A takaróm melegébe száműztem magamat, legalább 5 alkalommal.Sehogy sem ment álom a szememre.Nyugtalan voltam Rebeka álma miatt.Hogy miért is? Mert ha megálmodja a dolgokat, akkor gyanakodni kezd, amit nagyon nem szeretnék.Szépen apránként szeretném neki beadagolni, hogy ne érje olyan váratlanul.A holdat felváltotta a nap, ami száz ágra kisütött.A szememnek nem igazán tetszett a napsugarak által nyújtott hatás, ezért kinyitódtak.Kellett pár perc, mire maximálisan fel tudtam ébredni.A végső lökést a mobilom hangos csörgésének moraja adta meg.Nyújtózni kezdtem a kijelölt készülékhez, amin megnyomtam egy gombot, amit "Hívás Fogadásának" hívnak.
-Itt Elena Gilbert!-szóltam kicsit sem fáradtan.
-Szia Elena!-hallottam meg azt a hangot, amitől a mai napig kiráz a hideg.
-Mit akarsz Klaus?-próbáltam tettetni a határozottságot.
-Jól tudod te azt! Hallom, rájöttetek, hogy az öcsém Elijah itt tartózkodik Mystic Falls-ban.Most már csak az a kérdés, hogy honnan tudtátok meg!
-Attól tartok, hogy ez a kérdés, mindig is kérdés marad!
-Ne játszadozz velem Elena! Te is tudod, hogy annak sosincs jó vége! Ha el is mentek az öcsémhez, megtudom! És akkor, ti nem fogjátok megélni a reggelt! Talán még Rebeka sem!-majd bontotta a vonalat.
Mi a fene... Mégis honnan tudhatta meg a tervünket? Talán lenne egy kéme? Bár nem hiszem, hisz Damon a többieken, és rajtam kívül senkivel sem osztotta meg a tervét.Vagy, Klaus egyik csicskája lehallgatta a Damon-nel való beszélgetésemet.Ennek sokkolta több értelme van.A férjemre néztem, aki javában még aludt.Szája sarkában ott volt az jellegzetes mosoly, amit mindig is szemügyre lehet venni.Apró puszikat nyomtam mellkasára, mire ő a kezét a fenekem irányába vezette.Gyors mozdulattal elvettem onnan.
-Jó reggelt!-mosolygott.
-Nem igazán mondhatjuk jónak!-húztam a számat.-Klaus felhívott! Megtudta hogy mit tervezünk! És ha elmegyünk az öccséhez, nekünk annyi! Szó szerint!
-Az a szemét! Tudtam hogy neki van köze ahhoz a különös emberhez!
-Milyen különös ember?-faggattam.
-Miközben mentünk James-hez, követett minket egy ember.És amikor veled beszéltem telefonon, ott állt mögöttem pár méterre.Először azt hittem, hogy rosszul látok!
-Ezek szerint nem!-sóhajtottam.-De mindegy is! Ne is koncentráljunk erre a tökfilkóra! Csak idegesek leszünk tőle!-majd egy csókot nyomtam ajkaira.
-Szeretem amikor ilyen vagy!-vigyorgott, ami engem is mosolygásra késztetett.
Magam köré tekertem a fehér takarómat, majd a szekrényemhez léptem.Elővettem egy kényelmesnek mondható, kék felsőt, egy fekete farmer nadrággal.Hajamat kissé begöndörítettem, és egy halvány sminket is készítettem magamnak.Miután kész lettem, lementem reggelizni.Gondolom a többiek még mindig az ágyat nyomják, mert csak Car-al találkoztam.A szokásos módon egy öleléssel köszöntöttük egymást, majd én is neki álltam megreggelizni.Egy sima müzlit fogyasztottam el, amit egy pohár narancslé kísért.
-Na és, hogy vagy? Tegnap eléggé hosszadalmas nap volt mindenkinek!-érdeklődött Caroline.
-A történtekhez képest egész jól!-mosolyogtam halványan.
-Akkor jó! Mikor mentek meglátogatni Klaus öccsét?
-Semmikor! Klaus megtudta hogy mit tervezünk, szóval lefújhatjuk!-meséltem.
-Gondolod hogy, Klaus-nak van egy kéme?
-Egészen biztos vagyok benne!-mondtam határozottan.
Ebben a pillanatban jött le Rebeka a lépcsőn.Egy puszit nyomott az arcomra, és a hűtőben kezdett el kutakodni, egy vérkészítmény után.Nekünk már nem muszáj mindig azt innunk, mert a rendes szilárd emberi ételeket a szervezetünk már elfogadta.Rebeka helyet foglal mellettem, majd a szívószálát belehelyezte a zacskóba, szívni kezdte a vöröslő folyadékot.
-Mond csak kicsim, nem álmodtál véletlenül megint azzal a férfival, akivel tegnap előtt?-kezdtem el faggatózni.
-Nem! Miért?-kérdezte.
-Nem érdekes!-zártam le témát.
Ránéztem Car-re, és vállat vontam.Talán még sem az van, amit mi hittünk.
-Emlékszel arra az emberre, aki tegnap úgymond követett minket?
Már kezdtem unni a mese nézést, ezért inkább otthagytam őket.Visszavágtattam a szobánkba, és elővettem a fiókból a naplómat.A fiókom mélyén egy toll lapult, amit nyomban meg is ragadtam.
-Itt Elena Gilbert!-szóltam kicsit sem fáradtan.
-Szia Elena!-hallottam meg azt a hangot, amitől a mai napig kiráz a hideg.
-Mit akarsz Klaus?-próbáltam tettetni a határozottságot.
-Jól tudod te azt! Hallom, rájöttetek, hogy az öcsém Elijah itt tartózkodik Mystic Falls-ban.Most már csak az a kérdés, hogy honnan tudtátok meg!
-Attól tartok, hogy ez a kérdés, mindig is kérdés marad!
-Ne játszadozz velem Elena! Te is tudod, hogy annak sosincs jó vége! Ha el is mentek az öcsémhez, megtudom! És akkor, ti nem fogjátok megélni a reggelt! Talán még Rebeka sem!-majd bontotta a vonalat.
Mi a fene... Mégis honnan tudhatta meg a tervünket? Talán lenne egy kéme? Bár nem hiszem, hisz Damon a többieken, és rajtam kívül senkivel sem osztotta meg a tervét.Vagy, Klaus egyik csicskája lehallgatta a Damon-nel való beszélgetésemet.Ennek sokkolta több értelme van.A férjemre néztem, aki javában még aludt.Szája sarkában ott volt az jellegzetes mosoly, amit mindig is szemügyre lehet venni.Apró puszikat nyomtam mellkasára, mire ő a kezét a fenekem irányába vezette.Gyors mozdulattal elvettem onnan.
-Jó reggelt!-mosolygott.
-Nem igazán mondhatjuk jónak!-húztam a számat.-Klaus felhívott! Megtudta hogy mit tervezünk! És ha elmegyünk az öccséhez, nekünk annyi! Szó szerint!
-Az a szemét! Tudtam hogy neki van köze ahhoz a különös emberhez!
-Milyen különös ember?-faggattam.
-Miközben mentünk James-hez, követett minket egy ember.És amikor veled beszéltem telefonon, ott állt mögöttem pár méterre.Először azt hittem, hogy rosszul látok!-Ezek szerint nem!-sóhajtottam.-De mindegy is! Ne is koncentráljunk erre a tökfilkóra! Csak idegesek leszünk tőle!-majd egy csókot nyomtam ajkaira.
-Szeretem amikor ilyen vagy!-vigyorgott, ami engem is mosolygásra késztetett.
Magam köré tekertem a fehér takarómat, majd a szekrényemhez léptem.Elővettem egy kényelmesnek mondható, kék felsőt, egy fekete farmer nadrággal.Hajamat kissé begöndörítettem, és egy halvány sminket is készítettem magamnak.Miután kész lettem, lementem reggelizni.Gondolom a többiek még mindig az ágyat nyomják, mert csak Car-al találkoztam.A szokásos módon egy öleléssel köszöntöttük egymást, majd én is neki álltam megreggelizni.Egy sima müzlit fogyasztottam el, amit egy pohár narancslé kísért.
-Na és, hogy vagy? Tegnap eléggé hosszadalmas nap volt mindenkinek!-érdeklődött Caroline.
-A történtekhez képest egész jól!-mosolyogtam halványan.
-Akkor jó! Mikor mentek meglátogatni Klaus öccsét?
-Semmikor! Klaus megtudta hogy mit tervezünk, szóval lefújhatjuk!-meséltem.
-Gondolod hogy, Klaus-nak van egy kéme?
-Egészen biztos vagyok benne!-mondtam határozottan.
Ebben a pillanatban jött le Rebeka a lépcsőn.Egy puszit nyomott az arcomra, és a hűtőben kezdett el kutakodni, egy vérkészítmény után.Nekünk már nem muszáj mindig azt innunk, mert a rendes szilárd emberi ételeket a szervezetünk már elfogadta.Rebeka helyet foglal mellettem, majd a szívószálát belehelyezte a zacskóba, szívni kezdte a vöröslő folyadékot.-Mond csak kicsim, nem álmodtál véletlenül megint azzal a férfival, akivel tegnap előtt?-kezdtem el faggatózni.
-Nem! Miért?-kérdezte.
-Nem érdekes!-zártam le témát.
Ránéztem Car-re, és vállat vontam.Talán még sem az van, amit mi hittünk.
~Damon Salvatore~
Megigazítottam magamon a ruhát, majd lementem a konyhába.Életem legfontosabb két embere már oda lent volt.Név szerint Rebeka és Elena.Mind kettőjük arcára nyomtam egy puszit, majd elvettem egy vérkészítményt a hűtőből, és a poharamba öntöttem egy keveset.A kivárt hatást elérte, ezért egy újabbat kortyoltam.
-Damon, beszélhetnénk? Négyszemközt!-kérdezte Stefan.
-Hát persze!-helyeztem a poharamat a pultra.
Kezemet zsebre dugtam, és kimentem az öcsémmel az udvarra.
-Miről van szó?-érdeklődtem.
-Emlékszel arra az emberre, aki tegnap úgymond követett minket?
-Hogyne!-válaszoltam.
-Nem ismerős neked egy kicsit?
-Nem, miért?
-Nekem nagyon is! Mintha már láttam volna valahol.Azt hiszem olyan 1964 tájában!-gondolkozott el
Stefan.-Hasonlít Katherine inasára! Hogy is hívták...
-Patrick!-néztem magam elé.
-Pontosan!
-Szerinted, Katherine felfogadhatta Patrick-et hogy kémkedjen neki?-kérdeztem.
-Meglehet!
-Az a ribanc!-szitkozódtam.
-Várható volt Damon! Én már nem igazán lepődöm meg rajta!
Ezzel a beszélgetést lezártnak tekintettük.Visszamentünk a nappaliba, ahol Matt és Caroline épp tapétákat néztek a babájuk szobájához, Alaric és Phoebe pedig összebújva nézték a tévét.Jelenleg én is ezt csinálnám, csak Elena-val.Apropó, hol van Elena? És Bonnie? Na meg Rebeka?
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Bonnie a varászlást gyakorolja a szobájában, Elena pedig odafent van Rebekával!-válaszolt Car.
Amint meghallottam a híreket, felsiettem Rebekához és Elena-hoz.Elena Rebeka ágyán feküdt, Rebeka pedig a mellkasán, és egy barbie-s mesét néztek.Én is csatlakoztam hozzájuk.
-Nem hittem volna hogy ennyire érdekelnek téged a barbie-k!-nevetett Elena.
-Sok mindent nem tudsz rólam!-kacsintottam.
-Azt kétlem!-vigyorgott.
Stefan.-Hasonlít Katherine inasára! Hogy is hívták...
-Patrick!-néztem magam elé.
-Pontosan!
-Szerinted, Katherine felfogadhatta Patrick-et hogy kémkedjen neki?-kérdeztem.
-Meglehet!
-Az a ribanc!-szitkozódtam.
-Várható volt Damon! Én már nem igazán lepődöm meg rajta!
Ezzel a beszélgetést lezártnak tekintettük.Visszamentünk a nappaliba, ahol Matt és Caroline épp tapétákat néztek a babájuk szobájához, Alaric és Phoebe pedig összebújva nézték a tévét.Jelenleg én is ezt csinálnám, csak Elena-val.Apropó, hol van Elena? És Bonnie? Na meg Rebeka?
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Bonnie a varászlást gyakorolja a szobájában, Elena pedig odafent van Rebekával!-válaszolt Car.
Amint meghallottam a híreket, felsiettem Rebekához és Elena-hoz.Elena Rebeka ágyán feküdt, Rebeka pedig a mellkasán, és egy barbie-s mesét néztek.Én is csatlakoztam hozzájuk.
-Nem hittem volna hogy ennyire érdekelnek téged a barbie-k!-nevetett Elena.
-Sok mindent nem tudsz rólam!-kacsintottam.
-Azt kétlem!-vigyorgott.
~Elena Gilbert~
Már kezdtem unni a mese nézést, ezért inkább otthagytam őket.Visszavágtattam a szobánkba, és elővettem a fiókból a naplómat.A fiókom mélyén egy toll lapult, amit nyomban meg is ragadtam.
"Kedves naplóm!
Nem tudom mit mondhatnék! Hisz ismered a történetemet! Talán, annyi új dologgal tudnék szolgálni, hogy megérkezett a sátán.Jobban mondva, a sátán öccse, aki a Kol névre hallgat.Talán még rosszabb természettel bír, mint Klaus.De határozottan nem erősebb a bátyánál.Hogy védhetném meg a lányomat mindkettőjüktől? Talán ez a rögeszmémmé vált volna? Nem hinném.Hacsak belegondolok, hogy Klaus, vagy Kol egy ujjal is hozzáér Rebekához, vagy Damon-höz, megborzongok.A gondolatát sem bírom, hogy valaki bántsa őket.Caroline és Matt bőszen kattognak a baba témán.Vajon hamarosan ők is megtapasztalják azt a csodálatos érzést, amit Damon és én már 6 éve érzünk? Reménykedem benne.Bízom abban, hogy pár hónap múlva, már őszintén mondhatom valakinek hogy: "Jól vagyok!" vagy hogy "Boldog vagyok!". Bárcsak így lenne.Újabban Bonnie nem tölti itthon az éjszakákat.Ezek szerint jól összemelegedtek Jeremy-vel.Rebeka tegnap előtt Kol-al álmodott.Ez jelentene valamit? Kol tegnap meglátogatott minket.Talán tovább is maradt, mint kellett volna.Damon ostorozta magát, mert nem volt itt velem.Azt hiszem, ennyi lenne!-írtam.
Tevékenységemet Damon-nek sikerült félbeszakítania.
-Hát te? Lemaradtál a mese végéről!-ült le mellém Damon.
-Valahogy túlélem!-nevettem.-Kicsit egyedül szerettem volna lenni!-hajtottam a vállára a fejemet.
-Stefan szerint, aki tegnap követett minket, az Katherine inasa volt, Patrick!
-Végül is, Katherine simán megbízhatta hogy kövessen titeket!
-És simán le is hallgathatta a beszélgetésünket!-mondta Damon.
-Kérlek Damon! Legalább most ne beszéljünk Kathrine-ről! Vagy bárki másról!-majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Szeretnél inkább egy érdekesebb dolgot csinálni?-döntött el az ágyon.
-Igen! Nézzünk rá Rebekára! Ahogy hallom lent van a többiekkel!-gurultam ki alóla, és lesiettem a nappaliba.
Ahogy leértem, a mobilom pittyegni kezdett, jelezve, hogy egy új üzeneteknek vagyok gazdája.Meg is nyitottam.
"Ma gyere a vámpírok kocsmájába 19:00-re! Klaus"
-Mi a fene?-értetlenkedtem.
-Mi az?-hajolt a mobilom fölé Damon, elolvasván az üzenetet.-Nem mész el!-szögezte le Damon.
-Dehogy nem! Gondolom Kol is ott lesz! Na meg persze Rebeka! Most alkalmam lesz rá, hogy megöljem őket a nyilvánosság előtt!
-Elena, ne kezdjük ezt megint!-sóhajtott Damon.
-Nem is akarom! Ezért arra kérlek, hogy most vgyél egy kicsit vissza a védelmezésből, és had tegyem azt amit szeretnék! Szeretlek Damon! Jobban mint bárki mást ezen az egész földkerekségen!-fogtam
meg a kezét.-Semmi bajom nem lesz! Pláne, hogyha ti is eljöttök velem!-néztem rá a többiekre.
-Rendben!-egyezett be Damon.
Szorosan megöleltem.Talán most már nem fogunk ezen veszekedni.De nem akarok előre inni a medve bőrére.Van egy kocsma, amit sokan a vámpírok kocsmájának emlegetnek.Csakis vámpírok járnak oda.Méghozzá olyan vámpírok, akik nem tudják fékezni az étvágyukat emberi közegben.Ide tartozik Klaus is.Elérkezett az ebédelés ideje.Ma Caroline főzött.Isteni volt.Hivatalosan is ő legjobb szakács a világon.
Persze utánam #chöö
-Nagyon finom volt Car! Szerintem az eddigi legjobb főztöd!-dicsértem.
-Van még mit tanulnod tőlem!-kacsintott.
-És csodálkozol miért nem dicsérlek téged soha!-röhögtem.
-Szólj ha röhögnöm kell!
-Most kellene!-nevettem.
Erre ő összehozott egy erőltetett nevetést.Gratu Car...Az órák kínzó lassan teltek el.A napom nagy részét a szobámban töltöttem, Klaus adatait tanulmányozva.Miután meguntam a szobámban való ücsörgést, a következő döntést hoztam meg.Lemegyek a konyhába, előszedem a pár napja elrejtett csokimat, és a kanapéba süppedve elfogyasztom.Így is tettem.Helyet foglaltam az ülőalkalmatosságon, és a tévé társaságában kezdtem el letörni a kockákat a csokimból.
-Én is kaphatok?-ült le mellém Damon, majd féloldalasan elvigyorodott.
-Hát persze hogy kapsz!-adtam át neki.
-Én is így gondoltam szívem!-kacsintott Damon.
-Ki vagy te!-röhögtem.
-Én kérem szépen Damon Salvatore!-nevetett.
-Na nem mondod? Azt hittem hülyén halok meg!
-Nagyon vicces kedvedben vagy ma!
-Jó hogy rájöttél!-kacsintottam.
-Ez tetszett!-harapott az ajkába.
-Azt mindjárt gondoltam! Nekem pedig ez tetszett!-leheltem egy csókot ajkaira.
-Legalább ne gyerekek előtt folytassatok nyálcserét, köszi!-röhögött Matty.
-Pofa be Donovan!-motyogtam a csókunkba.
-Máris Gilbert!
Csókunknak a levegőhiány vetett véget.
-Jól tetted hogy adtál a csokidból! Különben nem védnélek meg Klaus-tól!-csípte meg az arcom.
-Mindenki tudja, hogy nem bírod ki hogy ne védj meg! Túlságosan szeretsz!
-Na jó, igazad van!-nevetett, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Majd én megvédem anyát!-húzta ki magát Rebeka.
-Hogy mondtad?-mosolygott.
-Sokat gyakoroltam!-vigyorgott.
-Ez nem zongoraverseny cica!-ültette az ölébe Rebekát Damon.-Anyádnak sem engedem, hogy Klaus közelébe menjen! Neked pedig pláne nem!
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?-kérdezte Rebeka.
-Arra, hogy hiába gyakorolsz naphosszakat, és talán erősebb is leszel mint bármelyikünk, de akkor sem tudnád felvenni Klaus-al a versenyt.Ő legerősebb vámpír mindenki közül!Akár egy csettintéssel is végezni tud több millió emberrel.És nem szeretném, hogy te is azok közé kerülnél, akiknek ő okozta a vesztét.Sőt! Abba belehalnék hogyha nektek bajotok esne!-magyarázta Damon.
-Fhu de nyálas vagy Salvatore!-poénkodott Alaric.
-Nektek kettőtöknek muszáj mindig elrontani a hegyi beszédeimet?-kérdezte nevetve Damon.
-Jó móka!-vigyorgott Stefan.
-Ha jobban belegondolok, még én is élvezném!-gondolkodtam el.
-Fejezd be asszony!-állított le Damon.-Úgy látszik Matt nagyon rossz hatással volt rád amióta barátok vagytok!
-Akkor ez a bizonyos rossz hatás, már évek óta tart!-mosolyogtam rá Matty-re.
Közelebb bújtam Damon-höz, aki átdobta a karját a vállamon.Hallottam szívének heves verését.Nem hittem volna, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle.Egy ideje Car a szobájában kuksol, ezért felmentem hozzá.Kinyitottam szobájának ajtaját, és szemügyre vettem, ahogy egy naplót vizsgálgat.
-Hát te meg? Kié ez a napló?-ültem le mellé.
-Anyáé!-mondta könnyes szemekkel.
-Jaj!-hajtottam vállára a fejem.
-"Caroline és Elena annyira össze vannak nőve, mintha egy köldökzsinór kötné össze őket.Ennek kifejezetten örülök, mert szeretném, hogy a jövőben is így számíthassanak egymásra.Elena észre sem veszi a szülei hiányát, ami megnyugtat.Nem szeretném, hogy örökké azon rágódjon, hogy neki nem adatott meg az, ami másoknak igen a szüleikkel kapcsolatban.Remélem egy idő után, úgy fog rám tekinteni, mint a saját anyjára.És ott van Caroline... Napról napra egyre gyönyörűbb lesz.A legbüszkébb anyának mondhatom magam.Még csak 7 éves, de már a jövőre tervezget.A tervei közt szerepel, a szőke herceg fehér lovon.Kastélyban laknak, rengeteg gyerekkel.Ha ez be is teljesülne, akkor sok unokára számíthatok a közel jövőben."
-Úgy hiányzik!-zokogtam.
-Nekem is!-szipogott Car.
Elolvastunk még pár részletet Liz naplójából, és letöröltük a könnyeinket, aztán visszamentünk a többiekhez.Látták rajtunk, hogy valami nincs rendben velünk, de nem kérdeztek rá.Lehuppantam Damon mellé, aki szemügyre vette a lassan már kisírt szemeimet.
-Mi történt kicsim?-faggatott.
-Caroline megtalálta Liz naplóját, és olvasgattunk belőle egy kicsit!-mosolyogtam.
-Ugye nem írt olyat ami...
-Nem! Épp ellenkezőleg! Szerette volna, hogy úgy tekintsek rá mint a saját anyámra! Ez pedig be is teljesült!-meséltem.-Bármennyire is hiányzik, remélem tudja hogy boldog vagyok veled, és a mi kis hercegnőnkkel!
-Nem szeretnéd hogy legyen még egy...-vigyorodott el féloldalasan Damon.
-Biztos hogy nem!-nevettem.-Később lehet hogy szeretnék, de még most nem!
-Rendben!-mosolygott.
Rápillantottam a karomon pihenő órára, ami 18:30-at mutatott.Mivel a vámpírok kocsmája elég messze van a házunktól, ezért el is indultunk.Az út 20 percet vett igénybe.Klaus szokás szerint késett, ezért vártunk rá egy kicsit.Kissé feszengtem a találkozás miatt, ami eléggé látszott is rajtam.
-Nyugalom édesem!-nyugtatott Damon.-Először bemész te, és ha valami baj lesz, mi is megyünk rendben?
-Meglepő hogy így beleegyeztél az egészbe!-húzódott mosolyra a szám.
-Tanultam az utóbbi esetekből!
-Remélem is!-majd egy csókot nyomtam ajkaira.
-Tudod, most itt mentem letepernélek de épp nyilvános helyen vagyunk!-kezdte el csókolgatni a nyakam Damon.
-Épp ezért...-toltam el magamtól.-Nem is fogod megtenni!
-Értem főnök!-tűrt egy kósza hajtincset a fülem mögé.
-Köszönöm, hogy itt vagy, és támogatsz akármennyire is nem értesz egyet a dolgokkal!
-Ez a dolgom!-puszilta meg a homlokom.
Kezeinket kitárva megöleltük egymást.Hogy ennyire számíthatunk egymás támogatására, az mindennél csodálatosabb.Soha nem akarom őt elveszíteni.Számomra, ő az igazi.Ezt már az első találkozásunkkor bizonyította is.Ahogy kezeink összeérnek, a bőrömet libabőr fedi.Mikor megcsókol, a fellegekben járok.Amikor átölel, olyan érzés fog hatalmába, ami semmihez sem fogható.Bármilyen nyálasnak is hangzik, de ez a szerelem.Ebben a pillanatban parkolt le hátul Klaus-ék kocsija.Egy gyors csókot nyomván Damon ajkaira, beviharzottam az épületbe.Vámpír sztriptíz táncosok tömege fogadott.Pár vámpír csak úgy felment hozzájuk, és a nyakukba harapván kezdték szívni a vérüket.Kegyetlen hely az biztos.Megcsapott a vér kellemes illata.De uralkodnom kell magamon.
-Hát eljöttél!-szólt Klaus, mire megfordultam.
-Lett volna más választásom is? Kétlem!
-Ki vele! Honnan tudtad meg hogy az öcsém Elijah itt van?
-Ha meg is kínoznál, akkor sem mondanám el!
-Fontolóra venném a kínzás dolgot!
-Menj a pokolba!-váltam idegessé.
-Ez gonosz volt!-sétált a pulthoz.-Egy pohár whiskyt édes!-kacsintott a pultos lányra.
-Ő is az egyik szeretőd nem igaz?
-Akad egy pár!-vigyorgott.-Épp hogy beletrafáltál!
-Ki gondolta volna!-forgattam meg a szemem.
-Meglep, hogy egyedül jöttél!
-Engem pedig az lep meg, hogy még nem akartad átharapni a nyakamat!
-Nagyon vicces... Nos, én nem jöttem egyedül!
Ekkor elősétált Kol, egy billiárd ütővel a kezében vigyorogva.A látványa még idegesebbé tett.Felelevenültek bennem a tegnapi emlékek.Kedvem lett volna alaposan a földbe döngölni mindkettőjüket, de még van egy kis önuralmam.
-Hogy van a kis Rebeka Elena? Valóban hasonlít rád! Épp ezért lesz majd élvezetes egyszer megölnöm őt!-idegesített fel még jobban Kol.
-Fogd be a pofád!-sziszegtem.
-Van itt még valaki, akit jobban ismersz mint gondolnád!-sandított a pult mögé Klaus.
Hirtelen előbújt Claire, egy mosollyal az arcán.
-Hogy én miért nem lepődöm meg...-sóhajtottam fel.
-Én is örülök hogy látlak Elena!-vigyorgott Claire.
-Már rendesen kezdtelek hiányolni!-flegmáztam.
-Na meg még valaki!-röhögött Klaus.
Előbukkant Kai.Most már teljes az idióták csapata.Egyesével tudnám letépni mindegyikőjük fejét, és a testüket elégetni.Már teljesen ki vagyok tőlük.Akik ennyire gonoszak, meg sem érdemlik hogy a világon legyenek.Mindenkinek jobb lenne.
-Te komolyan azt hitted, hogy kíséret nélkül eljövők? Ennyire nem lehetsz naiv!-nevettem fel.
Erre a többiek is bejöttek.Klaus kicsit meglepődött, aminek én persze örültem.Kai szeme villámokat szórt Bonnie felé.Egyszer ők megmérkőztek egymással, a legerősebb varázsló címért.Bonnie legyőzte Kai-t, aki azóta is bosszút akar rajta állni.
-Nem kértek egy italt?-udvariaskodott Klaus.
-Ne akard a lovagot játszani!-mondta Damon.
-Ugyan, süt róla a kétszínűség!-mondta Car.
-Szia Matty!-vigyorgott Claire.
-Tévedek, vagy te napról napra rondább leszel?-próbálta felidegesíteni Claire-t
-Ezt a szót a drága kis Caroline-ról mintáztad ugye? Nem is értem, hogy vehetted el őt feleségül, mikor a vak is látja, hogy én sokkalta szebb vagyok nála.De te tudod! Nem tudod mit veszítesz!
-Hidd el, épp hogy tudom!
-Kol!-mondta Klaus.
-Igen?-kérdezte Kol.
-Most!
Ekkor Kol a nyakamnál fogva a falhoz szorított.
-Elena!-próbált a segítségemre sietni Car, de Claire visszafogta.
-Lassabban kis ribanc!-nevetett gúnyosan.
Kai egy varászlatot szórt a többiekre, amitől egy szúrást éreztek a fejükben, és nem tudtak megmozdulni.Egyedül Bonnie tudott segíteni.Viszont Kai sokat fejlődött.Szerencsére Bonnie erősebb volt nála, ezért varázslattal ellökte tőlem Kol-t.
-Még mindig nem vagy elég erős Kai!-vigyorgott Bonnie.
Bonnie ugyan azt a varászlatot szórta Klaus-ra, Claire-re, Kol-ra, amit Kai a többiekre.Kai-t pedig egyszerűen csak a falnak lökte.Elhagytuk a helyszínt, és egyenesen hazamentünk.Jenna néni mint mindig, remekül vigyázott Rebekára.Egyedül ő maradt nekem a családomból.Mármint, a Gilbert családból.Megfürödtem, majd vártam egy kicsit Damon-re.
-Na végre!-örvendtem, miután a férjem végre képes volt 20 perc után kijönni a kádból.
-Bocsi!-röhögött, majd betakarózott.-Jól vagy?
-Azt hiszem!-mosolyogtam.
-Nagyon megijedtem!
-Én is, elhiheted!-majd ásítottam egyet.
-Kai nagyon sokat fejlődött, azt meg kell hagyni.
-De sosem lesz nagyobb Bonnie-nál!
-.Reménykedjünk benne!-mosolygott, majd lehunyta a szemeit.
-Damon!-szóltam.
-Hmm?
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Hát te? Lemaradtál a mese végéről!-ült le mellém Damon.
-Valahogy túlélem!-nevettem.-Kicsit egyedül szerettem volna lenni!-hajtottam a vállára a fejemet.
-Stefan szerint, aki tegnap követett minket, az Katherine inasa volt, Patrick!-Végül is, Katherine simán megbízhatta hogy kövessen titeket!
-És simán le is hallgathatta a beszélgetésünket!-mondta Damon.
-Kérlek Damon! Legalább most ne beszéljünk Kathrine-ről! Vagy bárki másról!-majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Szeretnél inkább egy érdekesebb dolgot csinálni?-döntött el az ágyon.
-Igen! Nézzünk rá Rebekára! Ahogy hallom lent van a többiekkel!-gurultam ki alóla, és lesiettem a nappaliba.
Ahogy leértem, a mobilom pittyegni kezdett, jelezve, hogy egy új üzeneteknek vagyok gazdája.Meg is nyitottam.
"Ma gyere a vámpírok kocsmájába 19:00-re! Klaus"
-Mi a fene?-értetlenkedtem.
-Mi az?-hajolt a mobilom fölé Damon, elolvasván az üzenetet.-Nem mész el!-szögezte le Damon.-Dehogy nem! Gondolom Kol is ott lesz! Na meg persze Rebeka! Most alkalmam lesz rá, hogy megöljem őket a nyilvánosság előtt!
-Elena, ne kezdjük ezt megint!-sóhajtott Damon.
-Nem is akarom! Ezért arra kérlek, hogy most vgyél egy kicsit vissza a védelmezésből, és had tegyem azt amit szeretnék! Szeretlek Damon! Jobban mint bárki mást ezen az egész földkerekségen!-fogtam
meg a kezét.-Semmi bajom nem lesz! Pláne, hogyha ti is eljöttök velem!-néztem rá a többiekre.
-Rendben!-egyezett be Damon.
Szorosan megöleltem.Talán most már nem fogunk ezen veszekedni.De nem akarok előre inni a medve bőrére.Van egy kocsma, amit sokan a vámpírok kocsmájának emlegetnek.Csakis vámpírok járnak oda.Méghozzá olyan vámpírok, akik nem tudják fékezni az étvágyukat emberi közegben.Ide tartozik Klaus is.Elérkezett az ebédelés ideje.Ma Caroline főzött.Isteni volt.Hivatalosan is ő legjobb szakács a világon.
Persze utánam #chöö-Nagyon finom volt Car! Szerintem az eddigi legjobb főztöd!-dicsértem.
-Van még mit tanulnod tőlem!-kacsintott.
-És csodálkozol miért nem dicsérlek téged soha!-röhögtem.
-Szólj ha röhögnöm kell!
-Most kellene!-nevettem.
Erre ő összehozott egy erőltetett nevetést.Gratu Car...Az órák kínzó lassan teltek el.A napom nagy részét a szobámban töltöttem, Klaus adatait tanulmányozva.Miután meguntam a szobámban való ücsörgést, a következő döntést hoztam meg.Lemegyek a konyhába, előszedem a pár napja elrejtett csokimat, és a kanapéba süppedve elfogyasztom.Így is tettem.Helyet foglaltam az ülőalkalmatosságon, és a tévé társaságában kezdtem el letörni a kockákat a csokimból.
-Én is kaphatok?-ült le mellém Damon, majd féloldalasan elvigyorodott.
-Hát persze hogy kapsz!-adtam át neki.
-Én is így gondoltam szívem!-kacsintott Damon.
-Ki vagy te!-röhögtem.-Én kérem szépen Damon Salvatore!-nevetett.
-Na nem mondod? Azt hittem hülyén halok meg!
-Nagyon vicces kedvedben vagy ma!
-Jó hogy rájöttél!-kacsintottam.
-Ez tetszett!-harapott az ajkába.
-Azt mindjárt gondoltam! Nekem pedig ez tetszett!-leheltem egy csókot ajkaira.
-Legalább ne gyerekek előtt folytassatok nyálcserét, köszi!-röhögött Matty.
-Pofa be Donovan!-motyogtam a csókunkba.
-Máris Gilbert!
Csókunknak a levegőhiány vetett véget.
-Jól tetted hogy adtál a csokidból! Különben nem védnélek meg Klaus-tól!-csípte meg az arcom.
-Mindenki tudja, hogy nem bírod ki hogy ne védj meg! Túlságosan szeretsz!
-Na jó, igazad van!-nevetett, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Majd én megvédem anyát!-húzta ki magát Rebeka.
-Hogy mondtad?-mosolygott.
-Sokat gyakoroltam!-vigyorgott.
-Ez nem zongoraverseny cica!-ültette az ölébe Rebekát Damon.-Anyádnak sem engedem, hogy Klaus közelébe menjen! Neked pedig pláne nem!
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?-kérdezte Rebeka.
-Arra, hogy hiába gyakorolsz naphosszakat, és talán erősebb is leszel mint bármelyikünk, de akkor sem tudnád felvenni Klaus-al a versenyt.Ő legerősebb vámpír mindenki közül!Akár egy csettintéssel is végezni tud több millió emberrel.És nem szeretném, hogy te is azok közé kerülnél, akiknek ő okozta a vesztét.Sőt! Abba belehalnék hogyha nektek bajotok esne!-magyarázta Damon.-Fhu de nyálas vagy Salvatore!-poénkodott Alaric.
-Nektek kettőtöknek muszáj mindig elrontani a hegyi beszédeimet?-kérdezte nevetve Damon.
-Jó móka!-vigyorgott Stefan.
-Ha jobban belegondolok, még én is élvezném!-gondolkodtam el.
-Fejezd be asszony!-állított le Damon.-Úgy látszik Matt nagyon rossz hatással volt rád amióta barátok vagytok!
-Akkor ez a bizonyos rossz hatás, már évek óta tart!-mosolyogtam rá Matty-re.
Közelebb bújtam Damon-höz, aki átdobta a karját a vállamon.Hallottam szívének heves verését.Nem hittem volna, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle.Egy ideje Car a szobájában kuksol, ezért felmentem hozzá.Kinyitottam szobájának ajtaját, és szemügyre vettem, ahogy egy naplót vizsgálgat.
-Hát te meg? Kié ez a napló?-ültem le mellé.
-Anyáé!-mondta könnyes szemekkel.
-Jaj!-hajtottam vállára a fejem.
-"Caroline és Elena annyira össze vannak nőve, mintha egy köldökzsinór kötné össze őket.Ennek kifejezetten örülök, mert szeretném, hogy a jövőben is így számíthassanak egymásra.Elena észre sem veszi a szülei hiányát, ami megnyugtat.Nem szeretném, hogy örökké azon rágódjon, hogy neki nem adatott meg az, ami másoknak igen a szüleikkel kapcsolatban.Remélem egy idő után, úgy fog rám tekinteni, mint a saját anyjára.És ott van Caroline... Napról napra egyre gyönyörűbb lesz.A legbüszkébb anyának mondhatom magam.Még csak 7 éves, de már a jövőre tervezget.A tervei közt szerepel, a szőke herceg fehér lovon.Kastélyban laknak, rengeteg gyerekkel.Ha ez be is teljesülne, akkor sok unokára számíthatok a közel jövőben."
-Úgy hiányzik!-zokogtam.
-Nekem is!-szipogott Car.
Elolvastunk még pár részletet Liz naplójából, és letöröltük a könnyeinket, aztán visszamentünk a többiekhez.Látták rajtunk, hogy valami nincs rendben velünk, de nem kérdeztek rá.Lehuppantam Damon mellé, aki szemügyre vette a lassan már kisírt szemeimet.
-Caroline megtalálta Liz naplóját, és olvasgattunk belőle egy kicsit!-mosolyogtam.
-Ugye nem írt olyat ami...
-Nem! Épp ellenkezőleg! Szerette volna, hogy úgy tekintsek rá mint a saját anyámra! Ez pedig be is teljesült!-meséltem.-Bármennyire is hiányzik, remélem tudja hogy boldog vagyok veled, és a mi kis hercegnőnkkel!
-Nem szeretnéd hogy legyen még egy...-vigyorodott el féloldalasan Damon.
-Biztos hogy nem!-nevettem.-Később lehet hogy szeretnék, de még most nem!
-Rendben!-mosolygott.
Rápillantottam a karomon pihenő órára, ami 18:30-at mutatott.Mivel a vámpírok kocsmája elég messze van a házunktól, ezért el is indultunk.Az út 20 percet vett igénybe.Klaus szokás szerint késett, ezért vártunk rá egy kicsit.Kissé feszengtem a találkozás miatt, ami eléggé látszott is rajtam.
-Nyugalom édesem!-nyugtatott Damon.-Először bemész te, és ha valami baj lesz, mi is megyünk rendben?
-Meglepő hogy így beleegyeztél az egészbe!-húzódott mosolyra a szám.
-Tanultam az utóbbi esetekből!
-Remélem is!-majd egy csókot nyomtam ajkaira.-Tudod, most itt mentem letepernélek de épp nyilvános helyen vagyunk!-kezdte el csókolgatni a nyakam Damon.
-Épp ezért...-toltam el magamtól.-Nem is fogod megtenni!
-Értem főnök!-tűrt egy kósza hajtincset a fülem mögé.
-Köszönöm, hogy itt vagy, és támogatsz akármennyire is nem értesz egyet a dolgokkal!
-Ez a dolgom!-puszilta meg a homlokom.
Kezeinket kitárva megöleltük egymást.Hogy ennyire számíthatunk egymás támogatására, az mindennél csodálatosabb.Soha nem akarom őt elveszíteni.Számomra, ő az igazi.Ezt már az első találkozásunkkor bizonyította is.Ahogy kezeink összeérnek, a bőrömet libabőr fedi.Mikor megcsókol, a fellegekben járok.Amikor átölel, olyan érzés fog hatalmába, ami semmihez sem fogható.Bármilyen nyálasnak is hangzik, de ez a szerelem.Ebben a pillanatban parkolt le hátul Klaus-ék kocsija.Egy gyors csókot nyomván Damon ajkaira, beviharzottam az épületbe.Vámpír sztriptíz táncosok tömege fogadott.Pár vámpír csak úgy felment hozzájuk, és a nyakukba harapván kezdték szívni a vérüket.Kegyetlen hely az biztos.Megcsapott a vér kellemes illata.De uralkodnom kell magamon.
-Hát eljöttél!-szólt Klaus, mire megfordultam.
-Lett volna más választásom is? Kétlem!
-Ki vele! Honnan tudtad meg hogy az öcsém Elijah itt van?
-Ha meg is kínoznál, akkor sem mondanám el!
-Fontolóra venném a kínzás dolgot!
-Menj a pokolba!-váltam idegessé.
-Ez gonosz volt!-sétált a pulthoz.-Egy pohár whiskyt édes!-kacsintott a pultos lányra.-Ő is az egyik szeretőd nem igaz?
-Akad egy pár!-vigyorgott.-Épp hogy beletrafáltál!
-Ki gondolta volna!-forgattam meg a szemem.
-Meglep, hogy egyedül jöttél!
-Engem pedig az lep meg, hogy még nem akartad átharapni a nyakamat!
-Nagyon vicces... Nos, én nem jöttem egyedül!
Ekkor elősétált Kol, egy billiárd ütővel a kezében vigyorogva.A látványa még idegesebbé tett.Felelevenültek bennem a tegnapi emlékek.Kedvem lett volna alaposan a földbe döngölni mindkettőjüket, de még van egy kis önuralmam.
-Hogy van a kis Rebeka Elena? Valóban hasonlít rád! Épp ezért lesz majd élvezetes egyszer megölnöm őt!-idegesített fel még jobban Kol.
-Fogd be a pofád!-sziszegtem.
-Van itt még valaki, akit jobban ismersz mint gondolnád!-sandított a pult mögé Klaus.
Hirtelen előbújt Claire, egy mosollyal az arcán.
-Hogy én miért nem lepődöm meg...-sóhajtottam fel.-Én is örülök hogy látlak Elena!-vigyorgott Claire.
-Már rendesen kezdtelek hiányolni!-flegmáztam.
-Na meg még valaki!-röhögött Klaus.
Előbukkant Kai.Most már teljes az idióták csapata.Egyesével tudnám letépni mindegyikőjük fejét, és a testüket elégetni.Már teljesen ki vagyok tőlük.Akik ennyire gonoszak, meg sem érdemlik hogy a világon legyenek.Mindenkinek jobb lenne.
-Te komolyan azt hitted, hogy kíséret nélkül eljövők? Ennyire nem lehetsz naiv!-nevettem fel.
Erre a többiek is bejöttek.Klaus kicsit meglepődött, aminek én persze örültem.Kai szeme villámokat szórt Bonnie felé.Egyszer ők megmérkőztek egymással, a legerősebb varázsló címért.Bonnie legyőzte Kai-t, aki azóta is bosszút akar rajta állni.
-Nem kértek egy italt?-udvariaskodott Klaus.
-Ne akard a lovagot játszani!-mondta Damon.
-Ugyan, süt róla a kétszínűség!-mondta Car.-Szia Matty!-vigyorgott Claire.
-Tévedek, vagy te napról napra rondább leszel?-próbálta felidegesíteni Claire-t
-Ezt a szót a drága kis Caroline-ról mintáztad ugye? Nem is értem, hogy vehetted el őt feleségül, mikor a vak is látja, hogy én sokkalta szebb vagyok nála.De te tudod! Nem tudod mit veszítesz!
-Hidd el, épp hogy tudom!
-Kol!-mondta Klaus.
-Igen?-kérdezte Kol.
-Most!
Ekkor Kol a nyakamnál fogva a falhoz szorított.
-Elena!-próbált a segítségemre sietni Car, de Claire visszafogta.
-Lassabban kis ribanc!-nevetett gúnyosan.
Kai egy varászlatot szórt a többiekre, amitől egy szúrást éreztek a fejükben, és nem tudtak megmozdulni.Egyedül Bonnie tudott segíteni.Viszont Kai sokat fejlődött.Szerencsére Bonnie erősebb volt nála, ezért varázslattal ellökte tőlem Kol-t.-Még mindig nem vagy elég erős Kai!-vigyorgott Bonnie.
Bonnie ugyan azt a varászlatot szórta Klaus-ra, Claire-re, Kol-ra, amit Kai a többiekre.Kai-t pedig egyszerűen csak a falnak lökte.Elhagytuk a helyszínt, és egyenesen hazamentünk.Jenna néni mint mindig, remekül vigyázott Rebekára.Egyedül ő maradt nekem a családomból.Mármint, a Gilbert családból.Megfürödtem, majd vártam egy kicsit Damon-re.
-Na végre!-örvendtem, miután a férjem végre képes volt 20 perc után kijönni a kádból.
-Bocsi!-röhögött, majd betakarózott.-Jól vagy?
-Azt hiszem!-mosolyogtam.-Nagyon megijedtem!
-Én is, elhiheted!-majd ásítottam egyet.
-Kai nagyon sokat fejlődött, azt meg kell hagyni.
-De sosem lesz nagyobb Bonnie-nál!
-.Reménykedjünk benne!-mosolygott, majd lehunyta a szemeit.
-Damon!-szóltam.
-Hmm?
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!
