Hajnali 1 tájban arra sikerült felébrednem, hogy Damon nincs mellettem, a tévé pedig -Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Rosszat álmodott, s a láza is felment.-közölte Damon.-Plusz még fájlalja a torkát.
Odasétáltam a lányomhoz, majd a homlokára tettem a kezem.Tűz forró volt.Amilyen gyorsan csak lehetett, kerestem egy lázmérőt.Amint az meglett, visszaszaladtam Rebekához, és megmértem a lázát.37.5.
-Hőemelkedése van.-sóhajtottam.
-Akkor most mit csinálunk?-nézett kérdőn rám Damon.
Eszembe jutott, hogy a gyógyszeres szekrényben van fájdalom csillapító, úgyhogy leküldtem Damon-t, én pedig itt maradtam Rebekával.
-Meglátod, egy szempillantás alatt jobban leszel.-mosolyogtam rá megnyugtatóan.
-Akkor holnap nem kell mennem iskolába...?-vigyorodott el azzal a tipikus Salvatore vigyorral, amit kétségtelenül az apjától örökölt.
-Ezt még holnap megbeszéljük.-kuncogtam.-És attól függ, mit mond a doktorbácsi.
-Biztos ki fog írni egész hétre.-mondta izgatottan.
-Ahogy a mondás tartja, ne igyál előre a medve bőrére.
Ekkor Damon meg is érkezett a gyógyszerrel, és egy pohár vízzel.Rebeka a gyógyszer láttán elszörnyedt, és esze ágában sem volt bevenni.Nagy nehezen megértettük vele, hogy ezt a gyógyszert muszáj lesz bevennie, különben örökké beteg lesz.Először ez őt nem izgatta, de később mikor Damon megígérte neki, hogy amint meggyógyult, elviszi fagyizni, már több reményt láttunk.Rebeka bevette a gyógyszert, amit lekísért a pohár vízzel.Alaposan betakargattuk, s mindketten egy puszit adtunk a homlokára.Damon-nel visszamentünk a szobánkba.Damon-höz bújtam, amilyen szorosan csak tudtam, majd rögtön el is nyomott az álom.
~Álom~
Bekövetkezett a következő évszak.A tél.Hó borított mindent, a gyerekek pedig odakint hógolyó csatáztak, vagy hóembert építettek.Damon és én úgy döntöttünk, lehozzuk a tóhoz Rebekát, és
megtanítjuk korcsolyázni.Viszont először fel kellett mérnünk a terepet.Ráléptem a jégre, viszont az kicsit berepedt.Tettem még egy lépést, ami biztonságosabbnak látszott.Úgy véltem, hogy rámehetünk, hisz egész szilárdnak tűnik a jég réteg.Kiéltem a gyerekkori vágyaimat, és ide-oda kezdtem csúszkálni.Az egyik csúszásnál viszont valami különöset éreztem.Mintha megütötték volna a talpamat.Visszamentem ahhoz a ponthoz.A látványtól még az utolsó lélegzetem is elszállt.Stefan fuldokolt a jég alatt.Meglátott, és a nevemet kiabálta.
-Damon!!-kiabáltam a férjemnek, de mintha meg sem hallotta volna.
Puszta kézzel próbáltam feltörni a jeget, de lehetetlennek bizonyult.Stefan-nak a megmaradt levegője is elment, és lecsukta a szemeit.Én továbbra is próbáltam kiszabadítani őt a jég fogságából, de nem sikerült.Könnyekkel a szememben estem térdre, s kezdtem hangosan zokogni,
~Álom vége~
A szemeim reggel 7-kor kipattantak.A hasam görcsbe rándult, mikor visszagondoltam az álmomra.Ez jelenthet valamit? Tudom, hogy én mondtam, hogy ne keressük Stefan-t, de ezután az álom után, már kezdek komolyan aggódni Stefan-ért.Pár perccel később már Damon is felébredt.
-Szerintem te álmatlanság titiszben szenvedsz.Mintha egy tornádóval aludtam volna.
-Ne haragudj, csak rosszat álmodtam.-mondtam, majd felültem.
-El is mondod, hogy mit álmodtál?-ült fel ő is.
-Levittük a tóhoz Rebekát, és megakartuk tanítani korcsolyázni.Megláttam Stefan-t a jég alatt, és próbáltam segíteni neki.Neked is kiabáltam, de meg sem hallottad.Megpróbáltam a saját kezemmel kiszabadítani, de nem sikerült.Stefan-nak elfogyott a levegője, és meghalt odalent.
-Ez bizarr.-állapította meg Damon.
-Kezdek egyre jobban aggódni érte.Talán fel kéne...
-Nem!-vágott a szavamba Damon.-Még te mondtad, hogy semmi értelme nem lenne annak, hogy zaklassuk.Szüksége van egy kis magányra.Az öcsém egyébként sem szereti, ha hívogatják.
-Én is tudom mit mondtam.De kitudja mi van Stefan-nal...Lehet hogy elfogták, vagy embereket öl.Te is tudod milyen.Képtelen leállni amikor igazi embervérhez jut.
-Ne aggódj miatta.Tud vigyázni magára.-simított végig a karomon Damon, majd felkelt.
-Azt kétlem.-motyogtam, s én is elkezdtem öltözködni.
Rossz előérzetem van.Stefan-nal bármi megtörténhet.Megértem, hogy egyedül akar lenni, de adhatna valami életjelet magáról.Mert így kezdek kétségbeesni.Miután megkíséreltem a felöltözést, lementem a konyhába.Főztem egy kis teát, miközben felhívtam az orvosunkat, aki 9:00 órára adott időpontot Rebekának.A tea mellé pedig két darab pirítóst is elfogyasztottam.Olyan 8:00 körül felöltöztettem Rebekát, és félkor elindultam vele.A váróban egy kis ideig várnunk kellett, hisz voltak akik előbb kaptak időpontot mint mi.Amikor mi is sorra kerültünk, vizsgálat alá vetették a lányomat.Meghallgattak a szívverését a sztetoszkóppal, és megnézték, hogy piros e torka.Torokgyulladást állapítottak meg, és Rebeka jóslata beteljesedett.Kiírták 1 hétre.Viszont, rengeteg gyógyszert kell szednie, amit biztos vagyok benne, hogy nem akar majd bevenni.De, ha beleőszülök is, beszedetem vele.Haza felé menet csak az álmomon kattogott az agyam.Ezernyi kérdés fordult meg a fejemben, amire egyenlőre még nem kaptam választ.Mit jelenthet? Jelent ez egyáltalán bármit is? Történt volna valami Stefan-nal? Ha igen, akkor mi történhetett vele? Merem remélni, hogy nem valami súlyos.Amikor hazaértünk, a ház apraja s nagyja egy szempillantás alatt felszívódott.Csak Claire volt otthon.Rebekát felküldtem a szobájába, ezért kettesben maradtam a nővéremmel.
-Többiek?-néztem körbe a hatalmas házban.
-Caroline és Matt bementek az óvodába, hogy beszéljenek Justin óvónőjével, mikor kezdheti el Justin az óvodát.Ric és Phoebe lementek a Grillbe, Damon és David pedig elmentek sétálni Melodie-val.-számolt be.
-Na és Bonnie?
-Ja, ő odafent van.
-Remek.-sóhajtottam fel, és lezuhantam a kanapéra.
-Valami baj van? Szomorúnak tűnsz.-kérdezte érdeklődve.
-Volt egy álmom Stefan-ról.Aminek a végén ő meghalt, és nem tudtam neki segíteni.Azóta rossz előérzet gyötör vele kapcsolatban.Meg akarom őt találni.
-Figyelj, én ezt nem tartom jó ötletnek.Tegnap majdnem megöltek.Nem kockáztathatsz.
-De ha továbbra is ölbe tett kézzel fogunk várni, addig Stefan lehet kínok közt vergődik.
-Akkor mit akarsz, mit csináljunk?
-Több emlékem is van a tegnapról.Viszont van egy, ami különösen megmaradt.Amikor Kai és Katherine próbáltak legyengíteni, láttam az egyik sarokban egy fekete csuklyás alakot.Katherine-ék szövetségese lehetett.
-Silas...-sütötte le a szemét.
-Te tudod ki volt az?-döbbentem le.
-Josh elmondta, hogy ő is részt vett a támadásodban.S mikor még Klaus szövetségese voltam, ő is mesélt róla egy s mást.
-Mint például?
-Silas egy ősi vámpír.Mint Klaus.De Silas jóval erősebb Klaus-nál, és a hozzá hasonló vámpíroknál.Klaus elmesélte, hogy anno a Salvatore vérvonal volt a legerősebb.És a Salvatore vérvonalból egy bizonyos Jhon Salvatore elszerette Silas menyasszonyát, Aurórát.Amikor ezt Silas megtudta, örökre elakarta pusztítani az összes Salvatore-t.Sőt.Az egész vérvonalat.Azóta Silas legfőbb célpontja, a Salvatore-k.
-Gondolod, hogy elrabolta Stefan-t?
-Fenn áll az esélye.Meglehet, hogy azt a levelet nem is Stefan írta.Silas írta meg helyette.Stefan-t pedig könnyűszerrel elkábította.
-Mihamarabb meg kell találnunk Stefan-t.-pattantam fel az ülőalkalmatosságról.-És már tudom is ki tud segíteni ebben.
Azon nyomban lehívtam Bonnie-t, aki egy varázslat segítségével letudta nyomozni, hol is járt utoljára Stefan.Mikor megtudtam, hol is volt utoljára, azt hiszem, egy életre elég lesz a meglepetésekből.A vámpírbárban járt.Pont azon a helyen, amit a legjobban utál az egész világon.Stefan-t mindig is taszította az a hely, és az ott történő öldöklés.A következő döntést hoztam meg, amelyben nem tűrök el ellentmondást Damon részéről.Előkerítjük Stefan-t.Még ma.Amikor férjem hazaért, rögtön közöltem is vele az elképzelésemet.
-Mond, te meghibbantál?-mondta némi idegességgel a hangjában,-Tegnap sikerült majdnem
elveszítenem téged.Nem akarom újra átélni azt az érzést.
-Damon.-kulcsoltam össze kezem nyaka körül.-Az öcséd bajban van.Nekünk pedig segítenünk kell rajta.Nem érdekes, hogy tegnap mi volt.Nekem az a legfontosabb, hogy Stefan végre itt legyen velünk.A családjával.Gondolj bele.Az elmeséltek alapján, Klaus a húsvéti nyuszi Silas-hoz képest.S az öcséd ennek a szörnyetegnek a markában van.-könnyeztek be a szemeim.-Tennünk kell valamit.De sürgősen.
Damon-nek a szemeiben könnyek gyűltek, amiket azonnal el is tüntetett.
-5 perc, és indulunk.
Magamhoz öleltem Damon-t.Az, hogy végre legyőzte a makacsságát, mérhetetlenül nagy örömöt okozott nekem.Úgy is lett.Bepakoltunk mindent, amire csak szükség lehet, s útnak indultunk.A vámpírbár csak pár mérföldnyire van innen, a 26-os főúton.Mikor megláttam az ismerős épületet, görcsbe rándult a gyomrom.Már a kinézetétől is megrémültem.Vaskos falak, amelyeken vér foltok voltak felverődve.Valószínűleg az áldozatok vérei.Az egész hely olyan kihalt, és félelmetes.Érdekes módon, a bár üresen állt.Csak a pultos tisztogatta a pultot.Damon szembe állt a pultos lánnyal, mutatott Stefan-ról egy képet, majd megszugerálta.
-Itt járt, Stefan Salvatore? Ha igen, mit csinált?
-Igen, itt.-mondta a lány teljes extázisban.-Ivott a véremből, majd azt mondta, meneküljek.
-Értem-vetett véget a szugerálásnak Damon.
-Megkínálhatlak titeket egy itallal?-kérdezte kedvesen.
Én nem fogadtam el, míg Damon igen.Damon lehúzta a pohár whiskyt, ami egész más volt, mint a többi whisky.Damon eszeveszettül fuldokolni kezdett tőle.
-Ver-verbéna.-köhögte.
Ebben a pillanatban egy fa lövedék ért végbe a vállamban.Kihúztam a lövedéket a vállamból, majd hátranéztem a támadómra, aki megfutamodni látszott.
-Utána megyek!-rohantam volna el, ha Damon nem ránt vissza.
-Viccelsz?! Az előbb majdnem megölt téged!
-Nem számít! Tudni akarom, ki ő.Lehet tudja hol van Stefan.
-Felejtsd el, Elena.-makacskodott.
-Kérlek Damon.-kérleltem.
Damon csak felsóhajtott egy nagyot, majd így szólt.
-A baj legkisebb jelénél eljössz onnan megértetted? Nem érdekel, hogy Silas megkapja amit akar, egy hajszálad sem görbülhet meg érted?!-papolta, mire én csak bólogatással válaszoltam.-Csókolj meg.
Habozás nélkül teljesítettem kérését.A csókunknak a levegő hiány vetett véget.Elrohantam a bárból, és követni kezdtem a lábnyomokat, amik az erdőbe vezettek.Nagyon nehezen tudtam eligazodni az erdő sűrűében.Van esze a csajnak, az biztos.
-Engem keresel?-hallottam mögülem egy ismeretlen hangot.
Megfordultam, s azt a lányt láttam meg, aki az imént rám támadt.
-Ki vagy te?-lihegtem.-És mit akarsz tőlem?
-Most én kérdezek.-szorította meg a karomat, ami rettentően fájt.-Silas-t keresitek igaz?
-Ismered őt?
-Oh, jobban mint hinnéd.-vigyorodott el, majd elengedte a karomat.-A nevem Qetsiyah.Egy ősi boszorkány, némi sötét múlttal.
-És mi közöd van Silas-hoz?-faggattam.
-Silas és én anno egypárt alkottunk.Elhitette velem hogy tényleg szeret, és rávett, hogy készítsem el a halhatatlanság bájitalát, hogy örökké együtt lehessünk.Az esküvőnkön akartuk bevenni.Azon a napon hirtelen minden összedőlt.Egy igazi álom esküvőt terveztem magunknak.Virágokkal, füzérekkel.Egyszer csak a virágok hervadni kezdtek, és kezdtem megijedni.Amikor elakartam rakni a bájitalokat, mindkettő eltűnt.Ekkor jöttem rá, hogy Silas becsapott.Körbe kérdeztem embereket, hogy
látták e Silas-t, és a legtöbbje azt mondta, hogy egy erdőbe látták bemenni egy nővel.Utánunk eredtem, és meglestem, kivel is csal meg Silas.Fény derült az igazságra.Egy hozzám igen közel álló személlyel akarta megitatni a bájitalt.A szolgálómmal, Emily Petrovával.
-Ez az Emily, Katherine Pierce rokona volt?
-Emily volt a Petrova vérvonal első leszármazottja.
-És azután mi történt?-kíváncsiskodtam.
-Amíg Silas elment egy kis időre, hogy élelmet szerezzen maguknak, addig én megöltem Emily-t.Természetesen Silas ezt hamar meg is tudta, és örök bosszút esküdött ellenem.
Ekkor Damon is megérkezett.A szemeiben némi megkönnyebbülést, ám ugyanakkor haragot is láttam, mikor Qetsiyah-ra nézett.Ha szemmel ölni lehetne, Qetsiyah már rég halott lenne.Elmagyarázzam, hogy Qetsiyah segíteni akar nekünk, s nincs semmi oka arra, hogy csőbe húzzon minket.Qetsiyah azt is elárulta, hogy Silas-nak van egy rejtekhelye, ahol valószínűleg Stefan-t is rejtegeti.Csak van egy bökkenő.Damon nem tud be jönni, mert azt a házat, egykor olyan boszorkányok uralták, akik haragudtak a Salvatore-ra.De Qetsiyah igen, mivel ő is azok közé a boszorkányok közé tartozott.Így csak én tudok bemenni.A ház valahol az erdő sűrűjében található, egy igen eldugott zugban.Qetsiyah elmondása szerint azért van ennyire elrejtve, mert akkoriban boszorkányokra vadásztak, és Qetsiyah anyja, és annak pár követője elakart bújni, ameddig lezajlanak a gyilkolások, és biztonságban tudhatják magukat.Amikor megtaláltuk az elrejtett házat, Qetsiyah megpróbált belépni, de az ajtó zárva van.
-Akkor hogyan tovább?-faggatta Damon.
-Silas nagyon átlátszó.Amilyen gonosz, olyan együgyű.-forgatta meg a szemét Qetsiyah, majd a lábtörlő alól előhúzta a ház kulcsát.
Kizárta az ajtót, majd engem is behívott.Ő bent maradt a nappaliban, hátha Silas megjelenne őt, amíg én átfésülöm az emeletet.Az egész emelet egy nagyon hosszú folyosóból állt ki, amelynek a legvégén állt egy ajtó.Miután minden lehetséges helyet megnéztem, azt néztem meg legutoljára.Benyitottam az ajtón, és egy olyan látvány tárult a szemem elé, ami azt hiszem az örökké valóságig az emlékezetembe fog vésődni,Stefan ült ott, megkötözve, teljesen elgyengülve.Amilyen gyorsan csak tudtam, megszabadítottam a kötelektől, és adtam neki a véremből, hogy visszanyerje az erejét.
-Mit csináltak veled?-faggattam aggódva.
-Silas fogva tartott itt, és elmondta mi a terve velem.Azzal, hogy elrabol, idecsalogat titeket.Tudta, hogy azonnal a segítségemre sietnétek.Legfőképp Damon.Silas fájdalmat akar okozni Damon-nek, még pedig úgy, hogy megöli azt, aki a legfontosabb a számára.Téged.Próbáltam kiszabadulni, de nem lehetett.Folyton rajta kapott.
-Ejnye Stefan.-lépett be a csuklyás alak, akit tegnap láttam.-Azt hittem világos voltam.Nem fecsegheted el a tervemet akárkinek.
-Ki, vagy te?-kérdeztem dühösen, ő pedig lerántotta magáról a kapucniát.
Nem hittem a szememnek.Szakasztott olyan volt, mint Stefan.Mintha Stefan gonoszabb mását láttam volna.Stefan-nak is lehet egy hasonmása?
-Te pont úgy nézel ki mint... mint...-dadogtam.
-Tudom, pont úgy nézek ki mint Stefan.Csak én vagyok a jóképűbb, és ördögibb változat.-magyarázta.-Most pedig...Stefan, öld meg Elena-t.
Stefan szeme elsötétült, és a falnak szorított.Stefan szorításától a csontjaim ropogtak, és kezdtem egyre jobban megrémülni.
-Mit csinálsz Stefan?-kérdeztem rémülten.
-Nahát Elena, nem is tudtad?-kacagott.-Stefan a hasonmásom.Így akármit megparancsolhatok neki.Azt hittem Katherine árán ezt is megtanultad.
Silas Stefan kezébe nyomott egy fakarót, majd a szívemre irányította.
-Tedd meg, Stefan.-szólt Silas parancsolóan.
-Ne tedd, Stefan.-ellenkeztem.-Emlékez. Silas gonosz.Csak manipulálni akar.
Stefan egy pillanatra megállt.Olyan volt, mint akinek átfutottak volna az agyán az emlékei.De sajnos, az igézés továbbra sem tört meg.Mielőtt Stefan a szívembe döfte volna a tört, Qetsiyah megjelent, és a fakarót döfött Silas szívébe.Így az igézés megtört.Stefan eldobta a karót, majd magához ölelt.
-Elena.-fúrta fejét vállamba.-Úgy sajnálom.
-Tudom, hogy magadtól nem tetted volna meg.Silas kényszerített rá.-öleltem szorosan.-Gyere menjünk haza.
Jó újra a családommal lenni.Szörnyű volt, ami az utóbbi 2 napban történt.De végre itthon vagyok, és csak ez számít.Másra sem vágytam, minthogy lezuhanjak az ágyamba, és véglegesen elnyomjon az álom, az otthon biztonságában.Így mikor megvacsoráztam, és túlestem az esemény beszámolómon,
bevetődtem az ágyamba, és megpróbáltam elaludni.Sikerült is, de pár perccel később kopogtattak az ajtómon.
-Szabad!-kiáltottam, mire Rebeka lépett be az ajtón.
-Szia!-ült le az ágyam szélére.-Hol voltál ilyen sokáig?
-Ühm, mondjuk úgy, hogy kirándultam egy kicsit.-füllentettem.
-Legközelebb vigyél engem is jó?-csillantak fel a szemei.-Egyébként, már hiányoztál.
-Ti is nekem.-mosolyogtam, ő pedig az ölelésembe kívánkozott.
-Nagyon szeretlek, Stefan bácsi.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is téged, prücsök.-pusziltam a hajába.
-Most megyek.Apa megöl, ha megtudja hogy mégsem feküdtem le aludni.
-Akkor nyomás.-nevettem,
-El is mondod, hogy mit álmodtál?-ült fel ő is.
-Levittük a tóhoz Rebekát, és megakartuk tanítani korcsolyázni.Megláttam Stefan-t a jég alatt, és próbáltam segíteni neki.Neked is kiabáltam, de meg sem hallottad.Megpróbáltam a saját kezemmel kiszabadítani, de nem sikerült.Stefan-nak elfogyott a levegője, és meghalt odalent.
-Ez bizarr.-állapította meg Damon.
-Kezdek egyre jobban aggódni érte.Talán fel kéne...
-Nem!-vágott a szavamba Damon.-Még te mondtad, hogy semmi értelme nem lenne annak, hogy zaklassuk.Szüksége van egy kis magányra.Az öcsém egyébként sem szereti, ha hívogatják.
-Én is tudom mit mondtam.De kitudja mi van Stefan-nal...Lehet hogy elfogták, vagy embereket öl.Te is tudod milyen.Képtelen leállni amikor igazi embervérhez jut.
-Ne aggódj miatta.Tud vigyázni magára.-simított végig a karomon Damon, majd felkelt.
-Azt kétlem.-motyogtam, s én is elkezdtem öltözködni.
Rossz előérzetem van.Stefan-nal bármi megtörténhet.Megértem, hogy egyedül akar lenni, de adhatna valami életjelet magáról.Mert így kezdek kétségbeesni.Miután megkíséreltem a felöltözést, lementem a konyhába.Főztem egy kis teát, miközben felhívtam az orvosunkat, aki 9:00 órára adott időpontot Rebekának.A tea mellé pedig két darab pirítóst is elfogyasztottam.Olyan 8:00 körül felöltöztettem Rebekát, és félkor elindultam vele.A váróban egy kis ideig várnunk kellett, hisz voltak akik előbb kaptak időpontot mint mi.Amikor mi is sorra kerültünk, vizsgálat alá vetették a lányomat.Meghallgattak a szívverését a sztetoszkóppal, és megnézték, hogy piros e torka.Torokgyulladást állapítottak meg, és Rebeka jóslata beteljesedett.Kiírták 1 hétre.Viszont, rengeteg gyógyszert kell szednie, amit biztos vagyok benne, hogy nem akar majd bevenni.De, ha beleőszülök is, beszedetem vele.Haza felé menet csak az álmomon kattogott az agyam.Ezernyi kérdés fordult meg a fejemben, amire egyenlőre még nem kaptam választ.Mit jelenthet? Jelent ez egyáltalán bármit is? Történt volna valami Stefan-nal? Ha igen, akkor mi történhetett vele? Merem remélni, hogy nem valami súlyos.Amikor hazaértünk, a ház apraja s nagyja egy szempillantás alatt felszívódott.Csak Claire volt otthon.Rebekát felküldtem a szobájába, ezért kettesben maradtam a nővéremmel.
-Többiek?-néztem körbe a hatalmas házban.
-Caroline és Matt bementek az óvodába, hogy beszéljenek Justin óvónőjével, mikor kezdheti el Justin az óvodát.Ric és Phoebe lementek a Grillbe, Damon és David pedig elmentek sétálni Melodie-val.-számolt be.
-Na és Bonnie?
-Ja, ő odafent van.
-Remek.-sóhajtottam fel, és lezuhantam a kanapéra.-Valami baj van? Szomorúnak tűnsz.-kérdezte érdeklődve.
-Volt egy álmom Stefan-ról.Aminek a végén ő meghalt, és nem tudtam neki segíteni.Azóta rossz előérzet gyötör vele kapcsolatban.Meg akarom őt találni.
-Figyelj, én ezt nem tartom jó ötletnek.Tegnap majdnem megöltek.Nem kockáztathatsz.
-De ha továbbra is ölbe tett kézzel fogunk várni, addig Stefan lehet kínok közt vergődik.
-Akkor mit akarsz, mit csináljunk?
-Több emlékem is van a tegnapról.Viszont van egy, ami különösen megmaradt.Amikor Kai és Katherine próbáltak legyengíteni, láttam az egyik sarokban egy fekete csuklyás alakot.Katherine-ék szövetségese lehetett.
-Silas...-sütötte le a szemét.
-Te tudod ki volt az?-döbbentem le.
-Josh elmondta, hogy ő is részt vett a támadásodban.S mikor még Klaus szövetségese voltam, ő is mesélt róla egy s mást.
-Mint például?
-Silas egy ősi vámpír.Mint Klaus.De Silas jóval erősebb Klaus-nál, és a hozzá hasonló vámpíroknál.Klaus elmesélte, hogy anno a Salvatore vérvonal volt a legerősebb.És a Salvatore vérvonalból egy bizonyos Jhon Salvatore elszerette Silas menyasszonyát, Aurórát.Amikor ezt Silas megtudta, örökre elakarta pusztítani az összes Salvatore-t.Sőt.Az egész vérvonalat.Azóta Silas legfőbb célpontja, a Salvatore-k.
-Gondolod, hogy elrabolta Stefan-t?
-Fenn áll az esélye.Meglehet, hogy azt a levelet nem is Stefan írta.Silas írta meg helyette.Stefan-t pedig könnyűszerrel elkábította.
-Mihamarabb meg kell találnunk Stefan-t.-pattantam fel az ülőalkalmatosságról.-És már tudom is ki tud segíteni ebben.
Azon nyomban lehívtam Bonnie-t, aki egy varázslat segítségével letudta nyomozni, hol is járt utoljára Stefan.Mikor megtudtam, hol is volt utoljára, azt hiszem, egy életre elég lesz a meglepetésekből.A vámpírbárban járt.Pont azon a helyen, amit a legjobban utál az egész világon.Stefan-t mindig is taszította az a hely, és az ott történő öldöklés.A következő döntést hoztam meg, amelyben nem tűrök el ellentmondást Damon részéről.Előkerítjük Stefan-t.Még ma.Amikor férjem hazaért, rögtön közöltem is vele az elképzelésemet.-Mond, te meghibbantál?-mondta némi idegességgel a hangjában,-Tegnap sikerült majdnem
elveszítenem téged.Nem akarom újra átélni azt az érzést.
-Damon.-kulcsoltam össze kezem nyaka körül.-Az öcséd bajban van.Nekünk pedig segítenünk kell rajta.Nem érdekes, hogy tegnap mi volt.Nekem az a legfontosabb, hogy Stefan végre itt legyen velünk.A családjával.Gondolj bele.Az elmeséltek alapján, Klaus a húsvéti nyuszi Silas-hoz képest.S az öcséd ennek a szörnyetegnek a markában van.-könnyeztek be a szemeim.-Tennünk kell valamit.De sürgősen.
Damon-nek a szemeiben könnyek gyűltek, amiket azonnal el is tüntetett.
-5 perc, és indulunk.
Magamhoz öleltem Damon-t.Az, hogy végre legyőzte a makacsságát, mérhetetlenül nagy örömöt okozott nekem.Úgy is lett.Bepakoltunk mindent, amire csak szükség lehet, s útnak indultunk.A vámpírbár csak pár mérföldnyire van innen, a 26-os főúton.Mikor megláttam az ismerős épületet, görcsbe rándult a gyomrom.Már a kinézetétől is megrémültem.Vaskos falak, amelyeken vér foltok voltak felverődve.Valószínűleg az áldozatok vérei.Az egész hely olyan kihalt, és félelmetes.Érdekes módon, a bár üresen állt.Csak a pultos tisztogatta a pultot.Damon szembe állt a pultos lánnyal, mutatott Stefan-ról egy képet, majd megszugerálta.
-Itt járt, Stefan Salvatore? Ha igen, mit csinált?
-Igen, itt.-mondta a lány teljes extázisban.-Ivott a véremből, majd azt mondta, meneküljek.
-Értem-vetett véget a szugerálásnak Damon.
-Megkínálhatlak titeket egy itallal?-kérdezte kedvesen.
Én nem fogadtam el, míg Damon igen.Damon lehúzta a pohár whiskyt, ami egész más volt, mint a többi whisky.Damon eszeveszettül fuldokolni kezdett tőle.
-Ver-verbéna.-köhögte.
Ebben a pillanatban egy fa lövedék ért végbe a vállamban.Kihúztam a lövedéket a vállamból, majd hátranéztem a támadómra, aki megfutamodni látszott.
-Utána megyek!-rohantam volna el, ha Damon nem ránt vissza.-Viccelsz?! Az előbb majdnem megölt téged!
-Nem számít! Tudni akarom, ki ő.Lehet tudja hol van Stefan.
-Felejtsd el, Elena.-makacskodott.
-Kérlek Damon.-kérleltem.
Damon csak felsóhajtott egy nagyot, majd így szólt.
-A baj legkisebb jelénél eljössz onnan megértetted? Nem érdekel, hogy Silas megkapja amit akar, egy hajszálad sem görbülhet meg érted?!-papolta, mire én csak bólogatással válaszoltam.-Csókolj meg.
Habozás nélkül teljesítettem kérését.A csókunknak a levegő hiány vetett véget.Elrohantam a bárból, és követni kezdtem a lábnyomokat, amik az erdőbe vezettek.Nagyon nehezen tudtam eligazodni az erdő sűrűében.Van esze a csajnak, az biztos.
-Engem keresel?-hallottam mögülem egy ismeretlen hangot.
Megfordultam, s azt a lányt láttam meg, aki az imént rám támadt.
-Ki vagy te?-lihegtem.-És mit akarsz tőlem?
-Most én kérdezek.-szorította meg a karomat, ami rettentően fájt.-Silas-t keresitek igaz?
-Ismered őt?
-Oh, jobban mint hinnéd.-vigyorodott el, majd elengedte a karomat.-A nevem Qetsiyah.Egy ősi boszorkány, némi sötét múlttal.
-És mi közöd van Silas-hoz?-faggattam.
-Silas és én anno egypárt alkottunk.Elhitette velem hogy tényleg szeret, és rávett, hogy készítsem el a halhatatlanság bájitalát, hogy örökké együtt lehessünk.Az esküvőnkön akartuk bevenni.Azon a napon hirtelen minden összedőlt.Egy igazi álom esküvőt terveztem magunknak.Virágokkal, füzérekkel.Egyszer csak a virágok hervadni kezdtek, és kezdtem megijedni.Amikor elakartam rakni a bájitalokat, mindkettő eltűnt.Ekkor jöttem rá, hogy Silas becsapott.Körbe kérdeztem embereket, hogy
-Ez az Emily, Katherine Pierce rokona volt?
-Emily volt a Petrova vérvonal első leszármazottja.
-És azután mi történt?-kíváncsiskodtam.
-Amíg Silas elment egy kis időre, hogy élelmet szerezzen maguknak, addig én megöltem Emily-t.Természetesen Silas ezt hamar meg is tudta, és örök bosszút esküdött ellenem.
Ekkor Damon is megérkezett.A szemeiben némi megkönnyebbülést, ám ugyanakkor haragot is láttam, mikor Qetsiyah-ra nézett.Ha szemmel ölni lehetne, Qetsiyah már rég halott lenne.Elmagyarázzam, hogy Qetsiyah segíteni akar nekünk, s nincs semmi oka arra, hogy csőbe húzzon minket.Qetsiyah azt is elárulta, hogy Silas-nak van egy rejtekhelye, ahol valószínűleg Stefan-t is rejtegeti.Csak van egy bökkenő.Damon nem tud be jönni, mert azt a házat, egykor olyan boszorkányok uralták, akik haragudtak a Salvatore-ra.De Qetsiyah igen, mivel ő is azok közé a boszorkányok közé tartozott.Így csak én tudok bemenni.A ház valahol az erdő sűrűjében található, egy igen eldugott zugban.Qetsiyah elmondása szerint azért van ennyire elrejtve, mert akkoriban boszorkányokra vadásztak, és Qetsiyah anyja, és annak pár követője elakart bújni, ameddig lezajlanak a gyilkolások, és biztonságban tudhatják magukat.Amikor megtaláltuk az elrejtett házat, Qetsiyah megpróbált belépni, de az ajtó zárva van.
-Akkor hogyan tovább?-faggatta Damon.
-Silas nagyon átlátszó.Amilyen gonosz, olyan együgyű.-forgatta meg a szemét Qetsiyah, majd a lábtörlő alól előhúzta a ház kulcsát.
Kizárta az ajtót, majd engem is behívott.Ő bent maradt a nappaliban, hátha Silas megjelenne őt, amíg én átfésülöm az emeletet.Az egész emelet egy nagyon hosszú folyosóból állt ki, amelynek a legvégén állt egy ajtó.Miután minden lehetséges helyet megnéztem, azt néztem meg legutoljára.Benyitottam az ajtón, és egy olyan látvány tárult a szemem elé, ami azt hiszem az örökké valóságig az emlékezetembe fog vésődni,Stefan ült ott, megkötözve, teljesen elgyengülve.Amilyen gyorsan csak tudtam, megszabadítottam a kötelektől, és adtam neki a véremből, hogy visszanyerje az erejét.
-Mit csináltak veled?-faggattam aggódva.
-Silas fogva tartott itt, és elmondta mi a terve velem.Azzal, hogy elrabol, idecsalogat titeket.Tudta, hogy azonnal a segítségemre sietnétek.Legfőképp Damon.Silas fájdalmat akar okozni Damon-nek, még pedig úgy, hogy megöli azt, aki a legfontosabb a számára.Téged.Próbáltam kiszabadulni, de nem lehetett.Folyton rajta kapott.
-Ejnye Stefan.-lépett be a csuklyás alak, akit tegnap láttam.-Azt hittem világos voltam.Nem fecsegheted el a tervemet akárkinek.
-Ki, vagy te?-kérdeztem dühösen, ő pedig lerántotta magáról a kapucniát.
Nem hittem a szememnek.Szakasztott olyan volt, mint Stefan.Mintha Stefan gonoszabb mását láttam volna.Stefan-nak is lehet egy hasonmása?
-Te pont úgy nézel ki mint... mint...-dadogtam.
-Tudom, pont úgy nézek ki mint Stefan.Csak én vagyok a jóképűbb, és ördögibb változat.-magyarázta.-Most pedig...Stefan, öld meg Elena-t.
Stefan szeme elsötétült, és a falnak szorított.Stefan szorításától a csontjaim ropogtak, és kezdtem egyre jobban megrémülni.
-Mit csinálsz Stefan?-kérdeztem rémülten.
-Nahát Elena, nem is tudtad?-kacagott.-Stefan a hasonmásom.Így akármit megparancsolhatok neki.Azt hittem Katherine árán ezt is megtanultad.
Silas Stefan kezébe nyomott egy fakarót, majd a szívemre irányította.
-Tedd meg, Stefan.-szólt Silas parancsolóan.
-Ne tedd, Stefan.-ellenkeztem.-Emlékez. Silas gonosz.Csak manipulálni akar.
Stefan egy pillanatra megállt.Olyan volt, mint akinek átfutottak volna az agyán az emlékei.De sajnos, az igézés továbbra sem tört meg.Mielőtt Stefan a szívembe döfte volna a tört, Qetsiyah megjelent, és a fakarót döfött Silas szívébe.Így az igézés megtört.Stefan eldobta a karót, majd magához ölelt.
-Elena.-fúrta fejét vállamba.-Úgy sajnálom.
-Tudom, hogy magadtól nem tetted volna meg.Silas kényszerített rá.-öleltem szorosan.-Gyere menjünk haza.
~Stefan Salvatore~
Jó újra a családommal lenni.Szörnyű volt, ami az utóbbi 2 napban történt.De végre itthon vagyok, és csak ez számít.Másra sem vágytam, minthogy lezuhanjak az ágyamba, és véglegesen elnyomjon az álom, az otthon biztonságában.Így mikor megvacsoráztam, és túlestem az esemény beszámolómon, bevetődtem az ágyamba, és megpróbáltam elaludni.Sikerült is, de pár perccel később kopogtattak az ajtómon.
-Szabad!-kiáltottam, mire Rebeka lépett be az ajtón.
-Szia!-ült le az ágyam szélére.-Hol voltál ilyen sokáig?
-Ühm, mondjuk úgy, hogy kirándultam egy kicsit.-füllentettem.
-Legközelebb vigyél engem is jó?-csillantak fel a szemei.-Egyébként, már hiányoztál.
-Ti is nekem.-mosolyogtam, ő pedig az ölelésembe kívánkozott.
-Nagyon szeretlek, Stefan bácsi.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is téged, prücsök.-pusziltam a hajába.
-Most megyek.Apa megöl, ha megtudja hogy mégsem feküdtem le aludni.
-Akkor nyomás.-nevettem,
