5.Fejezet

Mosolyogva néztem, ahogy a lányom és a férjem még mindig félálomban voltak.Rebeka szorosan apjához bújt és úgy ölelte, mintha az élete múlna rajta.Le sem tagadhatnák, hogy közük van egymáshoz.Mikor ránézek Rebekára, az apját látom benne.Egyedül a hajszínem, és pár tulajdonságunk egyezik meg.Egy olyan apa lánya kapcsolat alakult ki közöttük, ami rettenetesen erős.Élni sem tudnának egymás nélkül.Emlékszem, amikor megszületett Rebeka Damon volt a világ legboldogabb embere.Látni kellett volna azt a csillogást a szemében.Abban a pillanatban csak az járt a fejemben, hogy én szeretnék a legjobb anyuka lenni Rebeka számára.Látni akarom ahogy felnő.Mikor megéli a gyerekkorát.Amikor átesik a kamaszkoron, ami egy eléggé nehéz korszak az ember számára.Mikor először lesz szerelmes.Azokon a pillanatokon akartam jelen lenni, mikor Damon azt magyarázza neki, hogy a fiúk csak fájdalmat okoznak neki.A tipikus apai pillantásokon.Én vagyok a legboldogabb ember a világon, hisz egy ilyen csodálatos férfit tudhatok magam mellett, és egy ilyen gyönyörű, édes kislány édesanyja vagyok.Eltűrtem Rebeka füle mögé egy kósza hajtincsét,

majd puszit nyomtam a homlokára.Kitakaróztam, majd a nagy ruhakupacom közül előkotortam egy sima fekete trikót, egy kényelmes pamut rövidnadrággal, és a fürdőszoba felé vettem az irányt.Beálltam a zuhany alá, és hagytam hogy a víz eláztassa a testem minden centiméterét.Amint kiszálltam, egy törölközővel fedtem el szinte már csupasz testem.A tükör elé álltam, és kifésültem a hajamat.Ekkor valaki hátulról magához ölelt, fejét pedig a vállamba fúrta.
-Máris szöksz?-kérdezte mosolyogva.
-Nem volt túl jó az éjszaka! A lányod szétrugdosta az oldalam!-kaptam a fájó részhez.
-Neked is részed volt benne ne feledd! Még hozzá elég nagy mértékben!-vigyorgott.
-Na jó, az én lányom is.Viszont rád több mindenben hasonlít.
-Meglehet.Viszont olyan gyönyörű mint te!-bókolt.
-Ezzel nem tudod meggyógyítani a fájó oldalamat.Talán ha egy kicsit megmasszírozol...-utaltam a nagy óhajomra.
-Majd elmúlik!-kacsintott.
-Hogy te milyen kedves vagy!-nevettem.
-Igaz? Kedvességem felbecsülhetetlen!-nevetett.
-Azért ne túlozzunk ennyire!-kacagtam.-Ugye bár, az előbb nem ezt vettem észre!
-Apa!!-szólongatta Rebeka az apját.-Gyere mesét nézni!-utasította.
-Most az övé vagyok, de ezt később megbeszéljük!-majd egy utolsó puszit nyomott az arcomra, és távozott is.
Gyorsan felöltöztem, majd előkerestem egy hajgumit, és felkötöttem a copfba a hajamat.Utoljára végig néztem magamon, és elégedett voltam az összhatással.Lebaktattam a konyhába, és előkaptam a hűtőből egy zacskó vértasakot, majd lehuppantam a kanapéra Caroline mellé.Egy rendkívül érdekfeszítő szappanoperát kezdtünk el bámulni, amiben egy férfi leakarta szúrni az öccse feleségét.Hát oké... Később Stefan is csatlakozott hozzánk, aki talán még rosszabb véleménnyel bírt mint mi.
-Azt hiszem hivatalosan kijelenthetjük, hogy ez a világ legunalmasabb, és legvisszataszítóbb szappanoperája!-jelentette ki.
-Azt hiszem ebben egyetértünk!-helyeseltem.
-Valljuk be, túl kiszámíthatok ezek a lufi fejű nők!-mondta unottan Caroline.
A "lufi fejű nők" elnevezésen nagyot nevettem..Ebben a pillanatban baktatott le a lépcsőn Damon, Rebekával a kezében.Rebeka szervezete kezdi megszokni a vértasakokat, ami jó jel, hisz ezentúl ezen kell élnie.Persze ugyan úgy ehet olyan ételeket, mint az emberek.Csak ezeket kell innia, hogyha emberi vérre szomjazik.Csökkenti a vonzódást.Ráadásul, az íze is elfogadható.
-Lányok, arra gondoltam hogy ma megveszem álmaim ruháját az esküvőre.Velem tartotok?-kérdezte Caroline.
Én személy szerint jó ötletnek tartottam, így csatlakoztam a bevásárló körúthoz.Bonnie-nak sem kellett kétszer mondani, ezért ő is beleegyezett.Gyorsan elhadartam Damon-nek a szokásos alap szabályokat Rebekánál, majd egy búcsú csókot adtam ajkaira.
-Érezd jól magad!-simított végig az arcomon Damon.
-Igenis uram!-nevettem.
Elnevette magát, majd szabadjára engedett.Útközben Caroline csak arról tudott beszélni, mennyire boldog hogy ő és Matt összeházasodnak.Na igen, ezt a pontot én az esküvő gondolatának mámorának hívom.Ilyenkor az ember a felhők fölött jár három méterrel.Gyakorlatilag, minden rózsaszín ködbe borul, és csak arra tud gondolni, hogy pár nap múlva már tartozik valakihez.Ugyan ezt éreztem, mikor még gyűrűs menyasszony voltam.Abban az időszakban nem nagyon tudott lerángatni a földre senki.Túlságosan repestem a boldogságtól.Már annak a gondolata is, hogy Damon felesége leszek, felvillanyozott.Az esküvői előkészületekbe Caroline rengeteg energiát fektetett, ezért én is próbálom ezt viszonozni.
-El sem hiszem hogy férjhez megyek! Annyira boldog vagyok!-örvendezett Caroline.
-Elhisszük!-vigyorgott Bonnie.
Bonnie mostanában elég furcsán viselkedik.Mármint, jó értelemben.A szokásosabbnál is boldogabb.Szerintem, egy románc van kialakulóban közte, és egy fiú között.Régen láttam már Bonnie-t ilyen boldognak.Már várom hogy beavasson azokba a szaftos részletekbe.Ha nem teszi meg mi hamarabb, akkor én magam nézek utána.És amit a fejembe veszek, azt meg is csinálom.Amikor megérkeztünk, bőszen kezdtünk el keresgélni a ruhák között.Szebbnél szebb menyasszonyi ruhákba botlottunk.Nem lennék Caroline helyében, hisz ennyi gyönyörű ruha láttán nehéz lesz döntenie.Mindegyik ruha úgy állt rajta, mintha csak rá öntötték volna.Viszont akadt egy darab, ami különösen elnyerte a tetszését.Egyszerű, de mégis nagyszerű.Egy sima fehér ruha, apró csillogó fehér gyöngyökkel az elején.Elbájoltuk az eladót, így simán el is hozhattuk.A vámpírlét egyik nagy előnye.Utunkat folytatva megnéztük a templomot, amit Matt és Caroline közösen választottak ki.A pap körbevezetett minket.Mondanom sem kell, Caroline ámult és bámult.Nem sokára ő is erősíteni fogja a férjezett nők táborát.Matt és ő kiskorukban is rengeteg időt töltöttek együtt.Már csak idő kérdése volt, hogy mikor fognak összejönni.
-Oké, azt hiszem mindjárt elájulok!-ugrált Caroline, ami minket is nevetésre késztetett.
-Hidd csak el Caroline! Nem sokára te is hozzá mész ahhoz, akit  nagyon szeretsz!-vigyorogtam.
-Még egy barátnőm, aki elindul a házasság útján!-mosolygott Bonnie.
-Neked is kerítenünk kéne valakit!-nevetett Caroline.
-Ha csak, meg nem előzött minket!-vigyorogtam.
-Jaj lányok!-nevetett Bonnie.
Ha most Phoebe is itt volna, teljes lenne a legjobb barátnőim csoportja.Ők négyen minden gondomon, bajomon átsegítettek.Igaz, hogy Phoebe-t később ismertem meg, mint Caroline-t és Bonnie-t, de mégis olyan érzés mintha már ezer éve ismerném.Bonnie, Caroline és én amióta csak ismerjük egymást, elválaszthatatlanok voltunk.Az iskolában is mindig együtt voltunk, persze Matt-el együtt.Lehetséges, hogy néha úgy érezte hogy kilóg közülünk.Egyébként, amikor Damon és én járni kezdtünk, Bonnie kicsit féltett Damon-től.Caroline is, de ő nem mutatta ki.Matt annyira nem, mert már kiismerte Damon-t.Bonnie igazából csak attól félt, hogy Damon vámpírrá változtat.És amikor közöltem vele azt, hogy vámpírrá 
akarok változni, amit persze Damon nagyon ellenzett, rögtön egyetértett Damon-el, mert ő sem tartotta jó ötletnek.Hogy miért? Bonnie leginkább azért nem akarta, mert félt hogy a vámpírlét hatására megváltozom, és közel sem leszek olyan mint azelőtt.Damon pedig nem akarta hogy ugyan azokon a szenvedéseken menjek át, mint ő.
-Imádlak titeket!-ölelt minket magához Caroline.
Bonnie az egyik oldaláról ölelte, én pedig a másikról.Utoljára még megittunk egy kávét, majd hazaindultunk.Kíváncsi vagyok, hogy a fiúk mit alakítottak otthon.Most hogy nem vagyunk otthon, eltölthetnek hármasban pár órát úgy, hogy nincsenek nők.Bátran iszogathatnak, és nem parancsol nekik senki.Úgy döntöttem, megpróbálom kiszedni Bonnie-ból a felhőtlen boldogságának okát.Bízom benne, hogy egy fiú van a dologban.Nem élhet örökké egyedül.Látom rajta, hogy vágyik valakire, aki teljes szívéből szereti, és megbecsüli.Mikor már az ajtó előtt álltunk, megállítottuk Bonnie-t.
-Mi az?-érdeklődött.
-Nem fogunk kertelni! Nincs neked véletlenül valakid?-kérdeztem.
-Miből gondolod?-faggatott.
-Nem is tudom, fülig ér a szád egész nap...-soroltam.
Bonnie az ajkába harapott, ezzel jelezve, hogy az elméletem igenis igaz.Bonnie-nak van valakije.

-Hogy hívják?-kérdezte izgatottan Caroline.
-A neve Jeremy! De még nem publikus a dolog, ezért nem árulhatok el még semmit!-vigyorgott.
Agyon ölelgettük őt.Talán végre megtalálta az igazit.Szorosan magamhoz öleltem Bonnie-t.
-Mihamarabb mutasd be rendben?-mosolyogtam.
-Értettem főnökasszony!-nevettem.
-Na azért!-nevettem.
Az ölelésünket megszakítva léptünk be az ajtón.Matt és Stefan épp biliárdoztak, Damon pedig lázasan nézegetett egy újságot.Caroline szenvedélyen megcsókolta Matt-et, amivel egy kicsit elterelte a Matt figyelmét a játékról.Sugárzik róluk az őszinte szerelem.Damon-höz léptem, majd belesúgtam a fülébe.
-Szia szépfiú!-suttogtam a fülébe.
-Szia!-nevetett.
-Mi jót olvasol? Nagyon érdekes lehet hogyha a biliárdozást is ott hagytad érte!
-Áh, semmiség.Valamit olvasnom kell, hisz vesztettem.De a következő kör az enyém lesz!
-A nagy Damon Salvatore-t legyőzték... Nem újdonság!-nevettem.
-Azt mondod, hogy még te is legyőznél?-nézett rám.

-Nagy valószínűséggel igen!-válaszoltam.
-Bizonyítsd be!-mondta, majd a biliárt asztalhoz lépett.
-Rendben!-haraptam az ajkamba.
-Hajrá Elena!-szurkolt Caroline.
-Mindannyian tudjuk hogy biliárdban ritkán vernek meg.Ez a férfiak játéka! A nők csak foglalkozzanak a vásárlással!-jegyezte meg Damon, a fiúk pedig lepacsizták vele.-Nem igaz srácok?-vigyorgott.
-Azt akarod mondani, hogy a nők csak a vásárláshoz értenek?-érdeklődtem.
-Pontosan!-kacsintott.
-Megfogod bánni hogy ezt mondtad!-jelentettem ki.
Be kell bizonyítanom Damon-nek, hogy én is vagyok olyan profi a biliárdban mint ő.Sőt, talán még jobb.Először nem tűnt olyan nehéznek, de ahogy a játék közepére értünk, kicsit kezdtem beparázni.Már vagy 3 perce néztem a golyókat, és nem tudtam mit tegyek.Damon hirtelen mögém lépett, és a fülembe suttogott.

-Mi az szivi? Most már belátod hogy verhetetlen vagyok?-suttogta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Egy kicsit!-nevettem.
Végül Damon nyerte meg, de belátta, hogy a nők is képesek arra mint a férfiak.Igazából, tudok hogy csak az agyát játszotta.És ilyenkor olyan  szexi... Elena töröld ki a piszkos gondolatokat a fejedből! Igaz hogy menten felcsalnád a szobádba... Jesszusom mit mondok?! Bár, ez egy kicsit normális, hisz a férjemről beszélünk.A nap további részében segítettem Caroline-nak kiválasztani hogy milyen haja legyen az esküvőn.Teljesen be van zsongva, ami elég érhető.Legalábbis szerintem.Ki nem izgatott a saját esküvője miatt?
-Tudod, ez az egész olyan gyorsan történik!-mondta Caroline.
-Igen! Ami szerintem a te esetedben jó, hisz annál hamarabb mész férjhez!-közöltem.
-Tudom, és még mindig sokkolt állapotban vagyok.Matt számomra a tökéletes!-áradozott.
-Egyszer minden nő megtalálja a számára tökéletes férfit.Én is megtaláltam!-sandítottam a férjemre, aki épp Stefan-nal italozgatott az udvaron.
-Boldog vagy mellette igaz?-mosolygott.
-Boldogabb nem is lehetnék! Imádom őt, minden apró hibájával együtt!
Még egy kicsit nézegettük a hajakat, majd kimentem az udvarra hogy megkérjem Damon-t fektesse le Rebekát.Túlságosan elfáradtam hogy még azt is megcsináltam.Már csak arra vártam, hogy megfürödjek, és elaludhassak Damon karjaiban.
-Damon!-szóltam neki.
-Igen kicsim?-fordult felém érdeklődve.
-Lefektetnéd Rebekát?-kértem.
-Hát persze!-mosolygott, majd egy apró puszit adva az arcomra távozott is.
Odasétáltam Stefan-hoz, majd leültem mellé.
-Hogy vagy?-érdeklődtem.
-Most már mondhatjuk hogy jól!-mosolygott.
-Ennek nagyon örülök!-mosolyodtam el.
-Bár, ezt Damon nem nagyon akarja elhinni!-nevetett.
-Te is tudod milyen!-nevettem én is.
-Hiszi ha látja!-mondtuk egyszerre.
-De ez azt bizonyítja hogy nagyon fontos vagy neki!-mondtam.
-Tudom!-bólogatott.

Damon Salvatore

Rebeka ma egész nap pörgött, így szerintem elég nehéz lesz ágyba dugnom.Eddig csak annyit értem el, hogy bemenjen a szobájába.Ez is valami...Ráfeküdtem az ágyára, és kezembe vettem a kedvenc maciját.

-Na jó! Ha most nem fekszel le, maci úr mérges lesz rád! Ezt szeretnéd?-kérdeztem.

Erre persze rögtön befeküdt az ágyába.Elmosolyodtam, majd gondosan betakargattam.Egy puszit nyomtam a homlokára, és lekapcsoltam nála a villanyt.Ő a mindenem.Ezért is óvom annyira mindentől.Legfőképp Klaus-tól.Mivel már tudom hogy Elena befejezte a fürdést, előszeretettel birtokoltam a fürdőt.Viszonylag elég gyorsan végeztem.Befeküdtem az ágyba, majd kicsit böngészni kezdtem a laptopomon.

Elena Gilbert

Még egy kicsit beszélgettünk Stefan-nal, majd elindultam a szobám felé.Damon épp a feküdt az

ágyon, és a tévét nézte.Lefeküdtem mellé, majd betakarózva néztem én is a tévét.

-És mesélj, mit csináltatok ma?-fordultam felé.

-Nem sok mindent! Meccset néztünk, sörözgettünk, biliárdoztunk... csupa olyan dolgot amit a férfiak csinálnak!-fordult felém.

-Áh értem!

-És ti?

-Vásárolgattunk, meg megnéztük a templomot!-meséltem.

-Látom Rebekát nem nagyon fárasztottátok ki!-röhögtem.

-Őt nem lehet kifárasztani!-nevetett.

-Ezt viszont tőled örökölte!-állapítottam meg.

-Inkább ezt ne vesézzük ki jó?-röhögött.

-Miért?

-Mert akkor sosem érnék a végére!-válaszolt.

-Le sem tagadhatnád hogy a lányod! Túlságosan hasonlítotok!

-Apja lánya!-húzott közelebb magához.

Ráfeküdtem a mellkasára, és próbáltam elaludni, nem sok sikerrel.

-Szeretlek Elena!-mondta Damon.

-Én is szeretlek!-válaszoltam mosolyogva.