11.Fejezet

Damon izmos ölelő karjai zártak magukba mikor felkeltem.Boldogság öntötte el a szívemet, tudván hogy Caroline álma pár óra múlva teljesül.Áttudom érezni, hogy mit is érezhet jelen pillanatban.Izgatottságot, boldogságot, és némi aggódást.Hisz, fél hogy valami nem úgy alakul, ahogy ő azt szeretné.Anno én is átestem ezeken az érzelmi hullámvasutakon.Damon-ről nem is beszélve.Azt akarta, hogy az a nap legyen életünk legszebb napja.És az is volt.Az arcomról sugárzott a boldogság.Ez most sincs másképp.Ekkor pittyegni kezdett a mobilom, jelezve hogy üzenetem jött.

-Hallgattasd el!-motyogta a párnájába Damon.

Elnevettem magam, majd a készülék felé nyúltam.

"Szia Elena! Segítség kell! xxCaroline"

-Mi történt?-kérdezte Damon.

-Segítenem kell Caroline-nak!-válaszoltam.

-Fáj a fejem!-kapott a fájó részhez.

-Sok volt a pia mi?-röhögtem.

-Csak egy kicsit!-nevetett.

Gyorsan felkaptam magamra az esküvőre szánt ruhámat, majd átszaladtam Caroline szobájába.Phoebe-el és Bonnie-val találtam ott, akik segítettek neki felvenni a ruháját.Én is csatlakoztam.Nagy nehezen felsegítettük rá a ruháját, majd ki sminkeltük.A haja következett.Mivel a lányok a templomnál tevékenykedtek tovább, ezért én csináltam meg a haját.Szépen begöndörítettem, majd átadtam a kedvenc nyakláncát.

-Olyan gyönyörű vagy!-ámultam.

-El sem hiszem hogy megtörténik!-könnyezett be.

-Ha elsírod a sminked, kinyírlak!-szóltam rá, ő pedig kicsit felkacagott.-Kivéve ha ezek örömkönnyek!-mosolyodtam el.

-Biztosíthatlak hogy ezek örömkönnyek! Erre vártam már azóta, amióta megtudtam hogy menyasszony lesz!-mosolygott.

-Ha Matt meglát, még jobban beléd fog szeretni! Ha ez még lehetséges!-vigyorogtam.

-Kétlem hogy lehetséges lenne! Matt totálisan beléd habarodott!-sétált be Damon, majd megigazította a nyakkendőjét.
-Damon Salvatore! Neked nem Matt-et kéne boldogítanod?-érdeklődtem.
-Én mindenkit boldogítok!-húzta ki magát Damon.
-Csak menj már!-nevettem.
-Már az asszony is zavar... mit vétettem én mindenki ellen?-majd kisétált az ajtón.
-Elena, mi lesz ha Matt nemet fog mondani? Mostanában sokat veszekedtünk, és belátom elég kibírhatatlan voltam az utóbbi időben!-hajtotta le a fejét Caroline.
-Ne mondj már butaságokat Caroline! Amióta csak az eszemet tudom, Matt és te imádjátok egymást! Természetes hogy most eléggé izgulsz, hogy Matt nem azt fogja válaszolni, amit te vársz! De hidd el, igent fog mondani!-öntöttem lelket belé.
-Nem érdemlem meg őt! Ő minden hülyeségemet eltudta nézni, de én...
-Ne is folytasd! Minden a legjobban fog alakulni! Ezt megígérhetem!

-Olyan furcsa abba belegondolni, hogy pár óra múlva feleség leszek.Gyerekeket nevelek, mosók rájuk, és ellátom a teendőimet, és még feleségként is meg kell felelnem!
-Elhiszem!-mosolyogtam.
Caroline és én leindultunk a nappaliba, ahol már a többiek vártak ránk.Kivéve Matt-el, hisz a babona úgy tartja, hogy a vőlegény az esküvő napján nem láthatja a menyasszonyt az esküvői ruhájában.Kocsiba ültünk, és elindultunk a templomhoz.Fogtam egy tálcát, majd felpakoltam rá a pezsgős poharakat, majd kínálgatni kezdtem.A tömeg nagy része idekint tartózkodott, az esküvő idejéig.Caroline apja ide sem tolta a képét, ezért Damon kíséri az oltárhoz.Ekkor jött velem szembe Stefan.
-Hű! Nem hittem volna hogy Stefan Salvatore-t egyszer öltönyben látom!-nevettem.
-Ne szokj hozzá!-nevetett-Egyébként, Caroline-t az előbb hívta fel az apja!-tájékoztatott Stefan.
-Komolyan?-lepődtem meg.
-Igen! Azt mondta, hogy reméli Caroline élete maga lesz a pokol, így vámpírként!-mondta.
-Istenem!-sóhajtottam.
Caroline kapcsolata az apjával egészen kicsi korában romlott meg.Amikor a szülei elváltak, az apja hallani sem akart arról, hogy Caroline Liz-el maradjon.De mégis így lett, ezért ő elköltözött.Minden karácsonykor megígérte Caroline-nak, hogy eljön, de sosem tartotta be.Aztán mikor megtudta hogy Caroline vámpír lett, elítélte, mert ő egy vámpírvadász volt.Azóta pedig még telefonon sem beszélnek.Caroline azt mondta, örül hogy nem lesz ott az esküvőn, de tudom hogy fáj neki.Még ha nem is vallja be.Miután kiosztogattam a pezsgős poharakat, megkerestem Damon-t.Végül a templomban találtam meg, egyedül.
-Hát te meg mit csinálsz itt egyedül?-érdeklődtem.
-Csak egy kicsit egyedül akartam lenni!-válaszolt.-Meg egyébként is, ez a templom gyönyörű!
-Valóban az!-válaszoltam mosolyogva.
-Csak gondolj bele! Matt és Caroline egy olyan dolognak lesz a részese, ami mindent megváltoztathat!-mondta Damon.
-Nálunk nem változott semmi!-vigyorogtam.
-Igen, hála istennek! Az nap amikor összeházasodtunk, megfogadtam hogy az utolsó lélegzetemig  is szeretni foglak! Ezt pedig a mai napig betartom!-mondta.

-Én is ugyan ezt tudom elmondani! Gyakorlatilag amióta összeházasodtunk, boldogabbak vagyunk mint valaha.A családunk pedig bővült egy imádni való kislánnyal!-néztem mélyen a szemébe.
-Aki talán rosszabb lesz mint mi!-nevetett.
-Ne fesd az ördögöt a falra! Ha mázlink van, minden tulajdonságát tőlem örökölte!-húztam ki magam.
-És még én vagyok egoista! Bár, két egoista egy pár!-vigyorodott el féloldalasan, és én is elvigyorodtam.
Ezennel kifáradtunk a többiekhez, várva hogy mikor kezdődik el az esküvő.Caroline gyakorlatilag egy élő duracel elem, annyira izgatott a közelgő időtartam miatt.Nem győzöm őt nyugtatni, sajnos nem sok sikerrel.Eszembe jutott, hogy meg kéne néznem hogy Rebeka hajából nem jöttek e ki azok az apró virágok.Gőzerővel keresni kezdtem, és meg is találtam ahogy Hope-al futkároztak.Megnyugodtam, hogy a virágok a helyükön voltak.Benéztem a konyhára, hogy minden rendben megy e.Szerencsére ott is minden a legnagyobb rendben van.Már lassan 100 személyt közelítünk meg.Caroline rokonai,

barátai, Matt rokonai és barátai.A vendégek egyszer csak a templomot özönlötték meg, jelezve hogy kezdődik az esküvő.Beálltam a helyemre, és vártam a fejleményeket.Matt besétált az anyjával karöltve, majd őt követte Damon és Caroline.Damon egy apró puszit hintett Caroline arcára, majd ő is beállt a helyére.
-Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk itt össze, hogy Caroline Wesley és Matt Donovan szívét egybekössük!-kezdte el a pap.
-Szóval Caroline Wesley! Akarod e hites férjedül az itt jelen lévő Matt Donovan-t, és szeretni fogod őt szegénységben, gazdagságban, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem választ?-kérdezte a pap.
-Igen!-válaszolt határozottan Caroline.
-Matt Donovan! Elfogadod e hites feleségedül az itt jelen lévő Caroline Wesley-t, és szeretni fogod őt szegénységben, gazdagságban, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem választ tőle?-kérdezte meg ismét a pap.
-Igen!-mondta határozottan Matt.
-Most kérem, hogy a tanúk írják alá a papírt, miszerint engedélyezik a házasság megköttetését!-utasított minket a pap.
Rámosolyogtam Damon-re, aki mosolyogva felhúzta a szemöldökét.Aláírtuk a papírt, majd visszaálltunk a helyünk.
-Ha valakinek kifogása van az ellen, hogy ez a házasság megköttessen, most szóljon vagy hallgasson örökre!-magyarázta a pap.
Síri csend uralkodott a helyiségben, ezért senkinek nem volt kifogása.A pap elmondta az utolsó mondatát, majd gratulálhattunk az ifjúpárnak.
-Annyira gratulálok!-öleltem magamhoz a legjobb barátnőmet.
-Köszönök mindent! Szeretlek!-kezdett el egy kicsit könnyezni.
-Én is téged! És szóra sem érdemes!-mosolyogtam, majd Matt-hez léptem, akinek már könnyes volt a szeme.
-Soha nem hittem volna hogy egyszer sírni látlak! Ajánlom hogy örömödben sírj, vagy kitagadlak a baráti körömből!-kacagtam, ami őt is nevetésre késztette.
-Nem sokat veszítek vele!-vigyorgott.
-Ez most nagyon fájt tudod?-kaptam a szívemhez.-Na gyere ide!-tártam szét a karom, majd megöleltem.
-Köszönöm Elena! Mindent amit értünk tettél!-mosolygott.
-Ne kezd már te is! Elég hogyha a feleséged mondogatja minden másodpercben!-nevettem.
Miután Caroline és Matt az összes gratulációt megköszönte, a kápolnához indultunk, ahol a lagzit fogják megtartani.Mielőtt az ebéd elkezdődött volna, Matt és Caroline elkezdték a nyitó táncot.Mosolyogva néztem őket, ahogy szerelmesen néztek egymásra.Alig várom hogy végre az ők gyerkőcei is ott futkározhassanak körülöttem.A táncuk végét egy csókkal pecsételték meg, majd kezdődhetett az ebéd, ami valami mennyei volt.Ha van legfinomabb kaja a földön, akkor ez az volt.Igen, én a "Szeresd pocakot" elvet vallom, tehát eléggé szeretem a hasamat.A desszertek is elfogyasztásra kerültek, majd utána táncoltam egyet Caroline-al.Az arcán egy őszinte vigyor ült.A táncunk végeztével visszaültem Damon-höz, aki épp Alaric-al folytatott beszélgetést.
-Mi a téma?-kérdeztem.
-Az hogy táncolnunk kéne!-mosolygott rám.
-Részemről semmi akadálya!-rántottam a parkettre.
Kezét a derekamon pihentette, majd ringatózni kezdtünk a lassú zene ritmusára.Mosolyogva a vállára hajtottam a fejem. és csak élveztem a pillanatot.Csak ennek a pár percnek akartam élni, semmi másnak.Miközben fejemet a vállán pihentettem, ő egy apró puszit nyomott a fejem búbjára, majd megpörgetett.Oldalra sandítottam, és megláttam ahogy Stefan ölében Rebeka már félálomban volt.Az esküvő lassan véget ért, mivel a vendégek már elszállingóztak.Kocsiba ültünk, és hazahajtottunk.A vigyort pedig nem lehetett letörölni sem Matt, sem Caroline arcáról.Amikor hazaértünk, Damon-nel úgy döntöttünk még kicsit kint maradunk beszélgetni.
-Azt hiszem Matt átlépte a maximum nyálasság tetőfokát!-nevetett Damon.
-Hagyd már! Olyan jó rájuk nézni!-sandítottam a friss házasok felé, akik odabent ölelkeztek.
-Majd mi lesz ha jön a gyerek!-röhögött.
-Amíg a pocakban van, Caroline nyűgösebb, kívánósabb lesz mint valaha! Utána pedig sok sírás, álmatlanság!-soroltam.
-Furcsa lenne az életünk ha Rebeka nem lenne! Nélküle túl halk lenne minden!-nevetett Damon.
-Lehet!-nevettem.
Hirtelen hangokat hallottam a bokrok mögül.
-Hallottad ezt?-kérdeztem ijedten.
-Igen!-állt elém.
Ekkor megjelent Katherine, egy gúnyos vigyorral az arcán.
-Ti tényleg azt hittétek hogy örökre eltűnök igaz?-nevetett gúnyosan.
Nevetése hallatára már a többiek is kijöttek.
-Újra együtt a csapat!-vigyorgott.-Ohh Matt! Nem hittem volna hogy pont ezt a ribancot veszed el!-jegyezte meg Katherine.
-Hagyd ki a sértegetéseidet, és mond mit akarsz itt!-fogtam rövidre.
-Egyszerű! Megölni valakit!-pillantott rám.
-Ohh igen?-sétált az autóhoz Damon, majd kinyitotta az ajtaját.
Hirtelen előkapott egy fatört, és Katherine-t a falhoz szorította.
-Eressz el Damon!-fuldokolt.
-Miért tenném? Épp az előbb óhajtottad megölni a feleségemet! Ráadásul már több évtizedek óta keseríted az életem! Épp itt az ideje hogy véget vessünk ennek!-mondta Damon.
-Ha megölsz, elveszem tőled azt az embert, akit a világon legjobban szeretsz! Rebekát! Talán még Elena is szóba jöhet!-fenyegette.
-És most hinnem kéne neked igaz?-faggatta Damon.
-Higgy amit akarsz! De én mindig megkapom azt amit akarok! És azt akarom, hogy te, és családod szenvedjetek!-mondta Katherine.
-Ereszd el Damon!-ráncigálta le róla Stefan.-Tudod hogy ő bármire képes!-mondta Stefan.
-Kinyírlak te ribanc!-estem neki.
Ott téptem és karmoltam ahol csak tudtam.Ritkán kívánok valakinek ilyesmit, de azt akarom hogy meghaljon.A többiek nagy nehezen leráncigáltak róla.Damon magához húzott, és nem eresztett.
-Engedj el Damon!-mondtam.
-Nem akarom hogy megöljön! Csak akkor engedlek el, ha megígéred hogy nem bántod!-alkudozott.
-Rendben!-sóhajtottam fel, ő pedig elengedett.

-Nem hittem volna hogy te ilyet is tudsz!-cincogott.
-Tűnj a szemem elől!-mondtam.
-Addig nem, amíg nem ölhetlek meg!-mondta.
-Arra várhatsz!-válaszoltam.
Már eléggé ideges voltam a jelenléte miatt, ezért inkább bementem.Katherine utánam jött volna, hogyha a fiúk nem állítják meg.Letelepedtem a kanapéra, és mély gondolkozásba kezdtem.Vajon miért utál engem ennyire Katherine? Nem mintha én kedvelném.Sőt, épp ellenkezőleg! Nincs egy olyan ember sem a földön, akit ennyire gyűlölnék és megvetnék mint őt.Ekkor lépett be Damon.Leült mellém a kanapéra, és átdobta a karját a vállamon.
-Lerendeztük Katherine-t!-mondta.
-Szuper!-bújtam hozzá-Megyek megfürdők!-indultam meg a fürdő felé.
-Veled tarthatok?-kérdezte vigyorogva Damon.
-Talán!-haraptam az ajkamba.
Ő ezt egy szimpla igennek vette, ezért ő is jött velem.Levetkőztünk, majd beültünk a kádba.Továbbra is az előbb történtekre tudtam gondolni.Nem tudtam elengedni azt a mondatot a fülem mellett, hogy bántani fogja Rebekát.Felcsaptak bennem az anyai ösztönök.
-Had találjam ki! A Katherine ügyön rágódsz igazam van?-kérdezte Damon.
-És ha igen?-motyogtam.
-Nézd kicsim! Állítom, hogy Katherine bármire képes! DE! Ez nem azt jelenti, hogy mindig sikerül neki minden!-mondta Damon.
-Annyira gyűlölőm őt!-mondtam.
-Nem vagy vele egyedül! De azzal nem oldunk meg semmit, ha megöljük! Ezer barátja van, akik bosszút állhatnak érte! Vagyis, rajtam akarnak bosszút állni, és titeket fognak bántani, mert tudják hogy ti vagytok nekem a legfontosabbak a világon!-magyarázta Damon.
-Ti hogy ismertétek meg egymást?-faggattam.
-Miért fontos ez?-értetlenkedett Damon.
-Csak kíváncsi vagyok!-válaszoltam.
Látszott rajta, hogy nem igazán akarja ezt elmondani, de meg kell tudnom.
-Az apám jóban volt az anyjával.Ő és az anyja gyakran megfordultak nálunk a rendezvényeinken, vagy csupán egy ebédre! 
-És mikor döbbentél rá hogy szereted?-faggatóztam tovább.
-Egy bált tartottunk meg, és egy kicsit belé habarodtam az esemény során.Aztán felmentünk a szobámba, és lefeküdtünk-mesélte.-Először csak egy kalandnak indult, de abból a kalandból több lett.Aztán belé is szerettem.
-Értem!-mosolyogtam halványan.
-Ugye nem vagy féltékeny?-tapintott a lényegre.-Gondoltam!-forgatta meg a szemét.
-Nagyon szeretted őt és...
-Édesem! Lehet hogy szerettem őt, de téged sokkalta jobban szeretlek! El sem tudom mondani mennyire! Tudtommal a világ leggyönyörűbb nője az enyém.Katherine a múltam része.Te pedig a jelenem része vagy.Sőt, a jövőmé!-majd egy puszit hintett az arcomra.
-Ne is beszéljünk róla!-sóhajtottam.
-Inkább csókolj meg! Tereld el a figyelmemet!-majd az ajkaimra támadt.