Damon Salvatore
A tegnapi nap eléggé kifárasztott mindenkit.Most hogy tudjuk hogy Klaus újra itthon van, jobban kell védelmeznünk Rebekát, mint valaha.Klaus bármelyik pillanatban lecsaphat rá.A Klaus-al való beszélgetésem nem sokat segített.Egy lépést sem jutottunk előre.Ránéztem a karjaimban fekvő, gyönyörű feleségemre, és elmosolyodtam.Szerencsés vagyok hogy rá találtam.Ő tett olyan emberré, amilyen most vagyok.Anno képes lettem volna több ezer embert megölni, csakis azért, mert jó szórakozásnak tartottam.Ahogy a szemem előtt vergődik kínjaiban az áldozat, engem pedig hiába mardosott a bűntudat, nem tudtam magamnak parancsolni.Erre belépett az életembe Elena, és mindent felforgatott.Megtanította, hogy nem jó, hogyha ártatlan emberek életét veszem el.Aztán, egyre közelebb kerültünk egymáshoz.A barátnőmnek mondhattam.Mindennél jobban megakartam őt védeni minden ráleselkedő gonosztól.Akkoriban ő meg ember volt, így elég nehéz volt ellenállnom a csábító vére illatának.Aztán jött az eljegyzés, ahol már a többiek is vámpírok voltak.Ő volt az egyedüli, aki még ember volt.Nem akartam átváltoztatni, mert tudtam, milyen kínzó is az elején.Nem akartam, hogy ugyan azokon a szenvedéseken menjen keresztül mint én.Összeházasodtunk.Az esküvőnk volt életem egyik legszebb napja.Feleségül vettem azt a lányt, akit legjobban szeretek a
világon.Az esküvőnk után pár nappal, Elena megkért hogy változtassam át hogy örökké együtt tudjunk maradni.2 hét múlva eleget tettem a kérésének.Ivott a véremből.Eleinte nem tudta uralni a vér iránti vonzódását, de Phoebe segítségével megtanítottam mindenre amit csak tudnia kell.Amikor megszületett Rebeka, én voltam a legboldogabb ember a földön.Ő jelenti nekem a világot.Úgy döntöttem, hogy hagyom még Elena-t aludni, én pedig felkelek.Felvettem egy fekete pólót, egy fekete nadrággal.Végig simítottam Elena arcán, majd lementem a konyhába.Rebeka épp reggelizett, Stefan pedig a nappaliban sündörgött.Puszit nyomtam Rebeka hajába, majd én is hozzá láttam a reggelimnek.
-Apa!-szólalt meg.
-Igen kicsim?-néztem rá érdeklődve.
-Te mióta vagy vámpír?-kérdezte.
-Már elég régóta! Miért?
-Csak kérdeztem.És ha én nem akarok vámpír lenni?
Ez a kérdés már várható volt.Még nem érti igazán, milyen is vámpírnak lenni.Nem tapasztalta meg a vámpírlét jó oldalát.Mikor valaki vámpírrá változik, mindig megfordul a fejében ez a kérdés.Nem hittem volna, hogy ezen a kérdésen ilyen hamar kell keresztül esnünk.
-Nézd kicsim! Erre lehet röviden, de lehet bővebben is válaszolni.A rövid válasz az az:Hogy ezt hozta az élet! A bővebb válasz pedig az, hogy a vámpírlétnek is van pozitívuma.Megtehetsz olyan dolgokat, amiket mondjuk emberként nem tehetsz meg.Ráadásul, örökké élsz! 18 éves korodig öregedni fogsz, utána pedig már nem.Bár, egy gyűrű segítségével tudsz csak kimenni a napra.Viszont, a véreddel segíthetsz másokat életben tartani, ami talán a legjobb dolog a vámpírlétben.Tehát, vámpírnak lenni nem a világ vége.Csak még meg kell szoknod! Érted?-magyaráztam.
Rebeka mosolyogva bólogatni kezdett.Minden szót a lehető legkomolyabban mondtam.Az első pár hétben az érzései egyre jobban felfognak fokozódni, és minden áron megakarja majd kóstolni az emberi vért.Nos, ezt meg kell akadályoznunk.Ő még gyerek, így talán nem fogja olyan hamar feladni.De tudom, hogy neki esze ágában sincs embereket bántani.Az anyja természetét örökölte.Szerencsére nem olyan forrófejű mint én.
-Köszönöm apa! Tudod, veled teljesen más beszélni, mint anyával.
-Tudom! Mert én vagyok a jó fej!-kaptam be egy falatot a villámmal.
Rebeka nevetni kezdett.Nevetése zene füleimnek.Ő legszebb ajándék, amit valaha kaptam.Reggeli után mi is csatlakoztunk Stefan-hoz.
Elena Gilbert
Damon nélkül ébredtem, amit nagyon nem szeretek.Rossz úgy felkelni, hogy nem az ő arcát látom először.Bekapcsoltam a tévét, mert még egy kicsit lusta voltam a felkeléshez.Unottan kapcsolgattam a csatornák között, amíg a Spongyabobhoz nem értem.Igaz, hogy gyerekeknek való, de én mégis élvezettel nézem.Amikor sikerült erőt vennem magamon felöltöztem, utána pedig lementem a nappaliba.Rebeka épp Damon mellkasán feküdt, miközben együtt nézték a tévét.Mosolyogni kezdtem rajtuk.Egy olyan kötelék alakult ki közöttük, amit nem tudok elmagyarázni.Mikor Damon észrevett, leküzdötte magáról Rebekát, majd oda jött hozzám.-Jó reggelt édesem!-csókolt meg.
Nyomban visszacsókoltam.Na jó Damon, kárpótoltál a reggeliért.Levegő hiányban sajnos el kellett válnunk.A gyomrom korogni kezdett, jelezve hogy ennem kéne valamit, ezért előkaptam egy vérkészítményt a hűtőből, és hozzáláttam.Amikor az első vérkészítményemet kóstoltam, kész förtelem volt.Mostanra viszont elfogadtam az ízét.Hirtelen csörögni kezdett a mobilom, és Marcus, a vámpírtanács elnöke hívott.
-Szia Marcus!-köszöntöttem.
-Szia Elena! Csak szólni akartam hogy ma vámpírgyűlés lesz 19:00-kor a szokásos helyen! És hozzátok magatokkal Rebekát is.Többnyire róla is szó lesz!
-Értettem! Akkor ott találkozunk!-mondtam, majd bontottam a vonalat.
-Mi történt?-kérdezte Caroline.
-Ma vámpírgyűlés lesz 19:00-kor!-közöltem.
A vámpírgyűlés az egy olyan dolog, hogy Mystic Falls összes vámpírja összegyűlik az erdőben, a szokásos helyünkön, és megvitatunk pár dolgot.Gondolom arról is szó lesz, hogy mostantól Rebeka is a gyűlés tagja lesz.Mystic Falls-hoz közel lévő városokból is jönnek vámpírok.Damon, Matt, Stefan és Alaric úgy döntöttek, hogy utána néznek Klaus hibridjeinek.Hogy hol tartózkodnak stb... Molly és Rebeka fent játszanak, Bonnie és Caroline pedig vásárolni mentek.Én és Phoebe pedig inkább kihagytuk, mert egyrészt semmi kedvünk nem volt hozzá.Inkább figyeltünk Molly-ra, és Rebekára.-Hé! Mit szólnátok hozzá, hogyha kimennénk az udvarra, és ott játszanátok!-jött az ötlet Phoebe-től.
Persze a lányok nagyon fellelkesültek.Phoebe rám nézett, majd a vállát megrántva újra a lányokra.Nem láttam akadályát, így a naplómat is magammal véve mentünk ki az udvarra.Neki dőltem a falnak, és írni kezdtem, miközben Phoebe a lányokkal hintázott.
"Kedves naplóm!
-Anya!-kiabálta Rebeka.
-Igen?-szóltam oda.
-Gyere lökj meg!-mondta.
Elnevettem magam, majd odasiettem.A fiúk később meg is érkeztek.Ahogy a lányok is.Mindenki ment a maga útjára.Jelen pillanatban én Damon mellkasán fekszek, aki gyengéden simogatja a hátamat, miközben én csak arra tudok gondolni, hogy mennyire nincs kedvem elmenni a gyűlésre.
-Min gondolkozol ennyire?-törte meg a csendet.-Honnan tudod hogy gondolkodom valamin?-kérdeztem.
-Talán mert mindig azt csinálod?-mondta nevetve.
-Nagyon vicces!-mormogtam.
-Na ki vele!
-Nagyon nincs kedvem elmenni a gyűlésre!-sóhajtottam.
-Pedig muszáj! Főleg azért, mert be kell mutatnunk Rebekát!
-Nincs nyugtom, hogyha Klaus a közelében van!
-Figyelni fogom! Ígérem!-puszilt a hajamba.
-De nekem az nem elég!-álltam fel idegesen a helyemről.
-Nézd! Tudom hogy ideges vagy Klaus miatt! Hidd el, én is az vagyok.Viszont hogyha Klaus megpróbálná a tanács előtt megbűvölni Rebekát, mi ott leszünk hogy megakadályozzuk! Minden a legnagyobb rendben lesz oké?-döntötte homlokát az enyémnek.
-Gondolod?-nyeltem egy nagyot.
-Nem gondolom! Tudom!-mosolyodott el.
Magamhoz öleltem.Ilyenkor van a legnagyobb szükségem rá, a támogatására.A szeretetére.A gyengédségre.Lágyan végig simított a hátamon, majd puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek!-motyogtam a vállába.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-válaszolt.
Ebben a pillanatban lépett be Rebeka a szobába, és az ölelésünket megszakítva ugrott közénk.Damon felemelte, majd engem is magához húzott.Rebeka mosolyogva nézett minket.Így hárman vagyunk egy boldog család.18:40-kor készülődni kezdtünk.Beültünk a kocsiba, én pedig halványan rá mosolyogtam Damon-re, aki visszamosolygott.Hátra pillantottam Rebekára, aki kicsit meg volt szeppenve.-Nem lesz semmi baj kicsim!-nyugtattam.
Erre elmosolyodott.Damon beindította a motort, és útra keltünk az erdőbe.Egy elég eldugott helyen található a törzshelyünk, az emberek miatt, hisz kitudja mikor toppanhatnak be.Amikor oda értünk, a tanács nagy része már ott volt.Köztük Klaus is. Kezdetét vette a gyűlés.
-Többek között azért is hívtam össze a gyűlést, hogy közöljem, egy új tanácstagot köszönthetünk a tanácsban.Még pedig Rebeka Salvatore-t!-jelentette ki Marcus.
-Menj oda!-suttogtam Rebeka fülébe.
Félénken Marcus felé sétált, aki mosolyogva megsimogatta a fejét.
-Mint szülei, Damon Salvatore és Elena Gilbert, mindent megtesznek, hogy példás tanácstag legyen!-mondta Marcus.
Damon és én bólintottunk egyet.Szó esett még arról, hogy tilos embereket gyilkolnunk, és az általános szabályokról is.Rebeka hivatalosan is vámpírtanácstag lett.
Damon Salvatore
Félszemmel láttam, hogy Klaus mind végig mosolyogva nézte Rebekát, majd ahogy Elena-ra pillantott, az ajkába harapott.Szóval még Elena-ra is fáj a foga... Abból nem eszik! Az unalmas és hosszú tanácsgyűlés után, beszélgetni kezdtem a barátaimmal.Rebeka el sem mozdult Elena mellől, így Klaus-nak lehetősége sincs hibriddé tenni őt.Belekortyoltam az italomba, amikor megjelent Klaus.
-A lányotok igazán ínycsiklandó!-vigyorgott.
-Hogy mondtad?!-fordultam felé mérgesen.
-Nyugalom Damon! Nyilvános helyen vagyunk! A lányod most biztonságban van! De lehet, hogy máskor ez nem éppen lesz így!
-Klaus! Bármit is forgatsz abban az ördögi fejedben, meg fogom akadályozni!-közöltem.
-Tényleg? Amilyen gyorsan elbántam az öcséd kis barátnőjével Lexie-vel, olyan gyorsan elbánhatok a te kis Rebekáddal is! Sőt, még Elena sem jelent gondot!
Kezdtem még idegesebbé válni.De ha nyilvános helyen esek neki, még ki is rúghatnak a tanácsból, és azt csinálhatnak velem amit akarnak.Azt pedig nagyon nem akarom.Mivel már az idegesség tetőfokán voltam, inkább otthagytam.Odaültem a tábortűzhöz Alaric mellé, aki épp mályvacukrot sütögetett.
-Rohadtul elegem van Klaus-ból!-fújtam ki a levegőt.
-Mit mondott?-faggatott.
-Csak a szokásosat! Elena-val kiegészítve!-meséltem.
-Figyelj Damon! Klaus annyi hibridet teremthet magának, amennyit csak akar.Szinte az ország minden részén vannak hibridjei.Akárhol jár, minimum 10 hibridet hagy ott.Én ismerek párat! Talán beszélhetek velük, és megpróbálhatjuk megtörni a sarjkötödést!
-Hogyha ez kell, hogy távol tartsam a lányomtól, és a feleségemtől Klaus-t, hát megteszem!-mondtam.
Alaric odament Phoebe-hez, én pedig egyedül maradtam.A hibridek talán rosszabbak mint a szolgák.Bármit megtesznek a teremtőjüknek.Meg ölnek is! Még hozzá azokat ölik meg, akiket a gazdájuk mond nekik.Klausnak van a legtöbb hibridje a vámpírok között.Ekkor jelent meg mellettem az említett.
-Komolyan nem tudsz lekopni rólam?-sóhajtottam fel.
-Nem igazán! A reakció, amit kiváltok belőled megfizethetetlen-nevetett.
-Fárasztó vagy!-jelentettem ki.
-El kell ismernem, hogy feleséged vonzóbb mint gondoltam!-harapott az ajkába.
-Őt felejtsd el! Ő az enyém! Soha nem lesz a tiéd!-vágtam hozzá, majd ott is hagytam.
Elena Gilbert
-Elena, nem is tudtam hogy gyereket szültél Damon-nek.Nem mondhatnám hogy a te gnóm kinézetedet örökölte!-jegyezte meg Claire.
-Caroline, vidd el innen Rebekát!-utasítottam, aki úgy is tett.
-Régen láttalak Elena! Még most is könyörögsz Damon-nek hogy változtasson át? Hoppá, te vámpír vagy! Vagy csak Damon kis pincsijeként érkeztél?-mondta cinikusan.
-Claire! Még mindig a felhúzós játékaidként kezeled a pasikat?-vigyorodtam el.
-És ha igen? Amugy meg, meglep hogy ilyen vidám vagy, ahhoz képest hogy Klaus szemet vetett a lányodra!
-Klaus legfeljebb a nagyanyádra vethet szemet! Akkor sem kapja meg a lányomat, ha nagyon küzd érte!-olvastam be neki.
-Még mindig jóban vagy Matt-el? Meglep hogy talált jobbat mint én! -kacagott.-Igen képzeld! Caroline ezerszer jobban megbecsüli mint te! Sőt, még többre is viszi mint te! És ha most megbocsátasz, meg keresem Damon-t!-mondtam.
Elegem van ebből a cédából.Amióta csak ismerjük egymást, azóta rühellem őt.Egy folytában keresztbe tesz nekem.És nem tudom, mit ártottam neki, hogy ennyire gyűlöl.De őszintén szólva, nem is érdekel.Damon épp Matt-el beszélgetett, amikor megtaláltam.Látta rajtam hogy valami nagyon nincs rendben.
-Valami baj kicsim?-érdeklődött.
-Még hogy baj van e? Az előbb találkoztam Claire-rel!-közöltem.
-Azzal, a Claire-rel?-döbbent le Matt.
-Igen!-válaszoltam.
-Mit mondott neked?-faggatott Damon.-Inkább hagyjuk! Már csak arra vágyom hogy újra otthon legyünk!-öleltem magamhoz.
Az ölelése feloldja bennem a feszültséget.Néha úgy érzem, sok stressz nehezedik rám Klaus miatt.Meg minden miatt.Ezernyi okot tudnék felsorolni, hogy miért is gyűlölőm Claire-t, de a legkiemelkedőbb a többi ok közül az az hogy:Megkeseríti a családom életét! Van itt egy fogadó, ahová beszoktunk menni minden gyűlés után.Most is ez történt.Néha ide menekülök, amikor olyan vámpír ismerőseimmel találkozom, akik felzaklatnak.Kértem egy hamburgert sült krumplival, és egy üveg kólát.Amikor kész lett, meg is kóstoltam.
-Megnyugodtál?-kérdezte Damon.-Valamennyire!-sóhajtottam.
-Rebeka hol van?-faggatózott.
-Valahol Caroline-al-válaszoltam.
-Beszéltem Alaric-al! Azt mondta, hogy ismer Klaus hibridjei közül párat.Meg kell szakítanunk a sarjkötödést, és Klaus ellen kell fordítanunk őket!
-Nem veszélyes ez?-rémültem meg egy kissé.
-Elena, az életben semmi sincs ami veszélytelen! Klaust csak így tudjuk legyőzni!-majd bekapott egy sült krumplit.
-Nem is tudom!-gondolkodtam.
-Gondolkoztál azon amit mondtam?-kezdett el simogatni.
-Igen, és nem is keveset! Talán még össze is jöhet! Csak nem tudjuk, hogyan kell megtörni a sarjkötödést!
-Utána nézek majd!-mondta.
-Bonnie-nak szerinted van rá valami mágiája?
-Nem hiszem! Mármint, lehetséges, de ennek elég csekély az esélye.Egyébként, holnap találkozom Jessica-val!
Damon elmosolyodott.Még beszélgettünk pár szót a tervről, majd álomra hajtottuk a fejünket.
