4.Fejezet

Mikor kinyitottam a szemem, Damon még aludt.Valami jót álmodhat, hisz mosolyog.Végig simítottam az arcán, majd én is elmosolyodtam.Annyira szeretem őt.Nem lenne teljes az életem nélküle.Bár, néha előbújik a túlontúl védelmező énje, amit nem nagyon szeretek.Nem érti meg, hogy tudok magamra vigyázni.Még ha nem is látszik.Amikor kinyitotta a szemét, féloldalasan elvigyorodott.
-Jó reggelt!-vigyorogtam.
-Már az! Hol marad a jó reggelt csókom?-vigyorgott.
-Máris megkapod!-húztam magamhoz közelebb a tarkójánál fogva.
Már vagy 10 perce faltuk egymás ajkait, mikor levegőhiányban el kellett válnunk.Damon bekapcsolta 

a tévét, én pedig a mellkasára feküdtem.Pár perc múlva Rebeka is megjelent a szobánkban, és befeküdt mellém.Átkarolta a derekam, a fejét pedig a vállamra hajtotta.Az ilyen pillanatokért élek nap mint nap.Még egy kicsit lustálkodtunk az ágyban, majd felkeltünk.Damon elvállalta hogy felöltözteti Rebekát, mert nekem Jessica-val kell találkoznom.Felhúztam egy fekete csőnadrágot, egy fehér pólóval.Raktam magamra némi sminket, majd a szettemet egy sima farmerkabáttal dobtam fel.A találkozó helyünket a kávézó testesítette meg, így oda vettem az irányt.Jessica szokás szerint késett, így kicsit vártam rá.Addig is rendeltem magamnak egy habos kapucsínót.Amikor megérkezett, jól megölelgettük egymást, majd beszélgetni kezdtünk.
-Összegezzük! Szóval most Klaus a te lányodra vadászik?-döbbent le Jessica.
-Pontosan!-vágtam rá.
-Hihetetlen hogy ez a nyomorult meddig képes elmenni!-rázta a fejét.
-Mindig megkapja amit akar! Viszont most nem fogja megkapni! Sőt, jobban fog szenvedni mint bármikor!-jelentettem ki.
-Úgy legyen! Ha bármiben tudok segíteni, szólj csak nyugodtan!-mosolygott.
-Köszönöm Jess! De most inkább beszéljünk rólad! Mi újság veled?-érdeklődtem.
-Most van egy egész komolynak látszó kapcsolatom a láthatáron! A neve Tony.Teljesen megváltoztatta az életemet.Nem azon agyalok folyton, hogy kit öljek meg, hanem mondjuk azon hogy mit is vegyek fel erre napra.Te is tudod, hogy milyen depressziós voltam Klaus miatt a szakításunk után.Te és Tony segítettek át a nehezén! Már tervezésben van az esküvő is!-mesélte.
Mosolyogva hallgattam, miközben Tony-ról beszél.Végre ő is boldog.Sosem volt szerencsés a pasik terén, de úgy tűnik most bejött neki minden, aminek persze nagyon örülök.Még beszélgettünk pár szót, majd mindketten hazaindultunk.Mivel Bonnie az anyjához utazott, Phoebe pedig Alaric-al utazott el 1 hétre, így Caroline tartja otthon a frontot.Nem nagyon akartam a fiúkra rá bízni a házat, mert nem akarok arra hazamenni, hogy az egész ház egy csatatér.Mikor hazaértem, mindenki ebédelt.Egy apró puszit nyomtam Damon arcára, majd én is hozzáláttam az ebédnek.Imádom mikor Caroline uralja a konyhát.Miután mindenki sikeresen jóllakott, leültünk tévét nézni.Hirtelen megcsörrent a mobilom.Klaus neve állt a kijelzőn.
-Klaus hív!-rémültem meg.
Damon készült elvenni tőlem a mobilom, de én elrántottam a kezem.Én magam akartam vele beszélni.
-Akkor hangosítsd ki!-utasított Damon.
Kihangosítottam, majd fel is vettem.
-Szia Klaus!-mondtam.
-Szia Elena! Meglep hogy felvetted!
-Csak mond mit akarsz!-tértem a tárgyra.
-Találkozni szeretnék veled! Hajlandó lennék megvitatni a kis ügyünket! Tudod, Rebekáról!
-De miért pont velem akarsz találkozni? Miért nem Damon-el?-faggattam.
-Damon-nel nem tudnék normálisan beszélni.Túl forrófejű.Nos?
-Hol akarsz találkozni?-kérdezősködtem.
-Nálam!-vágta rá.
-Öhm, rendben!-egyeztem bele.
-2 óra múlva legyél itt!-szögezte le.
-Értettem!-vágtam rá, majd bontottam a vonalat.
-Ezt én nem tartom jó ötletnek!-karolta át a derekam Damon.
-Másképp nem tudjuk megoldani!-mondtam.
-Szó sem lehet róla Elena! Nem kockáztatom meg hogy bajod essen!-mondta Damon.
-Nem lesz semmi bajom! Ha Klaus csinál is valamit, megvédem magam!
-Tudom, hogy senki sem kérte a véleményem de én sem tartom jó ötletnek!-mondta Caroline.
-Már te is Caroline?-sóhajtottam fel.
-Nézd! Ismerem Klaust, és tudom hogy mire képes! És Damon-nek igaza van.Túl kockázatos oda menned!-magyarázta.
-Értsetek meg kérlek! Megakarom védeni a lányomat, és ha ezt csak így tudom megtenni, hát legyen! 
A többiek sem akartak nagyon belemenni.Miért akar engem mindenki megvédeni? Önmagam is megtudom védeni! Nem kell mások segítsége... Imádom őket, de néha tényleg túlzásba viszik ezt az egészet.Szerencsére lenyomtam egy hatásos hegyi beszédet, és mindenki beleegyezett.Még Caroline is, pedig ő nagyon tartott ettől az egésztől.Csak Damon-t kellett noszogatni.
-Damon! Nem lesz semmi bajom, ígérem! Ha valamelyikük nekem támad, akkor megölöm! Ráadásul, ti is ott lesztek! Csak nem bent, hanem kint! Akkor, benne vagy?-magyaráztam.
Damon lesütötte a szemét.Csak menjen bele, utána pedig minden simán fog menni.Egy aprót bólintott, én pedig megpusziltam.Remélhetőleg sikerül megakadályoznom Klaus tervét.Fogalmam sincs, hogy mit élvez abban, hogy az ártatlan emberektől veszi el az életet.Lassan csak elérkezett az idő.Külön kocsival indultunk oda, és megpróbáltunk olyan helyre parkolni, ahol Klaus nem veszi észre a kocsikat.
-Vigyázz magadra rendben?-simított végig a karomon Caroline.
-Vigyázok nyugi! Még dolgom van az esküvőtökön!-mosolyogtam.
Ő is elmosolyodott, majd még egyszer szorosan magához ölelt.
-Ha bármi baj van, azonnal kijössz megértetted?-fogta körbe az arcom Damon.
-Értettem uram!-nevettem.
-Hogy te még most is tudsz poénkodni!-nevetett.
-Nyugodj meg édesem! Majd ha Klaus megtámad, a kedvedért nem fogom kímélni!-kacsintottam.
-Ne is!-kacsintott.
-Szeretlek!-mosolyogtam.
-Adj egy csókot!-csókolt meg.
Pár percig csókolóztunk, majd elengedtük egymást.Kopogás nélkül berontottam.A ház hatalmas volt.A függönyök elhúzva, lépcsők mindenütt.Ahogy beléptem az épületbe, megcsapott a vér illata.Megérzésem szerint Klaus most is gyilkol valakit.Szép fogattatás mondhatom... Bár, mire is számítottam tőle? Amióta csak ismerem, az élete nagy részét a bosszú iránti vágya, és a gyilkolás tölti ki.A következő pillanatban pedig már csak a nő hangos sikongását hallottam.Ezek szerint véget ért a kínzás.Ahogy jött le az áldozat a lépcsőn, a vállán végig folyt a vörös vér.Klaus mosolyogva megtörölte a száját a vörös vértől, majd besétált a nappaliba.Ekkor jött velem szembe Claire, rezzenés telen arccal.
-Nagyon szeretheted a lányodat, ha volt merszed ide belépni!-mondta Claire.
-Én megbecsülöm a szeretteimet, másokkal ellentétben!-céloztam rá.
-Vicces... Klaus már várt téged!-indultunk el a nappali felé.
-Te nem leszel ott ugye?-kérdeztem.
-Dehogy nem! Látni akarom ahogy Klaus elharapja a torkodat!-válaszolt.
-Akkor arra várhatsz egy ideig!-mondtam.
-Nem olyan biztos!-vigyorodott el.
-Nem félek Klaustól!
-Pedig kéne! Te is tudod, milyen ördögi!
-Szánalmasat akartál mondani ugye?-villantottam egy vigyort.
Klaus mosolyogva köszöntött, miközben a műbőr kanapéjában terült.Jelen volt még David, Klaus egyik jó barátja.Ezek szerint erősítésre volt szüksége... 
-Látom intézkedtél, hogy ne legyünk egyedül!-sandítottam David-re, és Rebekára.
-Tudod milyen társaságkedvelő ember vagyok! Minél többen vagyunk, annál jobb!-vigyorgott.
-Ja persze!-ültem le unottan a kanapéra.
Klaus egyik szolgálja töltött nekem egy pohárba egy nagy mennyiségű vértasakos vért, amit el is fogadtam.Felemelte a poharát, majd bele is kortyolt.
-Csak hogy tudd! Nem azért jöttem, hogy békésen iszogatva dumálgassak veled, mintha nagy haverok lennénk!-szögeztem le.
-Azt hiszed nem tudom? Leakarsz beszélni arról, hogy Rebekát a hibridemé tegyem! Ami persze nem fog sikerülni.
-Tudod Klaus, Rebeka nem olyan hülye mint te! Nem enged az önző kis bájolásodnak!-mondtam.
-Még fiatal ahhoz, hogy ellenállni tudjon! Egyébként, miután hibriddé változik, azt fogom neki parancsolni, hogy öljön meg titeket.Kezdve Damon-el!
-Damon meg fog ölni, amiben persze boldogan segítek!-mosolyodtam el.
-Hogy fog megölni? Mondjuk így!-nyomott a falnak, és keresztül nyomta a nyakamat.
-Eressz el Klaus!-nyögtem ki.
David! Intézd el!-lépett barátja mellé.
David ellökött, amitől a földre zuhantam.Először próbált megrúgni, de megakadályoztam.David nem nagyon bírt velem, így Claire folytatta.Ő már sokkal erősebb volt.Sikongatni kezdtem a fájdalomtól, ami szerintem ki is hallatszott.Végül teljes erőből rálökött a kanapéra.
-Érzed már Elena? Érzed már a fájdalmat?-suttogta a fülembe Claire.
-Csak ennyire telik tőled?-nevettem fel.
-Még mindig ellenállsz Elena?-vigyorgott Klaus.
-Igen! Ennél sokkal több kell hogy megfélemlíts!-közöltem.
-Alkut ajánlok!-közölte.
-Miféle alkut?
-Gondolom ismered Jessica-t igaz? Vedd rá, hogy dolgozzon nekem.Hogy hibrideket gyűjtsön.Cserébe nem fogom veszélyeztetni a lányod életét!
-Arra célzol hogy használjam ki Jessica barátságát a te hülyeségedre?
-Nem hülyeségnek mondanám, de igen!
-Arra várhatsz!-sziszegtem.
-Tűnj innen!-mondta Klaus.
-Ezer örömmel!-mondtam, majd kisétáltam az ajtón.
Tudtam, hogy ebben az alkuban lesz valami gyanús dolog...De nem hittem volna, hogy Klaus még eddig is képes elmenni.Arra ne is számítson, hogy elárulom az egyik legjobb barátnőmet, csakis azért, mert ő az idióta hibridjeit akarja tovább bővíteni.Kirohantam az ajtón, egyenesen Damon karjaiba
-Ugye jól vagy? Hallottuk hogy sikítottál!-puszilgatott agyon.
-Azt hiszem igen! Claire egy kicsit elbánt velem, de semmi komoly!-nyugtattam.
-Várj! Claire is ott volt? Akkor David is nem?
-Ő is rám támadott, de ő nem volt annyira erős mint Claire.
-Akarod hogy összeverjem?-kérdezte Damon.
-Még nem! Először csak had mardossa a gyűlölet irántam, mert nem segítettem végre hajtani a tervét.
-Milyen tervét?-faggatózott Matt.
-Azt mondta, hogy vegyem rá Jessica-t arra hogy hibrideket gyűjtsön neki, cserébe pedig nem fogja Rebekát veszélyeztetni.Én pedig nemet mondtam, mert tudtam hogy úgy sem tartaná be az ígéretét.

Már vagy 10 perce öleltem Damon-t, a többiek pedig végig simítottak a kezemen.A sérülések leginkább a karomon látszódtak meg, de csak halványan.Klaus és Claire egy újabb okot adtak arra, hogy elbánjak velük.És ha csak egyiküket sikerül megölnöm, felteszem az Claire lesz, legalább vele sikerült elbánnom.Klaus sajnos halhatatlan.A halhatatlanságát pedig tölgyfa karóval lehet megtörni.A szívébe kell döfni, és már halott is.Akárhányszor próbáltuk megölni, sosem sikerült.Minél jobban gyűlölöm, annál jobban akarok végezni vele.Egyszer s mindenkorra.
Miközben a testünk egymáshoz ért rájöttem, hogy mennyit is jelentek számára.Mindennél jobban megakar védeni mindentől, ami veszélyt jelenthet rám.Most hogy összeházasodtunk, kötelességének érzi hogy vigyázzon rám, ami elég felesleges, hisz tudok magamra vigyázni.Azt hittem hogy David-ben még van némi jóság, de tévedtem.Ő is Klaus tervének áldozata lett.
-Nagyon szeretlek ugye tudod?-motyogtam a vállába.
-Én is szeretlek! Épp ezért féltelek ennyire!-ölelt.
-De engem nem kell félteni! Soha nem is kellett!-mondtam.
-Tudom!-mosolyodott el.
-Minden rendben volt idekint?-érdeklődtem.
-Igen, most hogy már itt vagy!-csókolt meg.
Ránéztem Caroline-ra, aki már lassan a könnyeivel küszködött.Elváltam Damon-től, majd a barátnőmhöz sétáltam, aki sírva magához ölelt.
-Nagyon aggódtam érted!-szipogott.
-Most már itt vagyok!-mosolyogtam.
-Azért nem akartalak beengedni, mert nem akartam hogy Klaus bántson téged.Nem akarlak elveszíteni!
-Soha nem fogsz elveszíteni!-mondtam.
Mindenki megölelt, majd hazaindultunk.Útközben is csak Klaus alkujára tudtam gondolni.Hogy süllyedhetett ennyire mélyre? Miért ilyen fontosak neki a hibridjei? Értem én, hogy a hibridjeivel leigázhatja a világot, meg ilyenek, de mi értelme ennek az egésznek, hogyha így is úgy is egyedül marad? Nem lesz senkije David-en és Claire-n kívül.Damon látta hogy eléggé elgondolkoztam, ezért megfogta a kezem, amin elmosolyodtam.Rebekára most a nénikém Jenna vigyázz, és amikor hazaértünk, Rebeka egyből a nyakunkba ugrott.Megköszöntük Jenna-nak a segítséget, majd elvittem Rebekát megfürdetni.Amikor végeztem, rögtön ágyba dugtam.Én még egy kicsit vártam a fürdéssel, ezért bementem a szobámba, és betakaróztam.Rengeteg kérdés fogalmazódott meg a fejemben.Hogy tudnám megvédeni a lányomat úgy, hogy nem árulok el senkit? Miért élvezi ezt Klaus? Ebben a pillanatban sétált be Damon a szobánkba, leült az ágy szélére, és megfogta a kezem.

-Valami baj van kicsim?-kérdezte.
-Nincs! Csak elfáradtam ma!-füllentettem.
-Aha! Rosszul hazudsz!-mondta Damon, mire én felsóhajtottam.
-Csak félek! És igen, Klaus-tól félek-mondtam.
-Nem kell félned Klaustól, amíg én itt vagyok!-nyugtatott.
-Ha csak rá gondolok, elönt a düh.De olyan szinten, hogy mindent összetörnék magam körül.
-Ne emészd magad ezen az egészen! Le fogjuk győzni Klaust, és Rebekának biztonságos lesz az élete! Megígérem!-puszilta meg a kézfejem.
-Köszönöm, hogy így támogatsz!-öleltem magamhoz.
-Ez csak természetes!-majd egy apró puszit nyomott a homlokomra.
Damon indulni akart fürdeni, de én beelőztem.
-Szóval így állunk!-nevetett az ajtó mögül.
Kinyitottam az ajtót, majd egy gyors csókot nyomtam az ajkára, majd vissza is csuktam.Imádok vele kitolni.Utána mindig olyan büszke vagyok magamra.Levetkőztem, majd befeküdtem a kádba, és ellazultam.Az összes gondomat sikerült elfelednem egy időre, és csak élveztem a meleg vizet.Talán túlságosan rá stresszelek  dolgokra? Lehetséges! Annyi mindennel kellett foglalkoznom mostanában, hogy nem jutott időm magamra.Miután végeztem, felhúztam a pizsamámat.
-Mehetsz!-mosolyogtam Damon-re.
-Már azt hittem lehúztad magad a WC-n-nevetett Damon.

-Szeretnéd mi?-kacagtam.
-Dehogy!
-Gondolom!-nevettem.
Egy utolsó apró puszit nyomott az arcomra, majd elment fürdeni.Bementem a szobámba, és kisétáltam az erkélyre.Lehunytam a szemem, és hagytam hogy a szél erőteljesen belekapjon a hajamba.Kicsit tényleg elhanyagoltam az életem többi részét, és Rebeka megvédésére koncentráltam.Hirtelen valaki átkarolt hátulról.
-Szia!-vigyorogtam.
-Mit csinálsz ide kint?-érdeklődött.
-Úgy döntöttem hogy kiszellőztetem egy kicsit a fejem!-válaszoltam.

-Mit szólnál hozzá, hogyha mindketten bebújnánk az ágyba, én pedig egy hirtelen mozdulattal levenném rólad a trikód és...-kezdte el.
-Ne is folytasd!-nevettem.
-Azért még szeretsz ugye?-puszilta meg a vállam.
-Van más választásom?-kuncogtam.
-Hát persze hogy nincs!-vigyorogtam.
-Nem tudok aludni!-jelent meg Rebeka.
-Mi történt hercegnőm?-kapta fel az apja.
-Rosszat álmodtam!-könnyezett egy kicsit.
Úgy döntöttünk, hogy ma velünk alszik.Hátha el tud majd aludni.Befeküdt közénk, Damon közelebb húzta magához,  majd el is nyomott minket az álom.