~1 hónap múlva~
Ebben az elmúlt 1 hónapban számos ismertetni való történés történt velünk.Caroline minden órás.A terhes vámpíroknál a szülés egészen másképp zajlik, mint az embereknél.Hamarabb eljön az az idő.Pontosabban 1 hónap alatt megnő a magzat.Matt egy része megkönnyebbült, hisz vége a folyamatos ugráltatásoknak.A másik része viszont fél, hogy komplikáció lép fel a szülés során.Caroline amint megszülte a kisfiúkat, akit állítólagosan Justin nevet fogja viselni, rögtön meg kell innia egy zacskó vért, hogy visszatérjen a vér a szervezetébe.És elvileg ma délután már haza is jöhetnek a kicsivel, mivel a vértől ugye erősebb lesz, tehát nem kell ott töltenie az éjszakát.Érdekes módon Klaus ebben az 1 hónapban, fel sem bukkant az életünkben, ami megnyugvást ad számomra.Rebekát az osztálytársai azonnal befogadták, és bebizonyította, hogy igenis tudja uralni a vérszomját.A napsugarai megcélozták a szememet, ami azon nyomban ki is nyitódott.Ásítottam egy nagyot, és alaposan összehúztam magam.Ekkor hányingerem lett, ezért rohanni kezdtem a fürdőbe, hogy ki küldjem azt ami bennem volt.Amint kicsit jobban éreztem magam, visszabújtam az ágyba.Egy kissé émelyegtem.Ezt nem értem.A vámpírokra nem jellemző, hogy betegek lesznek.Na mindegy.Közelebb bújtam Damon-höz, hogy még nagyobb biztonságban érezhessem magam.Felnéztem rá, és elmosolyodtam.Nagyon boldog vagyok, hogy ő itt van nekem, és hogy mindig, minden helyzetben számíthatok a támogatására.Nem érzem magam egyedül.Néha 1 perc és örökké valóságnak tűnik, hogyha nem érzem a jelenlétét.Csak bár ne féltene ennyire.Hálás vagyok érte, hogy megszeretne óvni, de nem vagyok már kisgyerek, aki felett döntéseket kell hozni, és védeni kell még a széltől is.Körkörös mozdulatokat írtam le Damon mellkasán, majd a helyekre puszikat nyomtam.
-Ez tetszik!-mondta a maga reggeli dörmögős hangján.
-Szóval akkor muszáj lesz leállnom!-kuncogtam.
-Te gonosz!-rántott az ölébe, és egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra.
Rögtön viszonoztam.Lábammal átkulcsoltam derekát, és beletúrtam a hajába.A tarkójánál fogva közelebb húztam őt magamhoz.Nyelve bejutást kért, amit meg is adtam.Damon apró csókokkal halmozta el nyakamat.Ebben a pillanatban egy újabb rosszul lét fogott el, ezért felhúztam a nyúlcipőket, és egyenesen a fürdőbe futottam.Hajamat oldalra söpörtem, és jött aminek jönnie kellett.Legutoljára akkor voltam ilyen rosszul, amikor terhes voltam Rebekával.Most is terhes lennék? Lépteim a naptárhoz vezettek.Késik a menstruációm.Ezek szerint egy új élet növekedik a hasamban.A szememben öröm könnyek gyűltek.Visszasétáltam a férjemhez, hogy közölhessem vele a jó hírt.
-Mi történt? És miért sírsz?-kezdett aggódni Damon.
-Damon! Terhes vagyok!-vigyorogtam.
-Tessék?!-értetlenkedett.
-Jól hallottad! Újra gyermekünk lesz!-örvendtem.
Örömében szorosan magához ölelt.El sem hiszem hogy egy újabb taggal bővül a családunk.1 hónap múlva egy újabb gyerkőc fog szaladgálni a lakásban.Egyébként, igaz, hogy szülés másképp működik, de a növekedés nem.A vámpír gyerekek ugyan olyan lassan fognak megnőni, mint a rendes, emberek.Az öröm könnyek csak úgy folytak le az arcomon.Mérhetetlenül boldog voltam.
-Annyira boldog vagyok!-motyogta a nyakamba Damon.
-Én is!-motyogtam a vállába.-De Klaus-nak semmiképp sem szabad megtudnia!
-Őt is a célpontjává tenné!-sütötte le a szemeit.
-Caroline hogy ki fog ugrani a bőréből mikor megtudja!-nevettem.
Ekkor berontott Matt az ajtón lihegve.
-Gyertek gyorsan! Caroline-ál megindult a szülés!-mondotta.
Szedtük a sátorfánkat, és bepakoltuk mindent a kocsiba, amire szüksége lesz Car-nek, és a picinek.Damon erősen a gázra taposott, és a kórház felé vettük az irányt.A szívem a torkomban dobogott.A legjobb barátnőm hamarosan anyuka lesz.A kisfiú pedig annyi szeretetet fog kapni tőlünk, amennyit csak akar.Ismervén saját magamat, biztos agyon fogom dögönyözni.Amikor a kórház területére értünk, Car-t már tolták be a szülészetre.
-Minden rendben lesz!-szorítottam meg a kezét.
-Köszi!-mosolygott.
Matty idegesen járkált fel-alá, várva, hogy végre a karjaiban tarthassa újszülött kisfiát.Szerintem minden apa álma, egy fiú gyermek, hisz közösen nézhetnének foci meccseket, vagy csak elmennének egy kicsit biliárdozni.Damon amikor megtudta hogy terhes vagyok, csak ennyit mondott: "Nem érdekel, hogy fiú lesz e vagy lány, csak legyen egészséges, és rád hasonlítson!" Ez a mondat, a mai napig a fülemben cseng.Nem győztem lenyugtatni Matt-et az idegállapotból.Damon és én úgy döntöttünk, hogy elmondjuk a többieknek a jó hírt, Rebekának pedig majd akkor, hogyha hazaért az iskolából.
-Srácok!-szóltam, mire mindenki ránk nézett.-Lenne egy bejelenteni valónk!
-Az a helyzet, hogy Elena, gyermeket vár!-mondta Damon.
-És ki az apa?-tette a hülyét Alaric.
-Természetesen én!-nevetett Damon.
Ebben a pillanatban a babasírás töltötte be a kórházat.Mindenki számára egy hatalmas vigyor húzódott.A nővérek behívták Matty-t a terembe, hogy vágja el a köldökzsinórt.Elözönlöttük a kissé szűkös termet, és csodálgatni kezdtük a gyönyörű kék szemekkel megáldott kisfiút, kinek feje búbjára. néhány szőke hajszál is ragadt.
-Megfoghatom?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát persze!-adta át nekem Car.
Gügyögni kezdtem neki, és egy puszit nyomtam homlokára.Én csak 13:40-ig tudtam bent lenni Caroline-nál, mivel Rebeka vár az iskolánál.Egy utolsó csókot nyomtam Damon szájára, majd elhagytam Car kórtermét.
-Szeretlek!!-kiabált utánam Caroline.
Nevetni kezdtem.Ismét kocsiba ültem, és elhajtottam az iskoláig.A hatalmas gyerek sereg elözönlötte az udvart, és megcélozták kedvenc játékaikat.A szememmel keresni kezdtem az elsős kislányomat, aki épp kilépett az ajtón egy szőke hajú kislánnyal karöltve.Amint megpillantott, gyorsan megölelte barátnőjét, és rohanni kezdett felém.
-Szia anya!-kapaszkodott felém.
-Szia kincsem!-hintettem puszit homlokára.-Add csak a táskád!-vettem el tőle az említett tárgyat.
Becsatoltam a biztonsági övét, és hazaindultunk,Ő is nagyon örült az újszülött megszületésének.De ki nem? De mégis Car örül a legjobban.Régóta vágyott már az anyaságra.Amikor egészen kicsik voltunk, folyton arról beszéltünk, hogy nekünk lesz a legszebb gyermekünk a világon, az akkori szerelmeinktől.Mikor megérkeztünk otthonunkhoz, Rebekával megebédeltünk, utána pedig felküldtem leckét csinálni.Kissé fáradtnak éreztem magam, ezért ledőltem pár perce.1 óra múlva hangosan kezdett csörögni a mobilom.Damon neve állt a kijelzőn.Azonnal fel is vettem.
-Szia!-mondtam mosolyogva.
-Szia! Hogy van a pici?
-Damon, még egy centit sem nőtt.Majd holnap elmondom!-kuncogtam.-Mikor jöttök haza?
-Caroline most issza az utolsó zacskó vért, szóval mindjárt indulunk!-válaszolt.
-Rendben!-mondtam.
Még párszót beszéltünk, aztán bontottuk a vonalat.Rebekával is közölnünk kell hírt.Ebbe bele sem gondoltam úgy igazán.Mi lesz ha nem fog örülni neki? Vagy hogy miután megszületik a pici, akkor elhanyagolva érzi magát? Eléggé belemélyedtem ebbe a témába.Egészen addig kattogott ezen az agyam, ameddig meg nem hallottam az ajtó nyitódását.Leszaladtam a lépcsőn, és Damon karjaiban találtam magam, aki egy csókot adott a számra.
-Hiányoztál!-mosolygott.-Rebeka?
-A szobájában csinálja a leckéjét! Caroline-ék?
-Elvitték bemutatni Matt szüleinek Justin-t!-mondta Damon.
-Értem!-bólintottam. majd a konyhába indultam egy pohár narancslé után nézve.
-Miért érzem én azt, hogy valami nincs rendben veled?
-Elég rosszul érzed!-húztam a számat.
-Te pedig elég rosszul hazudsz! Nos?
-Csak Rebeka... félek a reakciójától!
-Biztos örülni fog neki! Ha pedig még sem, akkor majd lenyugtatjuk, és elfogadtatjuk vele a tényt, hogy bővül a családunk!
Ebben a pillanatban sétált le Rebeka a lépcsőn.Egy apró puszit adott apja arcára, majd a kezembe nyomta a füzeteit, hogy ellenőrizzem át az elkészült leckéket.Teljesen hibátlanok voltak.Rá néztem Damon-re, ő pedig rám.Bólintottunk egyet, és neki kezdtünk a hírűnk elmondásának.
-Rebeka, szeretném ha tudnád, hogy amit most elmondunk neked, némi változást fog okozni az életünkben, de természetesen jó irányba!-mondta Damon.
-Ezt hogy értitek?-kérdezte Rebeka.
-Úgy, hogy bővülni fog a családunk! Úton van a születendő kistestvéred!-mondtam.
Nagy kő esett le a szívemről, mikor Rebeka szorosan megölelt minket.Az új Salvatore gyermek, tényleg nagy változást eredményez majd az életünkben, de meg birkózunk vele.Ekkor Car és Matty is megérkeztek.Felcsillantak a szemeim, és jól megölelgettem a barátnőmet, aztán átvettem tőle a kis Justin-t, és dajkálni kezdtem.A szemei szakasztott Matty.Rebeka is megcsodálta Justin-t, akit később Caroline felvitt megetetni.Még látszik rajta, hogy új neki ez az anya szerep, de szépen lassacskán
belefog tanulni.Efelől nem lesz kétségem.A további órákat a nappaliban töltöttem, egy kis tál gyümölcssaláta társaságában.Ahogy mindenki más, én is szeretek a csokiba, és hasonló finomságokba borulni, de amint meglátom a felhízott plusz kilókat, lelkiismeret fordulásom lesz.Ráadásul, én az a fajta vagyok, akin sajnos igenis meglátszik, ha hízik.Még hozzá nagyon.Nyugalmunkat nem sokáig tudtuk élvezni, mivel Katherine egy hamar betette lábát otthonunkba.
-Már kezdtem örülni hogy ma végre nem kell bámulnom azt az ocsmány képedet, de úgy tűnik alaposan tévedtem!
-Ahogy a többi ellenségemnek is mondom, nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen!-vigyorgott gúnyosan Katherine.-Egyébként, hallom Caroline barátnőd kis anyuka lett.Közölném veled, hogy Klaus már tudja! És Rebeka után, ő lehet a következő célpont!
-Mit akarsz itt?!-kérdezte Caroline.
-Caroline, idegesnek tűnsz!
-Nem vagyok ideges, csak szimplán nem bírlak!-rántott vállat.
-Ha ennyire érdekel titeket, miért merészkedtem be ebbe a porfészekbe, akkor elmondom.Üzenetet hoztam, Klaus-tól! Tud, a következő Salvatore-ról!
A szívem megállt egy pillanatra.Ezt mégis hogy? Követett volna minket? Vagy Katherine ismét kihallgattatta valamelyik kémével a kórházban történt bejelentésünket?
-Ha már ennyire a posta galambjává váltál Klaus-nak, én is üzennék neki valamit!-mondta Damon.-Tudom, hogy kell véget vetni az életének! Szóval úgy játszadozzon, hogy lehet nem éri meg a holnap reggelt!
-Drága naiv, kicsi Damon! Klaus-nál senki sem hatalmasabb! Ezt tudhatnád már! Klaus-nak számos hódolója van, akik ha megtudják hogy Klaus halott, akkor készen állnak megölni azt, aki megölte a teremtőjüket! Ráadásul, ha megölnéd Klaus-t, a hibridjei elrabolnák mindkét gyermekedet, és máglya halált halnának!-magyarázta Katherine.-De kettőjük közül, talán Rebeka szenvedne a legjobban! Mert szakasztott Elena!
-Hagyd el a házunkat!-mutattam az ajtó felé.
-Pedig most egy igen érdekes rész jönne!-kacagott.
-Nem nagyon érdekel!-dühöngtem.-Most pedig, tűnj innen!
-Azt hittem érdekelne, hogy Klaus mit is akar kezdeni az új Salvatore gyermekkel, de hát...
-Ne merészeld őt bele keverni!
-Különben mi lesz? A kis patkány úgy sem húzza sokáig életben!
-Megöllek!-estem neki.
Pár karmolást én is kaptam, és a hajszálaimból is vesztettem párat, de nem voltam vészes kinézetben.Igyekeztem, hogy a hasamra ne mérjen ütést, a kicsi érdekében.Most per pillanat Damon ápolgatja a sebeimet.Ekkor kicsit felszisszentem, amikor csípni kezdte az erős illatú gél a karmolás helyét.
-Bocsi!-simított végig az arcomon Damon.
-Nem baj, nem a te hibád!-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Amit Katherine mondott, igaz lenne?
-Nagyon remélem hogy nem! De abban biztos vagyok, hogy Patrick-nek sikerült ismét kihallgatnia, és az információkat átnyújtani Katherine-nek!
-Amit az előbb láttam, az nem te voltál!
-Igen tudom!-sütöttem le a szemem.-Ha nehéz is elhinni, nekem is van erőszakos oldalam! És Katherine szavai kihozták belőlem!
-Nem szabad elhinnünk azt amit mond! Minden szó, amit kiejt a száján, hazugság! Nem is értem, hogy szerethettem egy ilyen nőt!
A percek némán teltek el.Miután már Damon lekezelt, megnéztem Justin-t.Mivel Caroline épp etette, ezért vártam egy kicsit az ajtaja előtt.Később pedig már dajkálgattam a kis Justin-t.Amikor a gyermek rád mosolyog, egy olyan érzés kerít hatalmába, ami leírhatatlan, és felülmúlhatatlan.De legfőképp, felbecsülhetetlen.
-Kétségtelenül ragaszkodik az apjához! Amikor jöttünk haza, legalább ötször meg kellett állnunk, mert sírt, és csak Matty tudta megnyugtatni!-mosolygott Car.
-Nagy szívtipró lesz belőle, azt most megmondom!-kacagtam.-Sok mindent fog kikönyörögni tőletek ezekkel a gyönyörű szemeivel!
-Ebben biztos vagyok!-nevetett.
Ekkor berontottak a férjeink.Név szerint Damon és Matty.
-Caroline, elrontottam a mikrót tejmelegítés közben!-aggódott Matt.
-Elena, segítség kéne! Rebeka nem hajlandó megfürödni!-mondta Damon.
Caroline és én egymásra néztük, amolyan "mire mennének nélkülünk" nézéssel.Mosolyogva felálltam az ágyról, és Rebeka szobája felé trappoltam.Rávettem, hogy fürödjön meg, még pedig úgy, hogy megengedtem neki, hogy megnézze a Jégvarázst, és egy másik kedvenc meséjét.Büszkén kihúztam magam, és elsétáltam Damon mellett.Lepattantam a filmet néző Stefan mellé, akinek a pattogatott kukoricájából csentem pár darabot.
-Ezt most komolyan gondoltad?-nevetett Stefan.
-Természetesen!-adagoltam a számba őket.
-Szóval jön az új unokaöcsi/unokahúgi!-mosolygott Stefan.
-Így van!-húzódott mosolyra a szám.
-Damon annyit változott, amióta te beléptél az életünkbe! Régebben Klaus kedvesebb mása volt! De most, mintha kicserélték volna! Végre újra önmagára talált!
Miközben Stefan mondandóját hallgattam, rájöttem, hogy nekem ez a sorsom.Hogy vámpír legyek.Eleinte egy szörnyetegnek tartottam magam, de mára sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy ez nem a világ vége.Így is meg van minden, amire vágytam.Nem akadályozott meg a vámpírlét.Gyakorlatilag, olyan az életem, mint egy normális embernek.Eltekintve attól, hogy más emberek vérét kell néha innom.A beszélgetésünkhöz később Damon is csatlakozott.
-Megyek, mert valakinek le kell fektetnie Rebekát!-adtam egy puszit a férjem arcára.
Már a második mese végén járt már.A maradék 10 percet én is végig néztem, utána pedig jól bebugyoláltam Rebekát.Mikor végre lehunyta szemeit, puszit nyomtam a homlokára.Lekapcsoltam nála a villanyt, és visszasiettem Damon-höz.Már eléggé fáradt voltam, ami meg is látszott rajtam.
-Fáradt vagy?-dobta át a karját a vállamon Damon.
-Nagyon!-bújtam közelebb hozzá.-Már arra sincs erőm, hogy felmenjek a szobánkba, és lefeküdjek.
-Hát jó!-kapott fel menyasszony fogásba.
Aprót felnevettem, és a fejemet a vállára hajtottam.Szemeimet lehunytam, és a következő pillanatban
már a takaróm alatt találtam magam.
-Köszönöm!-suttogtam.
-Nincs mit!-suttogta Damon.
-Annyira boldog vagyok!-motyogta a nyakamba Damon.
-Én is!-motyogtam a vállába.-De Klaus-nak semmiképp sem szabad megtudnia!-Őt is a célpontjává tenné!-sütötte le a szemeit.
-Caroline hogy ki fog ugrani a bőréből mikor megtudja!-nevettem.
Ekkor berontott Matt az ajtón lihegve.
-Gyertek gyorsan! Caroline-ál megindult a szülés!-mondotta.
Szedtük a sátorfánkat, és bepakoltuk mindent a kocsiba, amire szüksége lesz Car-nek, és a picinek.Damon erősen a gázra taposott, és a kórház felé vettük az irányt.A szívem a torkomban dobogott.A legjobb barátnőm hamarosan anyuka lesz.A kisfiú pedig annyi szeretetet fog kapni tőlünk, amennyit csak akar.Ismervén saját magamat, biztos agyon fogom dögönyözni.Amikor a kórház területére értünk, Car-t már tolták be a szülészetre.
-Minden rendben lesz!-szorítottam meg a kezét.
-Köszi!-mosolygott.
Matty idegesen járkált fel-alá, várva, hogy végre a karjaiban tarthassa újszülött kisfiát.Szerintem minden apa álma, egy fiú gyermek, hisz közösen nézhetnének foci meccseket, vagy csak elmennének egy kicsit biliárdozni.Damon amikor megtudta hogy terhes vagyok, csak ennyit mondott: "Nem érdekel, hogy fiú lesz e vagy lány, csak legyen egészséges, és rád hasonlítson!" Ez a mondat, a mai napig a fülemben cseng.Nem győztem lenyugtatni Matt-et az idegállapotból.Damon és én úgy döntöttünk, hogy elmondjuk a többieknek a jó hírt, Rebekának pedig majd akkor, hogyha hazaért az iskolából.
-Srácok!-szóltam, mire mindenki ránk nézett.-Lenne egy bejelenteni valónk!-Az a helyzet, hogy Elena, gyermeket vár!-mondta Damon.
-És ki az apa?-tette a hülyét Alaric.
-Természetesen én!-nevetett Damon.
Ebben a pillanatban a babasírás töltötte be a kórházat.Mindenki számára egy hatalmas vigyor húzódott.A nővérek behívták Matty-t a terembe, hogy vágja el a köldökzsinórt.Elözönlöttük a kissé szűkös termet, és csodálgatni kezdtük a gyönyörű kék szemekkel megáldott kisfiút, kinek feje búbjára. néhány szőke hajszál is ragadt.
-Megfoghatom?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát persze!-adta át nekem Car.
Gügyögni kezdtem neki, és egy puszit nyomtam homlokára.Én csak 13:40-ig tudtam bent lenni Caroline-nál, mivel Rebeka vár az iskolánál.Egy utolsó csókot nyomtam Damon szájára, majd elhagytam Car kórtermét.
-Szeretlek!!-kiabált utánam Caroline.
Nevetni kezdtem.Ismét kocsiba ültem, és elhajtottam az iskoláig.A hatalmas gyerek sereg elözönlötte az udvart, és megcélozták kedvenc játékaikat.A szememmel keresni kezdtem az elsős kislányomat, aki épp kilépett az ajtón egy szőke hajú kislánnyal karöltve.Amint megpillantott, gyorsan megölelte barátnőjét, és rohanni kezdett felém.
-Szia anya!-kapaszkodott felém.
-Szia kincsem!-hintettem puszit homlokára.-Add csak a táskád!-vettem el tőle az említett tárgyat.
Becsatoltam a biztonsági övét, és hazaindultunk,Ő is nagyon örült az újszülött megszületésének.De ki nem? De mégis Car örül a legjobban.Régóta vágyott már az anyaságra.Amikor egészen kicsik voltunk, folyton arról beszéltünk, hogy nekünk lesz a legszebb gyermekünk a világon, az akkori szerelmeinktől.Mikor megérkeztünk otthonunkhoz, Rebekával megebédeltünk, utána pedig felküldtem leckét csinálni.Kissé fáradtnak éreztem magam, ezért ledőltem pár perce.1 óra múlva hangosan kezdett csörögni a mobilom.Damon neve állt a kijelzőn.Azonnal fel is vettem.
-Szia! Hogy van a pici?
-Damon, még egy centit sem nőtt.Majd holnap elmondom!-kuncogtam.-Mikor jöttök haza?
-Caroline most issza az utolsó zacskó vért, szóval mindjárt indulunk!-válaszolt.
-Rendben!-mondtam.
Még párszót beszéltünk, aztán bontottuk a vonalat.Rebekával is közölnünk kell hírt.Ebbe bele sem gondoltam úgy igazán.Mi lesz ha nem fog örülni neki? Vagy hogy miután megszületik a pici, akkor elhanyagolva érzi magát? Eléggé belemélyedtem ebbe a témába.Egészen addig kattogott ezen az agyam, ameddig meg nem hallottam az ajtó nyitódását.Leszaladtam a lépcsőn, és Damon karjaiban találtam magam, aki egy csókot adott a számra.
-Hiányoztál!-mosolygott.-Rebeka?
-A szobájában csinálja a leckéjét! Caroline-ék?
-Elvitték bemutatni Matt szüleinek Justin-t!-mondta Damon.
-Értem!-bólintottam. majd a konyhába indultam egy pohár narancslé után nézve.
-Miért érzem én azt, hogy valami nincs rendben veled?
-Elég rosszul érzed!-húztam a számat.-Te pedig elég rosszul hazudsz! Nos?
-Csak Rebeka... félek a reakciójától!
-Biztos örülni fog neki! Ha pedig még sem, akkor majd lenyugtatjuk, és elfogadtatjuk vele a tényt, hogy bővül a családunk!
Ebben a pillanatban sétált le Rebeka a lépcsőn.Egy apró puszit adott apja arcára, majd a kezembe nyomta a füzeteit, hogy ellenőrizzem át az elkészült leckéket.Teljesen hibátlanok voltak.Rá néztem Damon-re, ő pedig rám.Bólintottunk egyet, és neki kezdtünk a hírűnk elmondásának.
-Rebeka, szeretném ha tudnád, hogy amit most elmondunk neked, némi változást fog okozni az életünkben, de természetesen jó irányba!-mondta Damon.
-Ezt hogy értitek?-kérdezte Rebeka.
-Úgy, hogy bővülni fog a családunk! Úton van a születendő kistestvéred!-mondtam.
Nagy kő esett le a szívemről, mikor Rebeka szorosan megölelt minket.Az új Salvatore gyermek, tényleg nagy változást eredményez majd az életünkben, de meg birkózunk vele.Ekkor Car és Matty is megérkeztek.Felcsillantak a szemeim, és jól megölelgettem a barátnőmet, aztán átvettem tőle a kis Justin-t, és dajkálni kezdtem.A szemei szakasztott Matty.Rebeka is megcsodálta Justin-t, akit később Caroline felvitt megetetni.Még látszik rajta, hogy új neki ez az anya szerep, de szépen lassacskán belefog tanulni.Efelől nem lesz kétségem.A további órákat a nappaliban töltöttem, egy kis tál gyümölcssaláta társaságában.Ahogy mindenki más, én is szeretek a csokiba, és hasonló finomságokba borulni, de amint meglátom a felhízott plusz kilókat, lelkiismeret fordulásom lesz.Ráadásul, én az a fajta vagyok, akin sajnos igenis meglátszik, ha hízik.Még hozzá nagyon.Nyugalmunkat nem sokáig tudtuk élvezni, mivel Katherine egy hamar betette lábát otthonunkba.
-Már kezdtem örülni hogy ma végre nem kell bámulnom azt az ocsmány képedet, de úgy tűnik alaposan tévedtem!
-Ahogy a többi ellenségemnek is mondom, nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen!-vigyorgott gúnyosan Katherine.-Egyébként, hallom Caroline barátnőd kis anyuka lett.Közölném veled, hogy Klaus már tudja! És Rebeka után, ő lehet a következő célpont!
-Mit akarsz itt?!-kérdezte Caroline.
-Caroline, idegesnek tűnsz!
-Nem vagyok ideges, csak szimplán nem bírlak!-rántott vállat.
-Ha ennyire érdekel titeket, miért merészkedtem be ebbe a porfészekbe, akkor elmondom.Üzenetet hoztam, Klaus-tól! Tud, a következő Salvatore-ról!
A szívem megállt egy pillanatra.Ezt mégis hogy? Követett volna minket? Vagy Katherine ismét kihallgattatta valamelyik kémével a kórházban történt bejelentésünket?
-Ha már ennyire a posta galambjává váltál Klaus-nak, én is üzennék neki valamit!-mondta Damon.-Tudom, hogy kell véget vetni az életének! Szóval úgy játszadozzon, hogy lehet nem éri meg a holnap reggelt!
 |
-Hagyd el a házunkat!-mutattam az ajtó felé.
-Pedig most egy igen érdekes rész jönne!-kacagott.
-Nem nagyon érdekel!-dühöngtem.-Most pedig, tűnj innen!
-Azt hittem érdekelne, hogy Klaus mit is akar kezdeni az új Salvatore gyermekkel, de hát...
-Ne merészeld őt bele keverni!
-Különben mi lesz? A kis patkány úgy sem húzza sokáig életben!
-Megöllek!-estem neki.
Pár karmolást én is kaptam, és a hajszálaimból is vesztettem párat, de nem voltam vészes kinézetben.Igyekeztem, hogy a hasamra ne mérjen ütést, a kicsi érdekében.Most per pillanat Damon ápolgatja a sebeimet.Ekkor kicsit felszisszentem, amikor csípni kezdte az erős illatú gél a karmolás helyét.
-Bocsi!-simított végig az arcomon Damon.
-Nem baj, nem a te hibád!-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Amit Katherine mondott, igaz lenne?
-Nagyon remélem hogy nem! De abban biztos vagyok, hogy Patrick-nek sikerült ismét kihallgatnia, és az információkat átnyújtani Katherine-nek!-Amit az előbb láttam, az nem te voltál!
-Igen tudom!-sütöttem le a szemem.-Ha nehéz is elhinni, nekem is van erőszakos oldalam! És Katherine szavai kihozták belőlem!
-Nem szabad elhinnünk azt amit mond! Minden szó, amit kiejt a száján, hazugság! Nem is értem, hogy szerethettem egy ilyen nőt!
A percek némán teltek el.Miután már Damon lekezelt, megnéztem Justin-t.Mivel Caroline épp etette, ezért vártam egy kicsit az ajtaja előtt.Később pedig már dajkálgattam a kis Justin-t.Amikor a gyermek rád mosolyog, egy olyan érzés kerít hatalmába, ami leírhatatlan, és felülmúlhatatlan.De legfőképp, felbecsülhetetlen.
-Kétségtelenül ragaszkodik az apjához! Amikor jöttünk haza, legalább ötször meg kellett állnunk, mert sírt, és csak Matty tudta megnyugtatni!-mosolygott Car.
-Nagy szívtipró lesz belőle, azt most megmondom!-kacagtam.-Sok mindent fog kikönyörögni tőletek ezekkel a gyönyörű szemeivel!
-Ebben biztos vagyok!-nevetett.
Ekkor berontottak a férjeink.Név szerint Damon és Matty.-Caroline, elrontottam a mikrót tejmelegítés közben!-aggódott Matt.
-Elena, segítség kéne! Rebeka nem hajlandó megfürödni!-mondta Damon.
Caroline és én egymásra néztük, amolyan "mire mennének nélkülünk" nézéssel.Mosolyogva felálltam az ágyról, és Rebeka szobája felé trappoltam.Rávettem, hogy fürödjön meg, még pedig úgy, hogy megengedtem neki, hogy megnézze a Jégvarázst, és egy másik kedvenc meséjét.Büszkén kihúztam magam, és elsétáltam Damon mellett.Lepattantam a filmet néző Stefan mellé, akinek a pattogatott kukoricájából csentem pár darabot.
-Ezt most komolyan gondoltad?-nevetett Stefan.
-Természetesen!-adagoltam a számba őket.
-Szóval jön az új unokaöcsi/unokahúgi!-mosolygott Stefan.
-Így van!-húzódott mosolyra a szám.
-Damon annyit változott, amióta te beléptél az életünkbe! Régebben Klaus kedvesebb mása volt! De most, mintha kicserélték volna! Végre újra önmagára talált!
Miközben Stefan mondandóját hallgattam, rájöttem, hogy nekem ez a sorsom.Hogy vámpír legyek.Eleinte egy szörnyetegnek tartottam magam, de mára sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy ez nem a világ vége.Így is meg van minden, amire vágytam.Nem akadályozott meg a vámpírlét.Gyakorlatilag, olyan az életem, mint egy normális embernek.Eltekintve attól, hogy más emberek vérét kell néha innom.A beszélgetésünkhöz később Damon is csatlakozott.-Megyek, mert valakinek le kell fektetnie Rebekát!-adtam egy puszit a férjem arcára.
Már a második mese végén járt már.A maradék 10 percet én is végig néztem, utána pedig jól bebugyoláltam Rebekát.Mikor végre lehunyta szemeit, puszit nyomtam a homlokára.Lekapcsoltam nála a villanyt, és visszasiettem Damon-höz.Már eléggé fáradt voltam, ami meg is látszott rajtam.
-Fáradt vagy?-dobta át a karját a vállamon Damon.
-Nagyon!-bújtam közelebb hozzá.-Már arra sincs erőm, hogy felmenjek a szobánkba, és lefeküdjek.-Hát jó!-kapott fel menyasszony fogásba.
Aprót felnevettem, és a fejemet a vállára hajtottam.Szemeimet lehunytam, és a következő pillanatban
már a takaróm alatt találtam magam.
-Köszönöm!-suttogtam.
-Nincs mit!-suttogta Damon.
