Épp hogy csak pár percre sikerült elaludnom Damon mellkasán, máris felébredtem.Hogy miért is? Nyugtalan voltam.Aggasztottak azok a gondolatok, hogy Klaus mivel is tömte tele Rebeka fejét.Elennünk is fordíthatta, bár ahogy tegnap viselkedett velünk szemben, nem hinném.Szeretném minél előbb biztonságban tudni.Klaus nem fogja feladni.Ő mindig megszerzi magának amit akar.Nem számít hogy kit kell megfosztania az élettől.Megragadtam a távirányítót, és bekapcsoltam a tévét.Unottan kapcsolgattam a csatornák között, amíg sikeresen a Spongyabobhoz nem értem.Megnéztem belőle két részt, majd újabb forgolódás következett.Jobb és balra pördültem, de nem találtam meg a megfelelő pozíciót.Hasra feküdtem, hátha így jobb lesz.Szerencsére sokkal kényelmesebb volt, ezért simán eltudtam aludni.Másnap reggel az ébresztőm ébresztett.Magam sem tudom miért az ébresztőmre kelek, hisz önmagamtól is képes vagyok felkelni.Egy hirtelen mozdulattal beletúrtam a teljesen szétálló hajamba, majd kissé megborzongtam, mivel a takaró melengető hatást nyújtott, ezzel ellentétben.Visszabújtam a takaróm meleg "ölelésébe".Oldalra fordítottam a fejem, és Damon nyúzott fejével találtam szembe magam.A tegnapi neki is sok volt.De szerintem mindenkinek.Minden egyes képkocka belevésődött az emlékezetembe.Felkaptam magamra a köntösömet, és elsétáltam Rebeka szobájáig.Hang nélkül benyitottam, aztán leültem az ágya szélére.Füle mögé tűrtem egy kósza hajtincset, majd végig simítottam szinte már bársonyos arcán.Egy mosoly kúszott az arcomra, mikor álmában mosolygott.Rettentően büszke vagyok rá.Sok szokatlan dolog van az életében, de ő mégis úgy tesz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.Egy apró puszit hintettem homlokára, és elhagytam a szobát.A fürdőszoba volt a következő célpontom, ezért arra vettem az irányt.Beálltam a zuhany alá, majd magamra engedtem a számomra megfelelő hőmérsékletű vizet, ami elért egy nagyon kellemes hatást.Később már ki sem akartam jönni a zuhany alól, ha nem untam volna az álldogálást.Magam köré tekertem egy törölközőt, majd előszedtem a készüléket, amit egyesek hajszárítóként ismernek.Kifésültem a hajkoronám, és beindítottam a hajszárítót.Miután a hajam sikeresen megszáradt, kontyba fogtam.Némi sminkkel dobtam fel a mai napra kiválasztott összeállításomat, majd hivatalosan is késznek nyilvánítottam magam.Lebaktattam a lépcsőn a konyhába, hogy megjutalmazzam a pocakomat egy kis reggelivel.Fogtam egy tálat a sok közül, amibe müzlit raktam.Végül a tejet is beleraktam, és ezennel meg is volt a finom kis reggelim.Belesüppedtem a kanapéba, és hátradőltem.Csiga lassúsággal emeltem a számhoz a kanalat, melynek tartalma a hasam süllyesztőébe került.Miután már a tányéromat üresnek lehetett nevezni, a mosogatóba helyeztem.Úgy döntöttem, hogy egy kicsit kimegyek a teraszra, a naplóm társaságában.Halkan "belopóztam" a szobánkba, és előkotortam a fiókom legmélyéről.Visszasiettem a konyhába, és megragadtam egy tollat.Kényelmesen elhelyezkedtem a hintaágyon, majd tollam hegyét a fehér papírra tettem.
"Kedves naplóm!
Nos, az utóbbi napokat elnézve, nem igazán tudom azt mondani hogy stressztől mentes az életünk.Klaus tegnap átment minden határon.Le se tudom írni, mit éreztem amikor megtudtam hogy a lányom Klaus közelében van.Ha Klaus megölte volna, abba én belepusztulnék.Nem tudnám elviselni.Caroline és Matt még csak pár napja házasodtak össze, de már a gyerek témát bolygatják.Kicsit Damon-re és rám emlékeztetnek.Valójában, pont olyanok mint mi.Az a láng, ami Damon és köztem lobbant fel mikor megismerkedtünk, még most is ég.Elmondani nem tudom, mennyire fontosak ők nekem.Ő az a két személy, akikért soha nem adtam fel.Küzdeni akarok értük.Rebekának a legjobb példát szeretném mutatni."
Tevékenységemet a lányom csilingelő hangja szakította félbe.Nevetése hallatán egy nagy mosoly terült az arcomon, és mindent hátra hagyva rohantam be a nappaliba, és a karjaimba zártam őt.Körbe puszilgattam, ezzel jelét adva, mennyire szeretem. Megfésültem hosszú barna haját, majd egy csattal eltűztem a szemébe lógó tincseket.Rögtön Stefan mellé ült, aki mosolyogva megsimogatta fejét, majd puszit nyomott a hajába.Amíg a többiek megreggeliznek, addig én megpróbálom felkelteni az én hétalvómat.Lenyomtam szobánk ajtajának kilincsét, majd beléptem az ajtón.Ráfeküdtem az ágyra, és egy kicsit megpiszkáltam Damon tincseit, amire ő semmit sem reagált.A következő módszerhez folyamodtam.Damon fölé tornyosultam, és apró puszikat nyomtam a mellkasára.Fokozatosan haladtam lefelé.
-Hmm, ez tetszik!-szólalt meg.
-Azt mindjárt gondoltam!-kuncogtam.-Jó reggelt álomszuszékom!-mosolyogtam.
-Már az! Szeretem az ilyen reggeleket! Tudod mikor én csak fekszek, te pedig kényeztetsz!-húzta huncut mosolyra a száját.
-Még csak most keltél fel, de már perverz gondolatok fordulnak meg a fejedben! Ez nem jó jel!-állapítottam meg.-Na nyomás zuhanyozni!-utasítottam.
-Igenis főnökasszony!-iramodott meg.
-Én is így gondoltam!-nevettem.
Kihasználva az egyedül létet elterültem az ágyon, és bekapcsoltam a kedvenc filmemet.Már csak a pattogatott kukorica hiányzott.Szeretek egyedül lenni.Mert akkor azt csinálhatom amit akarok, és amikor akarom.És ez tök jó.Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Damon már végzett a fürdéssel.Megköszörülte a torkát, mire én felé fordultam.Tekintetem akaratlanul is tökéletesen kidolgozott felsőtestére tapadt, és nem tudtam levenni róla a szemem.Damon-nek látszólag tetszett, hogy ilyen reakciót tud belőlem kiváltani.Megnyaltam az alsó ajkam, a szemeim pedig csak úgy csillogtak.
-Tetszik mi?-vigyorgott féloldalasan.
-Nagyon is!-haraptam az ajkamba.
-Nem meglepő!-húzta ki magát.
-Apropó! Tudom, hogy rólam álmodtál! Csorgót a nyálad!-vigyorogtam.
-Egy, nem nyáladzok! Kettő, igen rólad álmodtam!-kacsintott.
Ezennel magára hagytam a férjemet, és lementem a nappaliba.Stefan és Rebeka kártyáztak, Caroline és Bonnie az ebéddel foglalatoskodtak.Matt és Alaric futni mentek, Phoebe pedig Molly-val van kint a játszótéren.Becsatlakoztam a lányokhoz, hogy egy kicsit hasznossá tegyem magam.Damon leült a kanapéra. és ismét a focit kezdte el bámulni.Logikus... Stefan ma szokatlanul boldog.Csak nem egy lány van a dologban? Nem hinném.Stefan túlságosan szerette Lexie-t, hogy ilyen hamar túl lépjen rajta.Miközben szeleteltem fel a répákat, véletlenül elvágtam az ujjam.Ömleni kezdett a vér az említett testrészemből, amit egy illatos zsebkendővel fel is itattam.
-Khm, balfasz!-mondta Caroline.
-Szádat evésre használd drága Caroline!-kacsintottam.
-Csak tényeket közlök!-tárta szét a karjait.
-Mi vagy te híradós?-röhögtem.
-Simán lehetnék az is!-röhögött.
Elkapott a röhögő görcs.Már kezdtem unni a zöldségek szeletelését, ezért inkább betársultam Stefan és Rebeka duóhoz.Örülök hogy Stefan és Rebeka ilyen jól kijönnek egymással.Lassan Rebeka jobban fogja szeretni Damon-t és Stefan-t mint engem.A jó viszonyuk szerintem annak is köszönhető, hogy elég sok időt töltenek együtt.Damon ahányszor a kedvenc csapata gólt rúgott, felordított.Egy idő után kicsit idegesítő lett, ezért előszedtem az egyik fiúkból egy szikszalagot, majd Damon arca előtt lógattam, célzásként.A többiek megszakadtak a röhögésben, de Damon is.Örülök hogy ilyen jól szórakoznak rajtam...Visszaültem Stefan mellé, akinek az arcáról ugyan csak nem lehetett lekaparni a vigyort.
-Nahát Stefan! Majd kicsattansz a boldogságtól! Megtudhatom esetleg hogy ez miért van?-érdeklődtem.
-Lexie szülei találtak pár holmit Lexie szobájában, ami hozzám köthető!-mosolygott.-És megkértek hogy maradjak ott ebédre, szóval megyek is!-számolt be.
-Szia!-röhögtem.
Hála istennek Stefan kezd újra olyan lenni mint régen.Igaz, hogy még egy kicsit össze van törve, de majd valahogy túl lép rajta.Viszont nem lesz egyszerű.Rebeka egyből megcélozta az apját, aki a focit bámulta szemrebbenés nélkül.Akármennyire is nyüstölte, hogy segítsen neki gyakorolni az elbájolást, azt válaszolta:"Kérd meg anyádat" Rebekának még nem igazán sikerült belerázódnia a dolgokba, de majd idővel megszokja.Gondolom.Amikor Rebeka már belátta, hogy semmiképp sem tudja elrángatni a tévé elől az apját, úgy döntött inkább hagyja.
-Anya, apa miért nem akar nekem segíteni?-kérdezte Rebeka.
-Mert apád hülye, és most a foci sokkal fontosabb!-nevettem.
-Hallottam!-kiabált ki a nappaliból.
-Az volt a célom!-kiabáltam vissza.
Amint kész lett az ebéd, hozzáláttunk.Sikerült úgy megreggeliznünk, hogy nem dobáltuk egymást kajával, ami eléggé az "érettségünk" jele.Imádjuk elhülyéskedni a dolgokat.Nem muszáj mindent komolyan vettünk.Végén még sanyarúk leszünk.Végül rám hárult az elmosogatás feladata.Hát ki másra? Se perc alatt elvégeztem a munkát, majd úgy döntöttem, sütők valami sütit.Ugyan is, elég édes szájúnak vallom magam.Damon pedig ezt nagyon jól tudja.Amikor először összevesztünk, hozott nekem 6 tábla csokit, hogy bocsássak meg neki.Nem kellet kétszer mondani.Nem csak azért, mert a csokik láttán szinte elaléltam, de már hiányzott.Néha még a másodpercek is örökkévalóságnak tűnnek, ha ő nincs velem.Mintha, a másik felem lenne.A gondolat menetemet a telefonom hangos csörgésének moraja szakította félbe.Reflex szerűen megragadtam, és Katherine neve állt a kijelzőn.
-Katherine az!-ijedtem meg.
-Ad ide!-vette el volna tőlem Damon a készüléket, de én elrántottam.
-Én akarok beszélni vele! Egyszer szembe kell néznem Katherine-el!-mondtam, majd megnyomtam a "Fogadás" nevezetű gombot.
-Mit akarsz már megint!-vettem fel rezzenéstelen arccal.
-Válogasd meg a szavaidat velem szemben!-vette flegmára a stílust.
-Miért ki vagy te?! Bökd már ki miért hívtál, vagy leteszem, mert semmi kedvem nincs veled beszélni!-jegyeztem meg.
-Csak azért pazaroltam az életemből 10 percet rád, hogy felhívjam a figyelmedet valamire!-tájékoztatott.
-Még pedig?-faggatóztam.
-Ha tudni akarod, gyere a sikátor melletti kocsmához!-majd bontotta is a vonalat.
Nem értettem az egészet.Miért volt ennyire titokzatos? Bár, nála soha sem lehet tudni.Van egy olyan érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége.Viszont, az agyam azt súgja hogy ne menjek sehová, és tartsam magam minél távolabb tőle.De a szívem azt súgja, hogy meg kell tudnom hogy Katherine miben mesterkedik ismét, és nekem mi közöm van hozzá.Elújságoltam a többiek az egész beszélgetést, és belőlük is hasonló reakciót váltott ki a történés, mint belőlem.
-Én megyek helyetted!-jelentette ki Damon.
-Szó sem lehet róla!-tiltakoztam.-Ha nem én megyek, Katherine bántani fog.Talán még jobban mint engem!-mondtam.
-Az egyáltalán nem érdekel!-vágta rá.
-Engem viszont nagyon is érdekel! Oké, ti is jöhettek velem, de én fogok szembenézni Katherine-el, és nem ti megértettétek? És egyikőtök se jöjjön oda, hogy megmentsen! Igen, rád gondolok Damon! Ezúttal, magam akarok végezni Katherine-el!-magyaráztam.
-Hű, de beindult valaki!-röhögött Matty, ami engem is nevetésre késztetett.
-Talán túlságosan is!-motyogta Damon, majd kisétált a teraszra.
Felsóhajtottam.Miért olyan nehéz számára felfogni, hogy nem kell a segítsége? Értékelem, hogy így fejezi ki mennyire szeret, de sokszor úgy érzem mintha egy kötéllel tekerne körül, és nem eresztene.Erőt vettem magamon, és utána eredtem.Hátulról átöleltem, és a vállára hajtottam a fejem-
Vette az adás, és puszit nyomott kézfejemre.
-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek?-kérdezte.
-Persze hogy tudom! És ez kölcsönös! Csak arra kérlek, had tegyem most azt, amit én szeretnék!-fogtam két kezem közé arcát.-Hálás vagyok, hogy így vigyázol rám! De nem vagyok porcelán, aki bármelyik pillanatban eltörhet!Jól leszek! És sikítok, hogyha szükségem lesz rád! Így jó lesz?-mosolyogtam halványan.
-Egy fokkal!-mosolygott ő is.-Ezentúl támogatni foglak mindenben, amibe csak belefogsz! Bármennyire is nem tetszik az, amit most jelenleg csinálsz, de nem szólok bele! Tudom, hogy megfogod állni a helyed! Erős vagy, gyönyörű, de legfőképp, kitartó! Elképesztően büszke vagyok rád! Szeretlek!
-Én jobban!-támadtam az ajkaira.
-Nem hinném!-motyogta a csókunkba.
Már vagy 10 perce faltuk egymás ajkait, mikor levegő hiányban el kellett válnunk.Damon a homlokát az enyémnek döntötte, és összekulcsolta a kezünket.Egy apró puszit hintett fejem búbjára, majd a karjaiba zárt.Besétáltunk a társaságunkhoz.Caroline-on is látszott, hogy neki sem tetszik annyira ez az ötlet, de nem hangoztatta.A fiúk folytatták a meccsnézését, Bonnie randizni ment Jeremy-vel, Phoebe pedig vásárolni van.Egyedül én és Caroline maradtunk itthon a fiúkkal.Most itt az alkalom, hogy kikérjem Caroline véleményét az ötletről.Ráadásul, most kicsit kivesézhetjük a baba témát is.Felszaladtam Caroline szobájához, és bekopogtattam.Amint meghallottam a "Szabad" választ, nyomban berontottam.
-Hali!-ültem le az ágya szélére.-Kérdezhetek valamit?-érdeklődtem.
-Amit csak akarsz!-mosolygott.
-Mit szólsz ahhoz, hogy én most találkozok Katherine-el?
-Őszintén? Nem tartom jó ötletnek!-mondta.
-Gondoltam!-sóhajtottam.
-De! A te szívügyed hogy mit csinálsz! És ha Katherine bántani mer téged, kitépkedem azt az eltöredezett haját! De komolyan! A csaj még nem hallott fodrászról?-próbált megnevettetni Caroline, ami sikerült is.
-Na, most hogy ezt megtárgyaltuk, beszélhetnénk egy kicsit a babákról! Tudom ám hogy titkon te és Matt szeretnétek egy utódot!-vigyorogtam.
-Valóban!-harapott az ajkába.-Csak egyenlőre még nem bolygatjuk a témát-húzta a száját.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert ha Klaus megtudja hogy Matt-nek és nekem gyerekünk lesz, őt is mindenáron megakarja majd szerezni.Hogyha majd a gondok csillapodni látszanak, majd akkor talán!-magyarázta.
-Ezt teljesen megértem!-öleltem meg.
Én személy szerint nagyon örülnék, hogyha nekik kettejüknek is lenne egy porontyuk.Végre Caroline is megtapasztalhatná, milyen is anyának lenni.Milyen érzés is az, amikor vannak elkötelezettségeid valamivel kapcsolatban.Bármilyen fárasztó is anyának lenni, de a gyermeked kacajáért már megérte.Amikor kiejti a száján hogy anya, a szívemet melegség tölti el.Mert az a tudat, hogy egy ilyen gyönyörű, és jószívű kislány édesanyjának mondhatom magam, mindennél csodálatosabb.A nap további része úgy telt, ahogy az lenni szokott.Amikor Bonnie hazaért, Caroline-al kifaggattuk a randi minden szaftos részletéért.Elmesélte hogy Jeremy elvitte egy elegáns étterembe, majd sétáltak egy kicsit a parton.19:00-t ütött az óra.Felvettem magamra egy fehér pólót egy farmernadrággal, majd a biztonság kedvéért egy bőrdzsekit is hozzácsaptam.Bizonyára eléggé le van hűlve az idő.Kocsiba ültünk, és elhajtottunk a helyszínre.Szerencsére Rebeka elaludt mielőtt elmentünk, ezért nem sejt semmit.Azért megkértük Jenna nénit, hogy néha kicsit nézzen rá, hogy minden rendben van e
vele.Amikor megérkeztünk, leparkoltunk.Majd még kicsit vártunk.
-Csak legyünk minél előbb túl rajta!-mondtam Damon-nek.
-Ne izgulj rendben? Az csak ront a helyzeten! Mondok valamit! Te foglalkozz Katherine-el, és ha Klaus is itt lesz, őt hagyd rám!
-Miből gondolod hogy Klaus is itt lesz?-faggattam.
-Ha Katherine jön, Klaus is vele tart.Követi mint egy pincsi kutya!-válaszolt Damon.
-Van benne igazság!-húztam féloldalas mosolyra a szám.
-Csak ne idegeskedj!-zárt karjaiba.
Ez most nagyon kellet.Menten visszaöleltem, és úgy szorítottam mint még soha.Arcomat a vállába fúrtam, és beszívtam parfümének jellegzetes bódító illatát.Beletúrtam tökéletesen beállított fekete hajába, és belenéztem azokba a gyönyörű szemeibe.
-Köszönöm hogy lenyugtatsz!-hintettem egy apró csókot az ajkaira.
Stefan mosolyogva megköszörülte a torkát, mi pedig ráhelyeztük a tekintetünket.Jelezte hogy most már be kéne mennünk.
-Már úgy várom hogy végre letéphessem Klaus fejét!-szövögette a tervét Damon.
-Azért ennyire ne igyál előre a medvebőrére Damon!-jegyezte meg Stefan.
-Jogos!-mondtam.
-Ezt meg mégis hogy értsem?-értetlenkedett, mire mi elnevettük magunkat.
Átléptük a kocsma ajtaját, aztán szétszéledtünk.Caroline velem maradt, Matty Alaric-al, Phoebe Bonnie-val, Damon pedig Stefan-al.A legjobb, hogyha csapatokban maradunk.Így legalább tudjuk segíteni egymást.Hirtelen belebotlottunk egy régen látott ismerősbe.
-Jess!-örültem meg.
-Sziasztok!-zárt minket a karjaiba.
-Hát te meg hogy hogy itt vagy?-kérdezte Caroline.
-Klaus ide hívott.Gondolom azért hogy segítsek neki titeket megölni... de ismered.Viszont én túl jól színészkedem!-vigyorgott.
-Áh értem!-nevettem.
-Damon?-kérdezte.
-A biliárd asztalnál Stefan-al!-sandítottam a testvérpár felé.
-Odaköszönök nekik!-mondta, majd odament hozzájuk.
Addig is Caroline és én megittunk egy koktélt, aminek egy kicsit később éreztük is a hatását.Szerencsére nem volt olyan erős, hogy falnak menjünk tőle.Beletúrtam a hajamba, és a szememmel keresni kezdtem Katherine-t.Lehet hogy csak ugratott? Nem hinném.Őt nem olyan fából faragták.Amit kiejt a száján, azt komolyan is gondolja.
-Hol van már ez a ribanc!-idegeskedett Caroline.
-Lehet az egyik szeretőjével!-válaszoltam.
-Ésszerű magyarázat!-mondta Caroline.
Ahogy láttam Jess jól el van a fiúkkal, ugyan is az előbb pacsizott le Stefan-al.Caroline kimen a mosdóba, szóval egy kicsit egyedül maradtam.A pultos srác sorra adogatta nekem a feles poharakat, amit le is hajtottam.Még nem igazán éreztem részegnek magam, szóval nincs baj.Nagyon ínycsiklandó azt meg kell hagyni.Mármint a pultos srác.Talán nem ártok vele semmit, hogyha egy kicsit megízlelem a vérét.Már csak pár lépés választott el tőle, mikor megálltam.Elena! Nem szabad elvesztened az önkontrollodat.Nyeltem egy nagyot, és visszasétáltam a helyemre.
-Épp az előbb győztem le Stefan-t és Jess-t biliárdban.Én vagyok a biliárdozás királya!-sétált ide hozzám vigyorogva Damon.
-Nagyszerű!-válaszoltam.
-Valami baj van?-tűrt a fülem mögé egy kósza hajtincset.
-Egyre jobban kezdem el elveszíteni a kontrollt magam felett!-meséltem.
-Az előbb láttam Klaus-t! Szóval Katherine is itt van! És nagy valószínűséggel Claire és David is!-mesélte.
Bólogatni kezdtem.Ő magához ölelt, és belepuszilt a hajamba.A fülembe suttogta, hogy "minden rendben lesz nyugi" ami kicsit segített.A többiekhez is eljutott a hír.Damon kiment az udvarra, hogy megnézze odakint vannak e.Pár perc múlva egy igen ismerős hangot véltem felfedezni a tömegből.Pontosabban hangokat.
-Szia Elena!-köszönt David, aki mellett Claire foglalt helyet.
-Nahát nahát! A két legfőbb csicska Klaus összes csicskája közül!-próbáltam őket felhergelni.
-Vigyázz a szádra Elena!-sziszegte Claire.
-Még te is David? Mond csak, nem tetted fel mostanában az alábbi kérdést magadnak?:Hogy válhattam ilyenné? Ártatlan emberek életének megrontójává? Mintha nem is te lennél!-mondtam.
-A régi David hallott Elena! Fogd már fel végre! Soha sem voltam, és soha nem is leszek olyan mint rég!-mondta David.
-Ez elég szomorú!-sütöttem le a szemem.-Te komolyan nem veszed észre? Klaus csak az ördögi
terveit akarja veled elvégeztetni! Emberszámba sem vesz téged David! Ha valóban számítanál neki, nem gondolod hogy legalább megtenne annyit, hogy kihagy a terveiből?
-Szánalmas vagy Elena!-válaszolt David, majd hátat fordítva távozott is.
-Akármennyire is törekedsz arra, hogy visszahozd a régi énjét, nem fog sikerülni! Ő már ilyen!-mondta Claire.
-Téged senki sem kérdezett! Te is csak Klaus után tudsz loholni, mint egy pincsikutya.Vedd már észre magad! Soha, de soha nem leszel több, mint egy báb, Klaus összes bábja közül érted?!
-Tudod Elena, a helyedben inkább magamba néznék! Damon csak azért vett el feleségül, hogy legyen valaki mellette, aki eltudta őt viselni, és ne egyedül élje le az öröklétét.Sőt, ha tudni akarod, neki és nekem viszonyunk volt egymással.Még a kapcsolatotok elején!-majd ő is hátat fordítva tűnt el a tömegben.
Valóban igaz lenne? Vagy csak Claire próbált provokálni?? Merem remélni hogy az utóbbi.Ha neki és Damon-nek valaha is közük volt egymáshoz, ezt pedig Damon eltitkolta, soha nem bocsátanám meg neki.Amikor összejöttünk, megfogadtuk hogy nem lesz titkunk egymás előtt.Mindig mindent elmondtuk egymásnak, amiről úgy éreztük, hogy a másiknak tudnia kell.
-Hello Elena!-zendült fel Katherine hangja, mire én megfordultam.
-Katherine-sziszegtem.
-Én szóltam! Látod, Damon még sem olyan mint amilyennek látszik!-kacsintott, majd helyben hagyott.
Megkerestem a többieket, majd hazaindultunk,Másra sem vágytam, mint hogy végre lefeküdhessek, és aludhassak.Majd holnap megbeszélem ezt Damon-el.Claire hazudhatott is.Amikor hazaértem, a fürdést kihagyva borultam be az ágyba.
