30.Fejezet-Karácsonyi Különkiadás

December 24. írunk.Pár napja leesett az első hó, amit a gyerekek hatalmas örömmel fogadtak.De ez velünk, felnőttekkel sem volt másképp.Az utcákat fehér hó borítja, a tévében pedig számtalan karácsonyi műsor található.Nagyon izgatott vagyok, hisz ez lesz Melodie első karácsonya, míg Rebekának szám szerint a 8..Az

ajándékokat olyan helyre dugtam, ahol képtelenség lesz megtalálni.Matt-nek a felújított kocsiját szánom ajándéknak.Caroline-nak egy ezüst karkötőt, és egy kötött pulcsit, amit a napokban nézett ki magának.Bonnie-nak elveszett a varázskönyve, ezért az anyukája segítségével, előkerítettük neki.Phoebe egy pulcsit kap, melynek közepén egy rémszarvas kap helyett.Alaric egy üveg Whisky-t kap.Rebeka egy nyakláncot, amiben egy közös képünk van Damon-nel, és az van belegravírozva, hogy: "Az életünknél is jobban!" Ennyire szeretjük őt.Melodie pedig újabb babákkal bővítheti a gyűjteményét.Stefan egy olyan kincset kap tőlem, amit még Lexie bízott rám a halála előtt.Mintha tudta volna, hogy megfog halni.Egy albumot, ami tel is tele van a közös képeikkel, alattuk pedig kisebb szövegekkel.Damon-nek szánom a legkülönlegesebb ajándékot a világon.Az anyjával való találkozása nem igazán sikerült úgy, mint ahogy azt ő szerette volna.Lily el sem jött.Damon pedig azon a napon megfogadta, hogy nem fog több esélyt adni neki.Én viszont nem akarom, hogy az örökkévalóságig tartó életét úgy élje le, hogy haragban van az anyjával.Meghívtam hozzánk egy amolyan békítő ebédre.Megígérte hogy eljön, és tisztázni fogja a fiaival a dolgokat.A Salvatore testvérpár közül, a drága férjem a nehezebb eset.Kissé forró fejű.

-Anya, Justin-nal kimehetünk?-ugrált előttem bezsongva Rebeka.

-Igen, csak alaposan öltözzetek fel, mert hideg van!-egyeztem bele.

Mivel Car odakint osztja az észt Matt-nek és Damon-nek, miszerint az égők nem égnek rendesen, ezért nekem kell felöltöztetnem Justin-t.Mindkettőjük kapott egy jó meleg pulcsit, kabátot, csizmát, végül pedig egy sapkát.A gyerkőcök azon nyomban kiszaladtak, én pedig utánunk.Rögtön a hóba zuhantak, és hóangyalkákat formáltak kezükkel, lábukkal.

-Na, így már tökéletes!-vigyorgott Car, mire Bonnie mosolyogva megforgatta a szemét, és átkarolta a szőke barátnőnket.

-Lazíts, Caroline!-karoltam át én is.

-Megjött neki!-súgta oda Matt Damon-nel.-Túl parancsolgatós!

-Megjegyzem Donovan, mindent hallok!-szólt rá Car.

-Elena-nak is.Még mázli hogy ki lehet békíteni egy kis ágytornával!-vigyorgott Damon, és lepacsizott Matt-el.

-Salvatore!-váltottam "most fejezd be" tekintetre.

-Szeretlek!-húzta szélesebbre vigyorát.-És te?

-Ha megérdemled, elmondom!-kacsintottam, majd visszamentem a házba, hogy felmelegedjek.

Az emelethez vezető lépcsőfokokat "megmászva", indultam a gyermekkacaj után, ami David szobájából szűrődött ki.

-Mi ez a nagy boldogság?-léptem be az ajtón.

-Melodie elcsórta a cipőmet!-mutatott a félpár cipőjével a lányom felé.

-Ejnye, kislányom!-dorgáltam meg.-Add vissza szépen David bácsikádnak a cipőjét!

Ő engedelmesen átnyújtotta a cipőt.

-Úristen!-szaladtam le a konyhába.

Eszembe jutott, hogy a tyúkhúsleves még a gázon fő.Ebben az évben én felelek a karácsonyi ebédért.Már nincs sok hátra, és asztalhoz és ülhetünk.Elzártam a gázt, és az elkészült ételeket az asztalra helyeztem.Összehívtam a bagázst, és neki álltunk békésen elfogyasztani a karácsonyi ebédünket.Persze nem hagyhattuk ki a sztorizgatásokat sem.Ezt szeretem a legjobban a karácsonybanEgyütt van a család, és a rossz kapcsolatokat átalakíthatjuk jóvá.Én úgy vagyok vele, hogy jobb adni, mint kapni.Mikor átadod az illetőnek az ajándékod, és látod azt a reakciót, ahogy kibontja, a világ összes kincsénél többet ér.Legalábbis szerintem.Ebéd után elérkezett az ajándékozás ideje.Először Bonnie-nál kezdtem.

-Oh, hála istennek.Azt hittem soha nem kerül meg!-ölelt magához Bonnie.

-Boldog karácsonyt!-mosolyogtam.

-Neked is!-mosolygott.

Bonnie-tól egy képet kaptam, amin mi vagyunk rajta.A következő ajándékozottam Caroline, és Matt volt.Az ágyon feküdve, chipset eszegetve találtam rájuk, ahogy nosztalgiáznak.

-Hahó! Megzavartalak titeket?-kérdeztem.

-Nem, dehogyis!-nevetett Car.

-Hát akkor, boldog karácsonyt drága!-adtam át az ajándékot Caroline-nak
Az arcára egy nagy vigyor ült ki, amikor meglátta az ajándékomat.Ebből azt szűrtem le, hogy pontosan erre vágyott.
-Imádlak!-ölelt meg.-Neked is Boldog Karácsonyt!
-És van itt még valami!-rántottam elő egy lila koronát.-Hivatalosan is, a világ legjobb barátnőjévé koronázlak!
Caroline elnevette magát.Matt-en  már nagyon látszott, hogy kíváncsi az ajándékomra.A fejemmel az udvar felé intettem, mire ő vette a célzást, és kirohant az udvarra.A kezemmel eltakartam a szemét, és megnyomtam a gombot, amellyel ki lehet nyitni a garázs ajtaját.
-Boldog Karácsonyt te majom!-adtam puszit az arcára.
-Bíztam benned Elena!-nevetett, majd bepattant a kocsijába, és elhajtott.
A többiek is nagyon örültek az ajándékoknak.A várva várt sms-em is megérkezett Lily-től, miszerint mindjárt ide ér.Úgy is lett.20 perc múlva csöngettek.
-Megyek, kinyitom!-mosolyogtam a férjemre, és az ajtó felé vettem az irányt.
Lily mosolygós arca nézett vissza rám.
-Gyere be nyugodtan!-álltam félre.
-Köszönöm, Elena!-lépett be házunk ajtaján.
-Ki az szívem?-jelent meg Damon.-Anya?
-Szervusz, kisfiam!-mosolygott halványan Lily.
-Muszáj volt elszúrni a karácsonyunkat igazam van?!-dühöngött Damon.
-Damon! Lehetnél egy kicsit kedvesebb!-szóltam rá.

-Azt hiszem, megyek, és köszönök Stefan-nak!-mondta zavartan Lily, majd távozott.
-Miért hívtad ide?!-rivallt rám Damon.-Egy fikarcnyit sem vagyok kíváncsi rá!
-Nézd!-ültem le a kispadra.-Az anyádról van szó! Nem lehetsz vele haragban örökké!
-Tudom!-ült le mellém sóhajtva.-De ő sem erőltette meg magát abban, hogy helyre tegye a kapcsolatunkat.
-Bizonyára félt, hogy mit szólnál hozzá.
-Öhm, itt vagyok!-érkezett vissza Lily.
-Remek!-motyogta Damon, mire én megköszörültem a torkomat.-Vagyis, üljünk le a konyhában!
A hangulat, és légkör kissé feszültnek bizonyult, amit néhány kisebb viccel próbáltam feloldani.Percekig egymáshoz sem szóltak, de szerencsére Lily belekezdett a békülő beszédébe.
-Damon!-kezdte.-Tudom, hogy nem érdemlem meg a bocsánatodat, sem azt, hogy egyáltalán emberszámba vegyél.De egy valamit tudnod kell.Amit tettem, érted, és a  testvéredért tettem.Mint tudod, apátok nem volt egy épp eszű ember.Egypárszor megfordult a fejemben, hogy elszökjek veletek, de ő úgy is megtalált volna.Azt akartam, hogy békés, és boldog életetek legyen, de nélkülem.Hisz én okoztam minden rosszat, ami történt veletek.Ha nem is bocsátasz meg, örülök, hogy ezt legalább a tudomásodra hoztam.
-Miért nem jelentkeztél soha?-kérdezte Damon.

-Mert nem tudtam hogyan mondjam el nektek mindezt.Jobbnak láttam, hogy abban a tudatban éltek, hogy halott vagyok.Úgy tűnt, hogy megkönnyítem vele az életeteket.Kérlek bocsáss meg a fiam.
Damon Lily-re nézett, aki csak egy halvány mosolyt eresztett.A következő pillanatban pedig ölelkezve álltak a konyha közepén, amin én csak mosolyogni tudtam.Rebeka és Melodie nagyon megszerették a nagymamájukat, ami szintén nagy öröm.
-A feleséged egy angyal!-mosolygott Lily.
-Igen, tudom!-mosolygott rám Damon.-Az én földre szállt angyalom!
Jól esett tudni, hogy Damon ezt gondolja rólam.Elvégre, megváltoztatta az életem.A lehető legjobb irányba.Elképzelni sem tudnám, mi lenne velem nélküle.Ő és a gyerekeim az életem.Akikért mindennap felkelek reggel, és küzdök a boldogságunkért.Akikért soha nem adtam fel.Lily még egy kicsit időzött nálunk, majd hazaindult.Épp lefektetni indultam Melodie-t, amikor Damon utánam szólt.
-Elena!-kulcsolta össze kezét a derekamnál.-Mindent köszönök!
-Szóra sem érdemes!-legyintettem.
-Ne mondj ilyet! Eddig azt hittem, hogy anya és én soha nem fogunk kibékülni.Erre viszont te rácáfoltál.Minden, ami miatt boldog vagyok, azt a te segítségeddel tudtam elérni.Nálad jobb embert soha nem is kaphattam volna magam mellé.És csak egy dolgot tudnék még ehhez hozzáfűzni.
-Mégpedig?
-Azt, hogy mindennél jobban szeretlek téged!
-Ezt akartam hallani!-tapadtam ajkaira.