magunkra való vasalás! Némelyik ismeri, de az elég ritka! Miután minden teendőmmel végeztem, megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.Elterültem az ágyon, és egy szót sem szólva bámultam a plafont.Hogy miért is tettem? Magam sem értem! Már vagy 10 perce élveztem a semmit tevést, amit őszintén szólva, már nagyon untam.Igaz, szeretem a csendet, de nem időtlen időkig! Már hozzá szoktam az állandó zajhoz! Feltápászkodtam az ágyról, és lementem a konyhába, hogy kínzó étvágyamat csillapítani tudjam.De most nem sima emberi kajára volt szükségem! Vérre! A hűtőben pihenő vértasakokból elvettem egyet, amit egy szívószál segítségével szívni kezdtem.A vér átjárta a testem minden centiméterét.Eljutott az ereimig, amibe erőt pumpált.Máris erősebbnek éreztem magam! Az óra elérte 12:00-t.Úgy láttuk, hogy ideje lenne elindulnunk, hisz úgy is lesz 16:00 óra, mire odaérünk.Betettem hátulra a gyerekülést, hogy betartsuk a szabályokat.Beleültettem Melodie-t, akinek látszólag nagyon tetszett.Rebeka villám gyorsan mellette is teremt.Bekapcsoltam az ő biztonsági övét is, majd lezuhantam az anyós ülésre.Damon a volán mögött foglalt helyett.Rátaposott

a gázra, és útnak indultunk.
-Anya, éhes vagyok!-szólt Rebeka.
-Kezdődik!-nevetett Damon.
-Tessék, itt egy vértasak!-szedtem elő a kesztyűtartóból.
-Köszi anya!-látott hozzá.-Hová is megyünk pontosan?
-Egy kicsit messzire!-válaszolt Damon.-Hogy elraboljanak a mumusok!
-Ne is hallgass apádra! Hülyeségeket beszél! Mint általában!-legyintettem.
-Oké!-mondta Damon.-De ne mondjátok hogy nem szóltam!
-Persze, biztos jönnek a mumusok, és letépik a fejünket!-forgattam a szemem.
-Én fej nélkül is szexi lennék!-vigyorodott el Damon.
-Abban nem lennék olyan biztos!-kacagtam.
-Ti hol ismerkedtetek meg?-érdeklődött Rebeka.
-Egy bárban!-mosolyodtam el, és visszaemlékeztem.

~Visszaemlékezés~

-Huh Jack, hagyjál!-viharzottam ki, az immár ex barátom házából.

Hogy lehet valaki ennyire gyerekes?! Most komolyan! Csak elmentem az egyik legjobb barátommal meginni valamit.Mi ezen a nagy ügy? Miért kell ebből is féltékenységi jelenetet csinálnia? Az összes férfi, egy seggfej! Most a jó öreg barátomra, a whiskyre lenne szükségem, ezért a Grill felé indultam.Ez nem, alkoholba fojtom bánatom felfogás, inkább, a whisky segít felejteni! Ami igazság szerint igaz is! Mivel túl mérges voltam hogy vezessek, írtam anyunak, hogy jöjjön el kocsimért Jack-hez.A lábaimat sem dísznek kaptam az istentől.Simán el is gyalogolhatok.Ráadásul tankolnom is kéne, így hát a benzin árát is megúsztam.Hála istennek! Így is kevés zsebpénzt kapok a szüleimtől! Az utcákon csend, és a kínzóan nagy sötétség uralkodott.Szinte már az orromig sem láttam.A lépteim apró zajokat csaptak, ami megtörte a csöndet.Szerencsére én egy igen jártas ember vagyok a Grillben, így vakon is tudnám az utat.Most is így volt.Mikor beléptem az ajtón, egy nagy lendülettel levetődtem a pult elé.A tekintetemet oldalra vezettem, és egy igen ismeretlen fazonnal találtam szembe magam.Rezzenéstelen arccal bámult maga elé, miközben várta az italát.Bőrdzsekije tökéletes állt rajta.Fekete haja kissé összeborzolódva látszott.
-Mit adhatok?-kérdezte a pultos csaj.
-A szokásosat!-mosolyogtam.-Tudja, whisky-t!
-Meg sem kell kérdeznem!-nevetett, ami engem is nevetésre késztetett.
-Maga is whisky-t iszik?-fordult felém a rejtélyes alak.
Gyönyörű szemei vannak, azt meg kell hagyni!
-Igen!-válaszoltam.-Azt mondják, segít felejteni! Tapasztalataim szerint, ez így is van!
-És mit akar elfelejteni?-faggatózott.
-Egy szóra sem érdemes dolgot!-legyintettem.-Egyébként, a nevem Elena Gilbert!
-Damon Salvatore!-mosolygott.-Csak pár napja költöztem vissza a városba!
-Szóval ezelőtt is itt élt?-kérdeztem.
-Nyugodtan tegezz! És igen, itt éltem!
Kihozták a whiskyket, amiket le is hajtottunk.Órákig dumáltunk, de sajnos véget kellett vetnem a beszélgetésnek, ugyan is, anya küldött egy sms-t, hogy haza kéne mennem, mert Jenna néni meglátogatott minket.Ezek szerint családi este lesz... Juppí...
-Örvendtem, Damon!
-Úgyszintén, Elena!

~Visszaemlékezés vége~

-Kicsim!-zökkentett ki a gondolatmenetemből Damon.

-Igen?-kaptam rá a tekintetem.

-Minden rendben hátul a picivel? Túl csendes!-figyelte az utat Damon.

Hátranéztem, és Melodie hatalmas szemeivel engem vizslatott, majd a testévérét.

-Igen, minden a legnagyobb rendben van!-nyugtattam férjemet.

-Akkor jó!-mosolyodott el.

A további órák csendben teltek el.Az eltel órák alatt, nagyon elültem a hátsó felem.A lábamban görcs keletkezett.Már alig vártam, hogy végre megérkezzünk,és kisétálhassam.Áldottam az eget, mikor végre leállt a kocsi motorja.

-Oh hála istennek!-szálltam ki a kocsiból.

-Öröm látni mennyire megkönnyebbültél!-röhögött Damon, majd kivette Melodie-t az ülésből.

-Nem is gondolod hogy mennyire!-mondtam.

A fiúk megkívánták a sört, szóval elindultunk a legközelebbi fogadó felé.Phoebe elvállalta, hogy addig vigyáz a gyerekekre itthon.Mikor megérkeztünk, rögtön rendeltünk is.

-Gondoljátok hogy Anna ki fog tálalni? Hisz mégis a testvére! És a Hastings-nek a legfontosabb a család!

-Kénytelen lesz!-mondta Damon.-Majd valahogy kierőszakolom belőle! De ahogy hallottam, ő és Klaus nem igen vannak jó viszonyban.

-Akkor könnyebb lesz mint gondoltam!-mondtam.-Jaj, mikor hozzák már!

-De türelmetlen valaki!-nevetett Car.

-Nem tehetek róla!-nevettem.-Próbálj meg Damon mellett utazni! Nem éled túl!

-Haha!-mondta Damon.

-Tudod hogy szeretlek!-villantottam egy vigyort.

-Én jobban!-kacsintott.

-Figyelem, figyelem! Nagy mértékű nyáladzás látható!-nevetett Matty.

-Gondoltam hogy nem fogod kihagyni ezeket a frappáns megjegyzéseidet!-nevetgéltem.

Amikor kihozták a megrendelt italokat, habozás nélkül inni kezdtük.Ez a limonádé jobban felfrissített, mint azt gondoltam volna.Sőt! Nagyon jól esett! Szerencsére attól a kínzó görcstől a lábamban, egyhamar megszabadultam, úgy hogy nem kínzott tovább.

-De hé! Honnan tudjuk, hogy még ott dolgozik?-kérdezte Bonnie.

-Damon és én elmegyünk kideríteni! Mit szólsz Damon?-mondta Stefan.

-Tőlem mehetünk!-húzta le a sörét.

Majd ott is hagytak minket.Remélem szerencsével járnak majd.Nem hiszem, hogy ott hagyta volna.Vagyis, nem tudom! Reménykedni még lehet! Kifizettük az italokat, aztán hazaindultunk.Eszembe jutott, hogy Bonnie-nak, Car-nak, és nekem itt él egy közös barátnőnk,

Bella.aki szintén vámpír.Miután vámpírrá változott, annyira utálta önmagát, hogy minél messzibbre akart kerülni a maga fajtáktól.Ezért ide menekült, az egyik fiú barátjával, akivel mára már egypárt alkotnak.Nem nagyon értettem, hogy mégis mi késztette őt erre a cselekedettre.Vámpírnak lenni nem a világ vége.Legalábbis szerintem.De ha ő így boldog, akkor én is az vagyok.Megvártuk amíg Damon-ék hazaérnek, mivel így éreztük jónak.Meg tudni is akartuk, hogy mire jutottak.Már órák óta otthon dekkoltunk.Kinéztem, hogy hátha jönnek már.Jöttek velem szembe, így nagy kő esett le a szívemről.
-Na?-érdeklődtem.
-Még ott dolgozik! A telefon számát is megadta, szóval nem kell visszamennünk! Elég lepukkadt hely, az biztos!-mesélte Damon.
-Az a lényeg, hogy előrébb jutottunk! De most megyünk! Találkozunk egy barátnőnkkel!-léptem ki az ajtón.

Természetesen Bonnie és Car jöttek utánam.Évek óta nem beszéltünk Bellával, szóval alaposan ki kell faggatnunk! Van e gyerekük, vagy csak tervezésben van! Vagy hogy az esküvővel kapcsolatban intézkedtek e már valamit! Lényegében, az egész életére kíváncsiak vagyunk.Nem tudtuk, hogy mégis hol lakik, ezért felhívtuk.Ő boldogan megadta a címét, így hát arra vettük az irányt.Egy kertes házhoz értünk.Illedelmesen becsöngettünk, és a régen látott barátnőnk nyitott ajtót.
-Hát sziasztok!-ölelt minket magához.-Mennyit változtatok!
-Ahogy te is!-mosolyogtam.-Hogy vagy?
-Nagyon jól!-válaszolta.-Gyertek be!
Átléptük az ajtaja küszöbét, és helyet foglaltunk az asztalnál.Megkínált minket sütikkel, amiket el is fogadtunk.
-Mesélj! Olyan régen hallottunk felőled!-mosolygott Bonnie.
-Az életem nem nagyon számít érdekesnek! Eric és én szakítottunk tavaly májusban, szóval jelenleg a szinglik táborát erősítem! Mostanra sikerült elfogadnom azt ami vagyok! Nem félek magamtól! Van egy kislányom, aki jelenleg óvodában van, tehát nem tudtok most vele találkozni! A neve Jennifer! Ő az én mindenségem! Nagyon hozzászokott Eric-hez, így elég nehéz volt elengednie őt! Eric és én az esküvőnk előtt egy nappal szakítottunk! Megfutamodtunk!-mesélte Bella.-De most ti jöttök!
Mi is elmeséltük töviről hegyire, mi is történt velünk azóta, amióta ő ideköltözött.Ő is nagyon meglepődött a hallottaktól.Igazság szerint, Bella Klaus miatt is hagyta ott Mystic Falls-t.Menekülni akart, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott.Klaus őt is megfélemlítette.

-Basszus, Justin-t nem pelenkáztam be!-csapott a homlokára Caroline.
-Matt csak nem olyan hülye, hogy nem veszi észre a saját fián, hogy nincs valami rendben!-nevettem.
-Simán kinézem abból a felelőtlen fejéből!-kacagott.
-Még mindig olyan felelőtlen?-kérdezte nevetve Bella.
-Rosszabb mint régen!-nevettünk.
Sajnos nem maradhattunk nagyon sokági, mert számos elintézetlen dolgunk volt otthon, amit a fik gondolom nem igen csináltak meg.Ha neki is álltak, nem tökéletes.Mi pedig a tökéletességre törekszünk.A nők már csak ilyenek.Egy öleléssel elbúcsúztunk tőle, aztán hazaindultunk.Lassan már félünk betenni a lábunkat a saját házunkba.Kitudja, hogy a fiúk mit művelnek otthon.De szerintem Claire és Phoebe megállják a helyüket! Amikor hazaértünk, Damon és Stefan vigyorogva integettek ránk.
-Itt meg mi folyik?-kérdeztem.
Matt a kanapén feküdt összekuporodva, egy vigyorral az arcán, Damon és Stefan pedig gondolom püfölni akarták.Igen, akarták!
-Csak, hülyéskedünk!-mondta Alaric.
-Azt látjuk!-nevettünk.
Ennyit a felelősség tudatról.Lekönyörögtük Matt-et a kanapéról, és házimunkára utasítottuk a két srácot.Ennyi nekik is kijár! Ha hülyeséget csinálnak, szenvedjenek érte! Ez így fair! Addig is, mi lányok lekucorodtunk a tévé elé, és nézni kezdtünk, egy igen nyálas sorozatot, ami a Szerelmes szívek címmel bírt.Jó kis cím mi? Árad belőle a nyálasság! Egy szerelmi vetélkedő volt, hogy mennyire ismeri egymást a két fél!
-Ez a csaj szart se tud a srácról!-állapította meg Caroline.-Dugókoma kellett neki vagy mi?!
-De hülye vagy!-szakadtam a röhögésbe.
-De hát nincs igazam?! Az ilyenek ne jöjjenek már össze!
-Ilyen is előfordul!-nevetett Phoebe.
Amugy igen! Úgy nem jönnék össze senkivel, hogy nem tudok róla semmit! Damon és én mielőtt összejöttünk volna, így is sokat tudtunk már egymásról.De  még több információra volt szükségünk.Nem akartunk úgy összejönni, hogy alig tudunk egymásról valamit.Annak semmi értelme nem lett volna.Vagy igen? Nem hinném!  Hatalmas marhaságnak tartom, hogy két ember úgy jön össze, hogy csak a másik nevével vannak tisztában! Így vagyok azokkal az emberekkel is, akik csak azért jönnek össze, mert a barátaik szerint, jól mutatnának együtt! Könyörgöm! Had jöjjek össze azzal, akivel én akarok! Nem kérem ki a másik véleményét! De  legfőképp, nem kérek tőle kérvényt, amiben megengedi, hogy összejöjjünk! Ezt a döntést én hoztam meg! Senki másnak nincs köze hozzá!A nyugalmunkat Klaus mérges hangja szakította félbe.
-Ti komolyan nem bírtok magatokkal?!-dühöngött.
-Miről van szó?-kérdezte Damon.
-Jól tudod te azt, Damon Salvatore!
Majd felé kezdte el küldeni a házkerítések oszlopait, de Damon mindegyiket kivédte.Ezek szerint
sikerült rájönnie, hogy itt vagyunk! Klaus mögött megbújt Katherine is.Nyilvánvalóvá vállt számomra, hogy ő adta le neki a drótot.Ki más? Arcára egy gonosz vigyor ült ki, az események láttán.Az ő helyébe én nem örülnék ennyire! Most szívesen letörölném azt a vigyort a képéről.Igazság szerint, Katherine és én nem mindig utáltuk egymást.Akkor kezdtük így igazán gyűlölni egymást, amikor Katherine újra felbukkant az életünkbe, és rámászott Damon-re.Akkor még nem jártunk együtt, ezért nem is nagyon érdekelt.Aztán mikor összejöttünk Damon-nel, szálkának számítottam a szemében.
-Csak egyet mondok! Hagyjátok békén a húgomat, különben még nagyobb bosszút állok rajtatok!-fenyegetőzött, majd elhagyta a házunk tájékát.
-Ez esetben igazat mond! És be is fogja tartani!-lépte át a küszöböt Katherine.
-Nekem nem kéne Klaus után menned?! Amugy is folyton a nyomában loholsz, mint egy kis pincsikutya!-szólt Claire.
-Meglehet, de legalább Klaus tart is valamire! Egyesekkel ellentétben!-sandított Stefan-ra.-Újra az enyém leszel Stefan!
-Sosem voltam, és sosem leszek a tiéd!-mondta Stefan.
-De igen! Te is szerettél Stefan! Hiába is tagadod! Én tudom mi az igazság! És a szíved legmélyén, te is tudod!
-Az igazság az Katherine, hogy én gyűlöllek! És ugyan az az önző, hazug, beképzelt ribanc vagy aki voltál! Szóval most hogy ezzel már te is tisztában vagy, nyugodt szívvel elhagyhatod a házunkat!-olvasott be neki Stefan.
-Nem változhattál meg ennyire!-rázta a fejét Katherine.-Ez is a te hibád Elena! Túl közel kerültél hozzá!
-Engem te keverj bele!-mondtam.-Ahogy Stefan is mondta, jobban tennéd, hogy minél előbb elhagyod a házunkat! Különben én doblak ki! De abban nem lesz köszönet!
Látszólag vette a lapot, és kifelé vette a lépteit.Ebbe sose fog beleunni? Folyton Klaus irányítása alatt fog állni? Egy csöppnyi emberség sem szorult belé? Ennyire elhagyta volna az emberi énjét, csakis Klaus parancsára? Felnéztem a gyerekekhez.Hála a jó égnek semmit nem vettek észre az előbbi jelenetből, a nagy vidámságuk miatt.Lassan beesteledni látszott.Megfürdettem Melodie-t, majd később Rebekát is odaküldtem.Átöltöztettem a pizsamájára Melodie-t, amin egy bárányka díszelgett.Szerencsére percek alatt elaludt. szóval nem kellett sokáig nyüstölnöm.Rebeka amikor végzett a fürdéssel, ágyba is bújt.Az éjjeli lámpát a biztonság kedvéért égve hagytam, mivel Rebeka kicsit fél a sötétben.Miután mindkét lány elaludni kényszerült, készítettem magamnak egy kisebb gyümölcssaláta félét.Lényegében, egy darab almát kisebb szeletekre vágtam, majd ugyan ezt megtettem pár gerezd naranccsal is.A tetejére raktam egy kis epres joghurtot, ami nagyon sokat dobott rajta.Letelepedtem vele a kanapéra, és eszegetni kezdtem.
-Jó étvágyat!-mosolygott Phoebe.
-Köszi!-hálálkodtam.-Mit olvasol?-utaltam a kezében pihenő magazinra.

-Áh, csak egy divatmagazint!-mosolygott.
-Értem!-eszegettem tovább.
-Szokatlanul nagy a csend nem? Justin vagy Melodie ilyenkor már rég sírni szokott!
-Most hogy mondod igen, de Melodie-t most fektettem le aludni, szóval nem nagy a valószínűsége, hogy reggelig felkel! Vagyis, remélem!
-Reménykedjünk benne!-folytatta a magazin olvasást.
Amikor kivégeztem a tálat, szokás szerint a mosogatóban kötött ki.Lépcsőfokról lépcsőfokra feltápászkodtam az emeletre, hogy ránézhessek a lányokra, nincs e valami baj.Igen, 5 percenként ellenőrizgetni szoktam őket.Melodie-nál nem árt, mivel véletlenül az is előfordulhat, hogy kiesik a cumi a szájából, ami nélkül nem nagyon tud aludni.Vagy pelenkacserére lenne szükség.Rebeka aludt mint a bunda.Már csak Melodie volt hátra.Résnyire nyitottam az ajtót, és megláttam, ahogy Claire dajkálgatja.
-Aludj szépen kis csillag!-simogatta Melodie  pirosló arcát.

A kislányom szépen lehunyta a szemeit, Claire pedig visszahelyezte az ágyába.Claire jelentős változáson ment keresztül.Soha nem láttam ezt az oldalát! Mintha teljesen kicserélték volna!Büszkeség tölt el, hogy ilyen nővérem van! Ugyan ezt mondható el David-ről is!Mosolyogva rájuk csuktam az ajtót, és kimerészkedtem az udvarra.Abban a hitben voltam, hogy egyedül leszek odakint.De Damon-t találtam ott.
-Hát te?-lepődtem meg.
-Kedvem volt bámulni a csillagokat! Ma csillaghullás van!-válaszolt.
-És tudod már mit fogsz kívánni?-érdeklődtem.
-Nincs mit kívánnom! Mindenem meg van, amire szükségem van! Talán azt, hogy Klaus egyszer s mindenkorra tűnjön el az életünkből!
-Az hasznos kívánság lenne!-állítottam.

A hullócsillagok sorjára záporoztak el előttünk.Nem állt szándékomban bármit is kívánni.Feleslegesnek láttam.Gyakorlatilag, mindennel meg vagyok elégedve az életemben! Boldog vagyok! Vannak barátaim, akik szeretnek! Damon és a gyerekek mindennél boldogabbá tesznek!
Nincs is szükségem másra! Ráadásul, nem is nagyon bízom ebben az egész valóra válós dologban! Valóban valóra válnának a kívánságok? Ezerszer kipróbáltam, de nem jött össze! Talán azért, mert lehetetlenségeket kívántam! Például hogy történjen valami rossz az ellenségeimmel, meg ilyenek...Tökre értelmetlen!