6.Fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki húzgálja le rólam a takarót.Kiben volt annyi emberség, hogy felébreszt engem? Köztudott, hogyha valaki felébreszt engem, pláne így, arra nem kicsit berágok.Damon ezért szokott engem békésen aludni, mert már elég sokszor kitapasztalta, a korán reggeli zsémbességemet.Fáradtan kinyitottam a szememet, és Bonnie-t pillantottam meg, aki eszeveszettül ráncigálja le rólam a takarót.

-Ébredj már te lustaság!-nevetett.

-Hagyjál már!-rántottam magamra a takarót.

-Mit kell tennem hogy felébredj?

-Egyszerűen csak, had térjek vissza a csillámpónik világába! Oké?-majd újra lehunytam a szemeimet.

-Ja hogy te még abban a korszakban élsz! Akkor lemaradsz arról, hogy a férjed palacsintát süt!-kacsintott.

-Máris kelek!-vigyorodtam el.

-Mindjárt gondoltam!-nevetett.
-Amugy, te hogy hogy itthon vagy?-érdeklődtem.
-Éjjel 2-kor érkeztem.És sajnos olyan hangokat is hallottam, amit nem kellett volna.Legközelebb fogd vissza magad!-röhögött.

Elpirultam, nem is kicsit.Igen, Damon nem igazán tudta lefékezni a perverz elméjét.Felkaptam magamra egy lenge ruhát, majd lebaktattam a lépcsőn.Egy nem mindennapi látvány tárult a szemem elé.Damon palacsintát sütött.Eddig is tudtam, hogy Damon tud sütni, és főzni, de elég nehéz őt rávenni.Ugyanis, túlságosan lusta hozzá.Ezek szerint ez egy különleges alkalom.
-Hát veled meg mi történt?-kérdeztem nevetve.
-Úgy döntöttem, kényeztetlek egy kicsit!-mosolygott.
-Az jó lesz!-vigyorogtam.
-Srácok, holnap elmehetnénk bulizni!! A stressz elpusztítója, egy kiadós buli!-jelentette ki Caroline
-Jaj Caroline!-forgattam meg a szemem.

Nem nagyon akarok bulit.Hogy miért? Mert nincs kedvem sok részeg ember fejét bámulni, akik sorra iszik le magukat a sárgaföldig.Imádom Caroline-t, de most nincs kedvem se vele, se mással bulizni. körülbelül 100 embert foglal magába.Szemrebbenés nélkül néztem Damon-t, ahogy a tányérra pakolgatja a palacsintákat, amit megtölt a kedvenc töltelékemmel, pudinggal.Olyan szexi ebben a ruhában, hogy legszívesebben most letépném róla.Na jó, Damon nincs rám jó hatással.
-Vigyázz Elena, mert mindjárt kiesik a szemed!-jegyezte meg meg Matt nevetve.
-Ne féltsd a szemem!-nevettem.
Damon villantott egy féloldalas vigyort, amit én csak "Szívdöglesztő féloldalas vigyor"-nak hívok.Ebben a pillanatban futott le lépcsőn Rebeka.Odaszaladt hozzám, én pedig egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.Az ölembe ült, és nagy ámulattal nézte az apját munka közben.
-Remélem ehető lesz!-mondta Rebeka, mire mindenki nevetni kezdett.
-Szóval azt hiszed hogy apa nem süt finom palacsintát, igaz pöttöm?-nevetett.
-Igen!-vigyorgott.

Imádom az ilyen pillanatokat.Ilyenkor büszkébb vagyok a kislányomra mint valaha.Tudom hogy erős, és ügyes vámpír lesz belőle.Amíg Damon a palacsintákkal ügyködött, addig én öntöttem mindenkinek egy pohár narancslevet.Amikor Stefan is felébredt, Rebeka rögtön a nyakába ugrott.Stefan jól megpuszilgatta, majd leültek egymás mellé.Mosolyogva néztem, hogy milyen jól kijönnek egymással.Mikor Damon kész lett a palacsintákkal, kidíszítette őket, megjegyzem elég ötletes módon.
-Ez irtó édes!-nevettem.
-Nem annyira mint ez!-majd egy apró csókot hintett ajkaimra.
-Legalább ne a kislányotok előtt rendezzétek rendben? Menjetek fel a szobába!-vigyorgott Matt.
-Még egy ilyen Donovan, és nem jársz jól!-nevetett Damon.
Békésen megreggeliztünk, ami eléggé nagy szó nálunk.Caroline végig a buliról ecsetelt.Összehívjuk a régi barátainkat, és kicsit kiengedjük a gőzt.Idáig oké, de vannak vámpírok akik nem képesek kibírni a vámpírvért, és rögtön neki támadnak a másiknak.Reggeli után mindenki letelepedett a kanapéra.Ebben a pillanatban csörögni kezdett a mobilom.Feltápászkodtam a kanapé kényelméből, majd megragadtam a mobilom.Ismeretlen szám volt.
-Halló?-vettem fel a készüléket.
-Szia Elena! Emlékszel rám?-hallottam egy rég hallott hangot.
-Katherine!-sziszegtem.
Erre a névre minden szempár rám szegeződött.
-Ding dong! Úgy tűnik nem felejtettél el!
-Hogy is felejthetném el azt a nevet, aki részben megkeserítette az életem?-kérdeztem flegma hangnemben.
-Ezt most bóknak veszem!-kuncogott.
-Mond mit akarsz!-mondtam.
-Találkoznunk kell!-jelentette ki.
-Mégis miért kéne találkoznom veled?-faggattam.
-Ott mindent megtudsz! Gyere a Grill mögötti parkolóhoz!-szögezte le, majd majd bontotta a vonalat.
-Szó sem lehet róla hogy oda mész!-mondta Damon.
-És ha valamelyikőtök elkísérne?-kérdeztem.
-Miért akarsz minden áron meghalni? Te is tudod hogy Katherine teljes szívéből gyűlöl téged! Szerintem valamit forral ellened!-magyarázta Damon.
-Elhiheted, hogy az érzés kölcsönös! És ha ott van velem valaki, kevesebb az esélye hogy bajom esik.Ráadásul, előbb ölőm meg őt, mint ő engem!-magyaráztam.
-Van egy ötletem!-mondta Stefan.
-Még pedig?
-Mi lenne ha, Caroline elkísérné Elena-t, és kihasználhatnánk hogy Katherine háza üres! Én pedig tudom hogy hol lakik.Matt, Damon és én átkutatnánk a házát, Bonnie pedig itthon marad Rebekával!-mondta Stefan.
-Végül is ez nem rossz ötlet!-mondtam.
Mindenki jó ötletnek tartotta és Damon-t sem kellett sokáig győzködnöm.Katherine egy hasonmás.Pontosabban az én hasonmásom.Teljesen úgy néz ki mint én, de ő rettentő gonosz.Amióta csak beléptem Damon életébe, azóta féltékeny rám.Igen, ő és Damon szerelmesek voltak egymásba.Míg Damon csak várt rá, ő játszadozott vele.Aztán Katherine rádöbbent, hogy valóban érez valamit Damon iránt, de már késő volt.Akkor már együtt jártunk.Mindent megtett, hogy megkeserítse az életem, ami sikerült is neki.Ő még nem tudja, hogy vámpír vagyok, sőt! Azt sem tudja hogy Damon és én összeházasodtunk, ahogy Rebeka létezéséről sem.Az utóbbiról nem is kell tudnia.
-Vigyázz magadra jó?-mondta Damon, majd megcsókolt.
-Mindig vigyázok!-mosolyogtam.
-Azt azért nem mondanám!-döntötte homlokát az enyémnek.
Caroline helyet foglalt az anyós ülésen, én pedig a volán mögött.Látszott Damon-ön hogy még mindig nem lelkesedik az ötletért.Túlságosan is védelmez, amit nagyon utálok.
-Minden rendben lesz!-mosolyogtam rá, ő pedig visszamosolygott.
Beindítottam a kocsit, és neki vágtunk az útnak.Bekapcsoltam a rádiót, hogy megtörjem a csendet.Vajon mit akarhat Katherine? Mert jót biztos nem.Azt is eltudnám képzelni, hogy szövetkezett Klaus-al ellenem.Vagy kikapcsolta az érzelmeit, ezért megakar ölni.Ha egy vámpír kikapcsolja az érzelmeit, az a legrosszabb dolog a világon.Megszűnt érezni.Gyakorlatilag az összes érzelmei elszállnak, és olyan dolgokat tesz, amire később nem lesz büszke.Amikor Damon és én elég csúnyán összevesztünk, és már a szakítás szélén jártunk, kikapcsolta az érzelmeit.Újra a régi önmagává változott.Sorra ölte meg az embereket, és nem érdekelte semmi.Még Stefan sem tudta jó belátásra bírni.Küzdöttem érte, hogy újra megváltozzon.Soha nem adtam fel.Az érzéseim iránta abban az időszakban erősebbek lettek mint valaha.Nem akartam arról hallani, hogy Damon nem fog megváltozni.Hittem benne.Mikor odaértünk, Katherine még nem volt ott.Jellemző... legalább 1 órát késik.Addig is Caroline-nal leültünk a parkoló közelében lévő tó partjára, és csak bámultunk magunk elé.
-Tudod, nem hittem volna hogy az életünk ilyen nehéz lesz vámpírként!-törte meg a csendet Caroline.
-Hidd el, én sem!-játszadoztam a fűszálakkal.
-Azt hittem, minden akadállyal meg fogok tudni birkózni.A vérrel, az érzelmeimmel...-sorolta.
-Szerinted mit akarhat Katherine?-kérdeztem.
-Bizonyára a aláírni a halálos ítéletedet!
-Pontosan!-hallottuk meg Katherine hangját.
-Késtél!-indultam meg felé.
-Látom hoztál erősítést!-sandított Caroline felé.
-Nekem vannak barátaim, egyesekkel ellentétben!-céloztam rá.
-Lássuk be, Katherine-nek is vannak barátai.A szeretői!-vigyorgott Caroline.
-Mond mit akarsz tőlem?
-Ezt!-kapta el a nyakamat, majd a falhoz szorított.
Katherine öregebb vámpír mint én, ezért erősebb is.Minden erőmet összeszedve próbáltam magamról leráncigálni a karjait.Miután az sikerült, a falhoz szorítottam.
-Nem hitted volna hogy ilyen erős vagyok ugye?-vigyorodtam el.
-Meglepően erősebb lettél amióta nem láttalak! Csak nem....
-Ahogy mondod Katherine! Vámpír vagyok!-világosítottam fel.
-Szóval Damon átváltoztatott!-fuldokolt.
-El is vett feleségül!-vágtam a képébe.
Lehunyta a szemét.Az összes gyűlöletem, amit iránta éreztem ráirányult.Egyszerűen csak, megakartam ölni.Azt akartam, hogy ő is szenvedjen annyira, amennyire én szenvedtem miatta.Vagy sokkal jobban.Megérdemelné, hogy meghaljon.Túl sokan haltak meg miatta...

Damon Salvatore

Hogy miért féltem ennyire Elena-t? Mert nagyon szeretem őt.Ő a mindenem.Rebekával együtt.Matt hátul, Stefan az anyós ülésen, én pedig a volánnál foglaltam helyet.Mielőtt Katherine házához indultunk volna, felvettünk egy újabb utast.Még pedig az egyik barátomat Enzot.Volt egy időszakom, ami maga volt a pokol.Minden Mystic Falls-ban élő vámpírt elvittek egy olyan intézetbe, ahol kísérleteztek rajtunk.Ott találkoztam Enzo-val.A celláink egymás mellett voltak.Elhatároztuk hogy megszökünk onnan.5 évig voltunk ott.1 évben egyszer tartanak egy bulit, ahol megmutatják a vámpírvér hatását a sérülésekre.Enzo itatott a vérével, amitől megerősödtem.Kiválasztottak, hogy az én vérémmel gyógyítják meg a sebet.Kitekertem az előadó nyakát, majd szétfeszítettem a cella verbénás rúdjait.A verbéna nincs jó hatással a vámpírokra.Épp ellenkezőleg.Mindketten kijutottunk, és azóta Enzo hálával tartozik nekem.Amikor a házához értünk, bekopogtattunk.Enzo ahogy meglátott, elmosolyodott.

-Gyertek be!-invitált be.

-Meg sem ölelsz haver?-tártam szét a karjaim, mire elnevette magát, és megölelt.

-Rég láttalak!-állapította meg Enzo.

-Valóban! A segítségedre lenne szükségem-mondtam.

-Jól tudod hogy neked bármikor segítek!-mosolygott.

-Megleckéztetjük Katherine-t-mosolyodtam el.

-Keresztbe tenni Katherine-nek? Bármikor!-vigyorgott.

Ezzel el is lett döntve.Újra kocsiba pattantunk, és Stefan irányításával mentünk Katherine-hez.

-Ti honnan ismeritek egymást?-kérdezte Matt.

-Van közös múltunk.Nem igaz Damon?-válaszolt Enzo.

-Mondjuk!-válaszoltam.

Egy sötét, zord, hatalmas házhoz értünk.Biztosak voltunk benne, hogy ez az, hisz megegyezik Katherine ízlésével.Az ajtó tárva nyitva... jellemző! Soha nem gondolkodik.Amivel a legjobban árthatunk Katherine-nek, az a lánya Nadia.Még csak most ismerték meg egymást, mert mikor megszületett, elvették Katherine-től.Hirtelen meghallottuk cipőjének kopogását, ezért Enzo elbújt, amíg mi lefoglaltuk.

-Ti meg mit kerestek itt?-kérdezte mérgesen Nadia.

-Csak beugrottunk!-válaszolt Matt.

Ekkor egy hirtelen mozdulattal Enzo kitekerte a nyakát.Beültettük a kocsiba, majd hazahajtottunk vele.

Elena Gilbert

Már egy ideje vitatkoztunk Katherine-nel, mikor csörögni kezdett a telefonom.Hogy Katherine meg ne szökjön, Caroline lefogta.Damon neve állt a kijelzőn.

-Szia!-vettem fel.

-Szia kicsim! Nem találod ki kit fogtunk el!-mondta.

-Nem, de tuti elmondod!

-Elkaptuk Nadia-t.Tudod, Katherine lányát!

-Ohh tényleg? És most csaljuk oda Katherine-t igazam van?

-Igen!-nevetett.

Eleinte Katherine nem akarta elhinni, de mikor meghallotta Nadia szenvedő hangját, megijedt.Beültettük a kocsiba, majd elhajtottunk hozzánk.Ahogy beléptünk az ajtón, Katherine rögtön a lányához sietett.

-Katherine!-fintorgott Damon.
Nadia egy székre volt ültetve, megkötözve.Ez egy kicsit ijesztő, de csak így tudjuk kideríteni, hogy Klaus miben mesterkedik már megint.Damon egy apró csókot hintett ajkaimra, majd magához ölelt.
-Ugye nem bántott?-kérdezte aggódva.
-Semmi bajom!-mosolyogtam.
-Eresszétek el!-sziszegte Katherine.
-Eszünkben sincs! Nézd Katherine, könnyen visszakaphatod a lányodat! Csak annyit kell tenned, hogy válaszolsz pár kérdésre.Az első kérdés:Klaus-nak dolgozol?-faggatóztam.
-Soha nem mondom el!-vágta rá.
Bonnie megitatott egy korty verbénás vizet Nadia-val, ami ordítást váltott ki a lányból.Katherine még jobban megijedt.
-Igen!-válaszolsz.
-Mire kért meg?-faggatta Damon.
-Arra, hogy öljem meg Elena-t!-mondta.
Tudhattam volna... még feltettünk pár kérdést, aztán elengedtük őket.Bonnie meghívta vacsorára a barátját, ezért meg fogjuk ismerni.Nagyon remélem, hogy boldoggá fogja tenni.Meglepő módon Damon segített a vacsora készítésben.Nem tudom mi történhetett vele, de az biztos hogy élvezem.
-Szóval a konyhában is le akarsz győzni igazam van? Csak tudd, a konyha az én birodalmam!-kacsintottam.
-Neked is be kellene látnod, hogy jó szakács vagyok!-vigyorgott.
-Az vagy persze!-nevettem.
-Kóstold meg a sütimet, és meglátod!-majd elvett a tálcáról egy sütit.
Beleharaptam, és el kell ismernem hogy tényleg finom volt.Azt mondtam rá, hogy finom, mert nem akartam növelni az így is hatalmas egóját.Furcsa is lenne hogy nem lenne neki ez a jellegzetes Damon egó.A vacsora jobban sikerült mint gondoltam.Jeremy nagyon aranyos, és figyelmes.Bonnie nagyon jól jár vele.Nem mintha én nem járnék jól Damon-nel.Sőt, épp ellenkezőleg.
-És, hol ismerkedtetek meg?-kérdeztem mosolyogva.
-A Grillben! Ott dolgozom mint felszolgáló!-mesélte.
-Az szuper!-ismerte el Damon.
Ahogy látom ő is Jeremy jól megtalálták a közös hangot.A fiúk neki láttak biliárdozni, míg mi lányok elmosogattunk.Tipikus... Mosolyogva néztem Bonnie-t, ahogy puszikat nyomott Jeremy
arcára.Mintha csak Damon-t és engem láttam volna.A vacsora jobban sikerült mint gondoltunk volna.Épp az utolsó tányért raktam vissza a helyére, mikor két kar fonódott a derekam köré.
-Szexi vagy amikor mosogatsz!-suttogta a fülembe Damon.
-Csak akkor?-fordultam vele szembe.
-Nem csak akkor!-bókolt.

-Lássuk hogy te milyen szexi vagy pakolás közben! Én addig elmegyek fürdeni!-majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-szólt utánam.
-A lehető legkomolyabban gondolom!-nevettem, majd folytattam utamat.
-Elena Gilbert!-szólongatott.
-Igen Damon Salvatore?-vigyorogtam rá.
-Ezt még nagyon megbánod!-nevetett.