9.Fejezet

*3 hét múlva*

3 hét telt el Liz temetése óta.A hetek iszonyat gyorsan mentek, viszont az órák annál lassabban.Sikerült feldolgoznunk a történteket, és végre újra boldogan tudunk indulni a napnak.Caroline-t viselte meg leginkább az eset, mert mégis csak az anyja volt.Úgy döntöttünk, hogy holnap fogjuk megtartani Caroline leánybúcsúját.Remélem Damon türtőzteti magát az ivás terén, mert amikor részeg perverzebb mint józanon.Tegnap beszéltem Jessica-val, és neki is beszámoltam arról, hogy Katherine bosszút szervez ellenünk.Ő pedig azt mondta hogy ismer valakit aki a jóban volt Katherine-el, és kitudja deríteni hogy miféle bosszút is szervez Katherine.Este pedig fel is hívott, hogy beszámoljon.Kiderült, hogy azt fogja hazudni nekem, hogy Damon megcsalt, én pedig dühömben beolvasok Damon-nek.Ő rá vesz hogy csatlakozzak Klaus-hoz, majd pár nappal később megöl.Katherine tudja hogy kell igazán bosszút állni valakin.Nos, ki is eszeltünk egy tervet, amivel megakadályozzuk a bosszúját.Elhitetjük vele, hogy Damon és én tényleg összevesztünk, és hogy csatlakozni szeretnék Klaus-hoz.Megmondom neki, hogy Klaus várja az erdőben, a közös helyükön, mert beszélni akar vele.Amíg Katherine az erdőbe tart, addig mi betörünk a lakásába, és újból elfogjuk Nadia-t.Felhívjuk Katherine-t, aki ijedtében hazajön.Megfenyegetjük, hogyha nem lép ki az életünkből, megöljük Nadia-t.Lassan kinyitottam a szemem, és jól szemügyre vettem a férjemet, aki még mindig aludt.Elmosolyodtam, majd végig simítottam az arcán.Fogalmam sincs hogy fogom kibírni nélküle egész nap.

-Már mondtam, hogy nem szeretem hogyha néznek alvás közben!-motyogta Damon.

-Elhiheted hogy nem érdekel! Olyan jó téged alvás közben nézni! Mindig mosolyogsz!-meséltem.

-Alvás közben is szexi vagyok mi?-kérdezte mosolyogva.

-Igen! A nyáladzásod tesz a legszexibbé!-nevettem.

-Én nem is nyáladzok!-tagadta.

-Oh, dehogy nem!-röhögtem.

-Neked elhiszem tudod!-vigyorgott, majd résnyire nyitotta a szemeit.

-Készen állsz a mai napra?-kérdeztem.

-Többé kevésbé! Szinte egész nap nélkülöznöm kell téged!-húzta a száját.

-Ki fogjuk bírni!-mosolyogtam.

-Hát persze! De ki kell használnunk ezt a pillanatot!-majd az ajkaimra vetette magát.

Én sem ellenkeztem, ezért levettem róla a pólóját, ahogy ő a trikómat.A nyakamat apró csókokkal halmozta el, aztán a vállamat is.Ebben a pillanatban nyitott be Rebeka.Gyorsan szétrebbentünk, én pedig felhúztam magamra a trikómat.

-Ti mit csináltatok?-kérdezte kíváncsian.

-Öhm, kártyáztunk?!-válaszolt Damon, mire én megszakadtam a röhögéstől.

Rebeka szerencsére beérte ennyivel, ezért nem kellett tovább bolygatnunk ezt a témát.Még ráérünk felvilágosítani a lányunkat.Kiválasztottam a mai napra tervezett ruhámat, majd meg sem álltam a fürdőig.A frissítő zuhany után, felöltöztem, majd visszamentem a szobánkba.Matatni kezdtem az ékszeres dobozomban, a kedvenc nyakláncom után.Miután megtaláltam, felraktam magamra.

-Bekapcsolnád?-kérleltem Damon-t.

-Hát persze!-válaszolt, majd bekapcsolta.

-Köszönöm!-jutalmaztam meg egy csókkal.

-Veled meg mi történt?-kérdezte nevetve.

-Boldog vagyok!-válaszoltam.

-Meg tudhatom miért is vagy ilyen boldog?-érdeklődött.

-Mert ma végre véglegesen megszabadulunk Katherine-től, ezért van okom ilyen boldognak lenni!-magyaráztam.

-Ha te boldog vagy, akkor én is!-majd puszit nyomott a homlokomra.

A hasam jelezte, hogy ennem kéne valamit, ezért reggelizni indultunk.Amikor leértünk, Caroline már

csinálta a tojás rántottákat.Matt hátulról megölelte, majd puszit nyomott a vállára.Rebeka egyenesen Stefan nyakába ugrott, aki a karjaiba zárta őt.Neki álltam segíteni Caroline-nak, hogy hamarabb tudjunk reggelizni.Míg Caroline és én a reggelivel ügyködtünk, a fiúk kint fociztak.Ez annyira jellemző rájuk.Nem hogy segítenének vagy valami, inkább kibújnak alóla... Bonnie nap hosszat csak a szobájában gubbaszt, és beszél Jeremy-vel.Nagy köztük a szerelem, és ahogy látom Bonnie boldogabb nem is lehetne.Jó látni őt őszintén mosolyogni.Az előző pasija párszor megcsalta.Amikor Bonnie rajta kapta egy másik csajjal, teljesen összetört.Őrülten szerette őt.A srác pedig meg sem becsülte.Ráadásul meg sem védte soha.Őt az sem érdekelte volna, hogyha Bonnie-t szétrugdosták volna az utcán.Damon már attól aggodalmaskodott, hogy este kimentem levegőzni.Már az a tudat is hogy veszélyben vagyok, megfélemlítette.Az életét is képes lett volna feladni, csak hogy én boldog legyek.
-Bonnie és Jeremy jól összemelegedtek nem?-mondta Caroline.
-Ahogy mondod! Kevésszer láttam őt ilyen boldognak!-mondtam.
-Mintha nem is ő lenne! Jeremy a lehető legjobb hatást gyakorolja rá!-mosolygott.
-Izgulsz már a leánybúcsú miatt?-vigyorogtam rá.
-Mivel tudom hogy bennetek sosem csalódom, ezért igen! Számíthatok sztriptíztáncosokra?-nevetett.
-Meglehet!-kacsintottam.
-Köszönöm hogy itt vagy nekem! Nélküled nem tudnám végig csinálni ezt az egészet! Tudod, a házasság előtti feszültség, gyász, stb...
-Igazán nincs mit! Te is rengeteget segítettél a nehéz időszakaimban, ezért igyekszem ezt viszonozni!-öleltem magamhoz.
-Szeretlek!
-Én is!-mosolyogtam.
-Ohh ez olyan megható!-sétált be a drámaian Damon.
Elnevettük magunkat, majd tálaltuk a reggelit.Persze erre már mindenki idecsődült.A jó kis reggeli után kezdetét vette a "Katherine tervének megakadályozása" hadművelet.
-Ki áll készen tönkre tenni Katherine-t?-emeltem fel a kezem, mire Damon megfogta.
-Én igen!-válaszolt határozottan.

A többiek is bólogatni kezdtek.Kocsiba pattantunk, és elindultunk a Grillbe.Ott még utoljára lerendezzük a tervet.Katherine most egy nagy kalappal fogja megkapni.Azt akarom, hogy örökké mardossa a fájdalom.Amikor megérkeztünk, helyet foglaltunk a legeldugottabb sarokban.
-Szóval akkor értitek a tervet?-faggattam őket.
-Minden világos főnök!-nevetett Alaric.
-Legalább most légy komoly!-kacagtam.
Ekkor lépett be a helységbe Katherine.Most kezdődik a buli.Rögtön az asztalunkhoz sétált, és félrehívott.Oldalra fordultam, és rákacsintottam a többiekre.Amíg Katherine és én tárgyaltunk, Damon kint várt rám.Ahogy Katherine a mondata végéhez ért, döbbent arcot vágtam.Idegesen kitrappoltam az ajtón, és beolvastam Damon-nek.
-Damon én szeretlek! El sem tudom mondani mennyire! De ez nem mehet így tovább! Én, én nem akarok olyan emberrel élni, aki mást szeret, helyettem!!!-papoltam.
-Én annyira sajnálom Elena!! Ígérem többé nem lesz ilyen, csak ne hagyj el! Mi lesz Rebekával?-tetette döbbentségét Damon.
-Természetesen mindennap láthatod amikor csak szeretnéd! Csak hogy tudd, elválok! A legrosszabb döntésem az volt az életben, hogy egy ilyen tuskóhoz mentem hozzá!-olvastam be Damon-nek.
Oldalra néztem, és Katherine-t láttam meg, aki nagy mosollyal arcán nézett minket.Oda trappoltam hozzá, majd karba tettem a kezem.
-Tudod, amikor én összeveszek valakivel, Klaus csoportja mindig segít nekem! Nem akarsz csatlakozni? Ezzel még keresztbe is tehetsz Damon-nek, mert ugye Klaus és ő nagy ellenségek!-mondta Katherine.
-Ez nem is olyan rossz ötlet!-mosolyodtam el.
-Na ugye!-vigyorgott.
Gyorsan eljátszottam hogy Klaus felhívott, majd tájékoztattam Katherine-t.Ahogy Katherine elhagyta a Grill-t, a többiekhez szaladtam.
-Elena elég meggyőzően adtad elő!-nevetett Phoebe.
-Színész is lehetne belőlem!-vigyorogtam.
-Akkor most hogyan tovább?-faggatott Bonnie.
-Elmegyünk Katherine-hez.Matt, te Stefan-nal és Damon-nel mész, mert ha Damon és én egy kocsival megyünk, gyanakodnának!-magyaráztam.
-Vettem!-nevetett.
Egy gyors csókot nyomtam Damon ajkára, majd Caroline-nal kocsiba pattantam, és elindultunk Katherine-hez.

Damon Salvatore

-Katherine elég nagyot fog nézni hogyha egyedül lesz az erdőben!-nevetett Matt.

-Tőlem aztán ott is maradhatna!-mondtam.

-Damon, miért vagy így elkenődve? Katherine nem sokára eltűnik az életünkből!-érdeklődött Stefan.

-Elena olyan határozottnak tűnt amikor azt mondta hogy az volt élete legrosszabb döntése hogy hozzám jött! Gondoljátok hogy...

-Ne is folytasd! Elena fülig beléd van zúgva a mai napig! És te sem tagadhatod le, hogy rettenetesen szereted!-mondta Stefan, én pedig elmosolyodtam.

-Pontosítok! Őrülten szeretem őt!-mondtam, mire csörögni kezdett  a mobilom.

-Találjátok ki ki az!-nevettem.

-Katherine?-röhögött Matt.

-Ding Dong!!!-röhögtem, majd fel is vettem.

-Mit akarsz Katherine?-sóhajtottam.

-Látom mennyire örülsz nekem! Bár, ezek után... Elena elég szépen kiadta az utadat!!

-Honnan tudod?

-Onnan hogy én is ott voltam! Képzeld, csatlakozni fog Klaus-hoz, ezért tönkre fogja tenni az életed!!

-Aha!!-motyogtam.-És ezt most higgyem is el igaz?

-Higgy amit akarsz!-majd ki is nyomta.

Amikor a házához értünk, a lányok még nem értek oda.A biztonság kedvéért felakartuk mérni a terepet, de az ajtó zárva volt.Persze elég jól ismertük Katherine-t, és a kulcsát mindig a lábtörlő alatt tartja.Felemeltük a lábtörlőt, és elvettük a kulcsot.Kizártuk az ajtót, és körül néztünk.Nadia gondolom az emeleten van.Mivel Alaric-ban egy kicsit megbíz, ő ment fel hozzá.Nagy nehezen leráncigálta a lépcsőn, én pedig leültettem a székre.

Elena Gilbert

Mikor odaértünk, a fiúk kocsija már ott állt, és Nadia kiabálását tisztán lehetett hallani ide kintről is.Caroline-nal besétáltunk, és felhívtam Katherine-t.

-Szia Elena!-vette fel a készüléket.

-Szia Katherine! Találd ki hol vagyok!-vigyorodtam el.

-Most komolyan azért hívtál fel hogy találjam ki hol vagy?-flegmázott.

-Segítek egy kicsit!-majd Nadia belesikított a telefonba.

-Nadia!-rémült meg.

-Pontosan!-nevettem, majd bontottam a vonalat.

Nadia kezét hátulról megkötöztük, hogy ne tudjuk védekezni.A lábával is tudna, de annyi esze sincs hogy ezt felfogja.Amint Katherine megérkezett, a lányára vezette a tekintetét.

-Meglepőtél, igaz Katherine?-húztam magamhoz Nadia-t.

-Eresszétek el, és talán megkönyörülök rajtatok!-sziszegte.

-Most félnünk kellene?-kacagott Caroline.

-Alkut ajánlunk!-mondta Damon.

-Miféle alkut?-lépett be Klaus.

-Neked még nem mondták hogy nem szokás hallgatózni?-mondta Stefan.

-Dehogy nem, csak nem igazán tartom be!-válaszolt Klaus.

-Látom hoztál erősítést!-mondtam.

-Biztos ami biztos!-vigyorodott el.

-A következő lenne az alku: Eleresztjük a lányodat, neked pedig csak annyit kell tenned, hogy örökre eltűnsz az életünkből!!-ecseteltem.

-Csábító ajánlat, de nem igazán élnék vele!-válaszolt.

-Egyébként is, itt vagyok Katherine-nek én! Bármikor elintézhetem akármelyikőtöket! Kezdhetném

mondjuk Stefan-nal! Ha eltudtam bánni az idióta szívós barátnőjével, ő sima ügy lesz!!-vigyorgott Klaus.

-Mit mondtál Lexie-re?!-támadt volna neki Stefan, hogyha Damon nem fogja vissza. 

-Csak provokálni akar!!-mondta Damon.

-Igazad van!-sóhajtott fel.

Stefan még mindig Lexie halálán gyűrődik.Elég nehéz megemészteni ezt az egészet, amit persze nem csodálok.Lexie tényleg sokat jelentett számára.Soha nem láttam őt ilyen boldognak, mint Lexie mellett.

-Jön ám még valaki!-kacsintott Klaus.

-Kai igaz?-mondta Alaric.

-Neked lottóznod kéne!-röhögött Klaus.

-Honnan tudtad?-érdeklődtem.

-Tegnap felhívott, hogy ma találkozunk!-válaszolt.

-Miért nem szóltál?-bokszolta gyengén vállba Damon.

-Mert nem voltam biztos benne, hogy igazad mond!-sütötte le a szemeit.

Kai a túlvilágon ragadt pár éve, de most sikerült kijutnia.Rosszabb mint az ördög.Megölte az egész családját, csakis azért, mert neki nem volt varászereje.Évek óta csakis arra vár, hogy megküzdjön Bonnie-val, mert ő az egyik legerősebb boszorkány.Kai leszívta a nővére erejét, ezzel varázserőt szerezve.Nem most jutott ki először, de én visszazártam.Azóta bosszút esküdött ellenem.

-Amíg Kai ideér, Phoebe szerintem szívesen szórakoztatná Nadia-t! Nem igaz Phoebe?-mondtam, Phoebe pedig elvigyorodott.

Felráncigálta Nadia-t a karjánál fogva az emeletre.Ebben a pillanatban nyitott be Kai az ajtón.Rögtön a falhoz nyomott, és egy vasat tartott a nyakamhoz, ami eléggé égetett.

-Örülök hogy látlak, Elena!!-vigyorgott.
-Ereszd el! De rögtön!-nyomta a falhoz Damon.
-Wháó Damon! Erősödtél amióta nem láttalak!-fuldokolt.
-Ne merészelj még egyszer kezet emelni a feleségemre! Érthető voltam!!-nézett rá szúrós szemekkel.

A vas egy elég látható nyomott hagyott a nyakamon, de szerencsére mindjárt be is gyógyult, mivel a vámpírok gyorsan gyógyulnak.Ez is egy jó előny számunkra.Én boldog vagyok vámpírként is.Igaz, hogy egy kicsit hiányzik az emberi élet.De ezt sosem hangoztatom, mert akkor Damon ezerrel keresné a gyógyírt.Igen, van egy gyógyír a vámpíroknak, amivel újra emberek lehetnek.Viszont van hátránya is.Egy hegységben található elég messze innen.
-Hiányoztam?-vigyorgott féloldalasan Kai.
-Egy kicsit sem!-válaszolt Bonnie.
-Oh, drága Bonnie! Mindig van egy frappáns megjegyzésed nem igaz?
-Drága Kai! Még mindig más boszorkányok varázserejét szívod le?
-Elfogadom az ajánlatot!-bökte ki Katherine.
Elengedtük Nadia-t, majd hazaindultunk.Tudtuk, hogy nem fogja betartani, de Kai jelenléte így is nagy feszültséget okozott.De legalább annyit elértünk, hogy túl járhattunk Katherine eszén.Amikor hazaértünk, Rebeka épp Jenna nénivel társasozott.Amint meglátott minket, a nyakunkba ugrott.
-Hol voltatok?-kíváncsiskodott.
-Aki kíváncsi az hamar megöregszik tündérkém! De mivel te vámpír vagy, nem öregszel!-mosolygott Damon.
-Ha megöregszem, Stefan bácsi megfiatalít!-vigyorgott Rebeka, mire Stefan nevetni kezdett.
Megköszöntük Jenna néninek hogy vigyázott Rebekára, majd megfürdettem az említettet.Feladtam rá a pizsamáját, majd lefektettem.Befáradtam a szobámba, és elővettem a naplómat.Amint kinyitottam, a könyvjelzőmet vettem észre, amit a Damon-nel készült fotók testesítettek meg.Egy fotófülkében készültek a képek.Visszagondoltam, és elmosolyodtam.Ez még a kapcsolatunk elején volt.Azt hiszem ekkor már 2 hónapja jártunk együtt.Az alapítok napja volt.Emlékszem, amikor Damon kért nekünk egy vattacukrot, és csak úgy spontán módon beleraktuk egymás hajába.Imádtuk egymást, ez pedig a mai napig sem változott semmit.