2.Fejezet

Viszonylag hosszú idő után végre boldogan keltem fel a férjem ölelő karjaiban.Pillái néha kicsit megrebegtek.Végig simítottam bársonyos arcán, és leperegtek előttem azok a jó emlékek, amiket együtt éltünk meg.A házasságunktól kezdve Rebeka születéséig.Damon valószínűleg megérezte hogy nézem, mert a fejét a párnájába dugta.

-Nem szeretem ha néznek alvás közben!-motyogta a párnájába.

-Te is szoktál engem nézni!-nevettem.

-Nekem szabad!-nevetett.

-Akkor nekem is! Házasok vagyunk, tehát amit te megtehetsz, azt én is megtehetem!-vágtam rá.

-Ne vitázz asszony!-röhögött.

Ebben a pillanatban rontott be Rebeka a szobánkba, majd közénk ugrott.Damon elmosolyodott, majd felültette a derekára.Rebeka rögtön a mellkasára feküdt, Damon pedig simogatni kezdte a hátát.

-Van egy nagyon jó ötletem! Mivel elég sokáig nem voltam itthon, ma tölthetnénk hármasban napot!-mondta Damon.

Mondanom sem kell, Rebeka majd kiugrott a bőréből mikor közölték vele a hírt.Ma fogjuk megmondani neki hogy ő nem ember, hanem vámpír.Fogalmam sincs, hogy fog rá reagálni, de meg kell tudnia.Nem titkolhatjuk előtte élete végéig.Még egy kicsit lustálkodtunk az ágyban, majd felöltöztünk.Miután Rebeka kiment a szobánkból, Damon magához húzott, majd csókot lehelt ajkaimra.

-Szerinted, Rebeka elég erős ahhoz hogy uralni tudja magát?-kérdeztem.

-Eleinte nehéz lesz neki, de majd idővel hozzászokik! Mindenkivel ez történt, aki vámpírrá változott!-válaszolt Damon.

-Jó, de ez más! Én 25 éves voltam, mikor átváltoztattál! És tudtam uralkodni magamon! Mert idősebb voltam!

-Ha jól emlékszem velem szemben nem fogtad vissza magad minden téren!-vigyorodott el féloldalasan, mire kicsit elnevettem magam.

-Nem bírod ki hogy ne közöld velem a perverz gondolataidat igaz?-nevettem.

-Ahogy mondod!-kacsintott.

Összekulcsoltuk a kezünket, majd lefáradtunk a konyhába.Caroline kiosztotta a vérkészítményeket, majd hozzáláttunk.Valójában, a vérkészítmények sokat segítenek.Így nem kell megölnünk senkit, és nem teszünk kárt senkiben.Rebeka elég furán nézett a vérkészítmények láttán, de belekóstolt.Szerencsére a szervezete elfogadta a vért, így nem kell aggódnunk hogy megöl valakit.Reggeli után Rebeka, Damon és én kocsiba ültünk, és kimentünk az erdőbe.Először is a gyors reflexeket kell elsajátítania.Amikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, és felmértük a terepet.Itt az idő! El kell mondanunk Rebekának az igazat!

-Kicsim, mondanunk kell valamit!-mondtam.

-Micsodát?-kérdezte Rebeka.

-Nem tudom hogy feltűnt e már neked, de mi nem vagyunk olyanok mint más átlagos emberek.És ennek az oka, hogy mi nem vagyunk emberek! Vámpírok vagyunk!-jelentette ki Damon.

Rebeka szóhoz sem tudott jutni a döbbenettől.Csak állt ott tátott szájjal, és nézett mereven maga elé.

-Ez azt jelenti hogy, embereket kell majd ölnöm?-kérdezte Rebeka.

-Természetesen nem! Ezért vannak a vérkészítmények! A segítségükkel nem kell másokat megölnünk!

-És miért jöttünk ide?-faggatott.

-El kell sajátítanod a vámpírlét minden fontos dolgát! Kezdve a gyors reflexekkel! A vámpírok nagyon gyorsak! És erősek!-magyaráztam.

A gyors reflexek elsajátítása nem volt egy könnyű menet.Kellett egy kis idő mire beletanult.A következő dolog, amit meg kell neki tanítanunk, az az emlékek elfeledtetése.Más néven elbájolás!

-Ha valakivel elakarod feledtetni az emlékét, akkor erősen kell koncentrálnod, és komolyan kell gondolnod azt amit mondasz! Másképpen soha nem fogja elhinni!-mondta Damon.

Az utolsó, de egyben legnehezebb feladat, az önuralom volt.Meg kell tanítanunk neki, hogyha valakinek a vérét issza, akkor tudnia kell leállni, különben megöli.Elvágtuk Damon kezét, amiből ömleni kezdett a vér.Rebeka szeme a vér láttán feketévé vállt, és rögtön Damon karjának esett.Először még gyengén, de később már kezdte leszívni a vérét.Úgy tűnik hogy ezt még nagyon kell gyakorolni.Úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, mert már épp eleget gyakoroltunk mára.Amikor hazaértünk, Rebeka a következő kérdést tette fel nekünk.

-Ők is vámpírok?-kérdezte Rebeka, mire bólogatni kezdtünk.

Ekkor csöngettek, az ajtóhoz indultam hogy kinyissam, de csak 4 levelet láttam az ajtó előtt, megcímezve a neveinkkel, kiosztottam őket, majd felolvastam az enyémet.

"Tisztelt Elena Gilbert!
Szeretettel meghívjuk önt, és családját a Stackhouse család által rendezett bálra! A bál 20:00-kor kezdődik! Szeretettel:A Stackhouse család!"
-Nem is tudtam hogy egy új család költözött ide!-mondta Phoebe.
-Én sem, csak azt tudom hogy ma estére van programunk!-vigyorgott Bonnie.

Damon Salvatore

Hmm... Stackhouse! Ismerős név, de nem tudom honnan... na mindegy! Az öcsém egész nap el van kenődve, persze mindenki tudja miért.Lexie halála nagyon megviselte.Lexie tényleg egy különleges lány volt.Minden baklövését elnézte az öcsémnek, és tiszta szívből szerette.Stefan már az eljegyzést fontolgatta, mikor Klaus megölte Lexie-t.Jobban ismerem Klaust mint bárki más.Évekkel ezelőtt megakarta velem kínoztatni az egyik ellenségét, én pedig nem vállaltam, erre ő azt mondta hogy egy örök életre az ellenségévé tettem magam.Nem nagyon érdekelt.Úgy döntöttem, tartunk egy amolyan "tesós napot" Stefan-nal, hogy egy kicsit kikapcsolódjon a bálig, és ne akarja letépni a fejét Klaus-nak.

-Hé Stefan!-szóltam az öcsém után.

-Igen?-kérdezte.

-Arra gondoltam, hogy nincs a kedved mondjuk meginni egy sört? Tarthatnánk egy tesós napot!

-Nincs nagy kedvem hozzá!-húzta a száját.

-Figyelj! Tudom, hogy fáj Lexie elvesztése.De megérdemelsz egy kis kikapcsolódást! Ez egy elég nehéz időszak lesz számodra, ezért mindenben melletted állok, és átsegítelek a nehezén rendben?-papoltam.

-Rendben! Köszönöm!-mosolygott.

-Igazán nincs mit! Akkor megyünk?

-Mehetünk!-vágta rá.

Elena Gilbert

Elég észrevehetetlenné vált az, hogy Matt és Caroline között nincs valami rendben.Netán összevesztek volna? Sok feszültséggel jár egy esküvő megszervezése.Én már csak tudom, hisz átmentem ezen egyszer.Büszke vagyok Damon-re, hogy így törődik Stefan-nal.Most nagyobb szükségük van egymásra mint valaha.Épp a szobámban vagyok Bonnie-val, miközben divatlapokat bújunk, ami megjegyzem elég unalmas már.

-Bonnie!-mondtam.

-Igen?-kérdezte érdeklődve.

-Szerinted Caroline és Matt most összevesztek? Szinte alig szóltak egymáshoz a mai nap folyamán!

-Tegnap este hallottam hogy összevesztek az esküvő miatt! Nem tudták eldönteni hogy melyik templomban legyen, milyen színűek legyenek a virágok stb... és utána már csak Caroline zokogását hallottam!

-Beszélnünk kéne vele nem?-kérdeztem.

-Nem ártana! Szüksége van ránk!

Ezzel el is dőlt.Bekopogtattunk Caroline szobájába, majd mikor kinyitotta, ledöbbentünk.Szörnyen nézett ki.A szemei vörösek voltak a sok sírástól, a haja kócos...

-Minden rendben lesz!-öleltük át oldalról.

Caroline újabb keserves sírásba kezdett.Elmesélte, hogy mostanában semmi sem a régi köztük Matt-el.Túl nagy a feszültség.Felajánlottam, hogy beszélek majd Matt-el a bálon, mire Caroline csak jó szorosan magához ölelt, és csak ennyit mondott: "Köszönöm" Ebben a pillanatban érkezett meg Stefan és Damon.Lesiettem, hogy kikérdezzem Damon-t.Phoebe és Alaric elvitték a lányukat Molly-t a játszótérre, Bonnie valakivel találkozik, Matt és Caroline a szobájukban gubbasztanak, Stefan is elvitte Rebeca-t a játszótérre. Damon lefeküdt a kanapéra, én pedig a mellkasára feküdtem.

-Mesélj! Milyen volt?-faggattam.

-Szerintem jót tett neki! Jól elbeszélgettünk, és egy percig se került szóba Lexie!

-Stefan-nak sokat jelentett Lexie! Ezért is fáj neki ennyire!

-Én nem tudom mit tennék hogyha elveszítenélek!-nézett rám Damon.

-Soha nem fogsz elveszíteni!-csókoltam meg.
-Remélem is!-kacsintott.
A nap további része legalábbis részünkről lustálkodással telt.Fogalmam sincs mit húzzak fel a bálra.Majd kikérem Phoebe véleményét, ő jobban szereti a ruhákat mint én.19:30-kor készülődni kezdtünk.Rebekára ráadtam a legszebb ruháját, majd én is öltözködni kezdtem.A kedvenc kék ruhámra esett a választásom, majd raktam magamra némi sminket is.Miután késznek nyilvánítottam magam, lementem a nappaliba, ahol már mindenki készen volt.
-Gyönyörű vagy!-csókolt meg Damon.
-Köszönöm!-pirultam el egy kissé.
-És én?-tette csípőre a kezét Rebeka.
-Te is gyönyörű vagy kincsem!-nevetett Damon majd felkapta.
Mindenki a saját kocsijával ment a megadott címre.Egy hatalmas háznál kötöttünk ki, ahol már rengeteg voltak.Ahogy beléptünk a házba, minden szem ránk szegeződött.A lányokkal külön helyre vonultunk, mert senkit sem ismertünk.Felmentünk az erkélyre egy kicsit levegőzni.A keringő következett.
-Szabad egy táncra kisasszony?-kérdezte a lépcső legaljáról Damon.
-Ezer örömmel uram!-sétáltam le a lépcsőn.
Damon a parkettre vezetett, majd átkarolta a derekam.Ringatózni kezdtünk a zene dallamára.Fejemet a vállára hajtottam, és átadtam magam a pillanatnak.Oldalra pillantottam, és megláttam Rebekát, aki épp Stefan-nal táncolt.
-Szerinted Klaus itt van?-kérdeztem.
-Nem valószínű! Szerintem még Itáliában lógatja a lábát!
-Remélem is! És soha ne jöjjön vissza!
A tánc végén  Damon kezet csókolt nekem, majd a büfé asztalhoz indultam.Hirtelen megjelent mellettem valaki.Valaki, akit most legszívesebben megöltem volna.Klaus volt az.
-Te mégis mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Én is örülök neked Elena! Hiányoztam?-vigyorgott.
-A legkevésbé sem! De te még nem válaszoltál a kérdésemre!
-Jó ötletnek tartottam a haza látogatást.Ráadásul, ez az egyik barátom háza, ahova hivatalos vagyok! Örültem!-emelte meg sörös üvegét, majd távozott is.
Gyorsan megkerestem Damon-t, aki rábízta Rebekát Stefan-ra.Könyörgöm, miért pont most kellett haza jönnie? Ezernyi kérdés fordult meg a fejemben, de egyikre sem kaptam választ.Nagyon aggódtam Rebeka miatt, szerencsére Bonnie próbált lenyugtatni.

Damon Salvatore

Szóval Klaus nem adta fel... Minél előbb biztonságba kell helyeznem a lányomat.Épp belekortyoltam a pezsgőmbe, mikor egy régen látott ismerőssel szembesültem.

-Damon Salvatore! Meglep, hogy eljöttél!-mondta David.

-David Stackhouse! Meglep hogy meghívtál!-válaszoltam.

-Nálam az illedelmesség az első! Hagyjuk hátra a sötét múltunkat! Nincs kedved beszélgetni inkább az irodámban? Nagy itt a ricsaj!

-Dehogy nem!-egyeztem bele.

David Stackhouse Klaus egyik bűntársa az ügyeiben.Valójában csak azért egyeztem bele, hogy bemegyek az irodájába, hogy megtudjam Klaus tervét Rebekával.David és Klaus mindig egy pályán utaznak, ami nem meglepő.Mindketten erősek, de egyben gonoszak is.Látszott hogy a helység David ízlése szerint lett berendezve.Sötét bútorok, egy üveg vérkészítmény az asztalon stb...
-Foglalj helyett!
-Köszönöm!-foglaltam helyett.
-Nem tudom emlékszel e még a régi barátunkra! Klaus!-szólt David.
-Damon Salvatore! Újra teljes életnagyságban!-sétált be Klaus.
-Klaus! Még mindig sorra ölöd az embereket?-kérdeztem vigyorogva.
-Ezt most bóknak veszem! És válaszolva a kérdésedre, igen!-mondta.
Félszemmel kinéztem az ajtón, és Stefan-t láttam meg.Rákacsintottam, jelezve hogy uralom a helyzetet.
-Na és Damon, mesélj!Hogy alakul a házasságod Elena-val?-faggatott Klaus.
-Miért érdekel ez téged?-kérdeztem.
-Csak kíváncsi vagyok! Ugye bár, a lányotok úgy is a hibridem lesz!
-Bármit is tervelsz, a lányomat hagyd ki belőle!-kezdtem el ideges lenni.
-Csábító ajánlat! De nem élnék vele!-vigyorodott el ördögien.
-Megöllek te rohadék!-estem neki.
Ha Stefan nem rángat el onnan, már Klaus halott lenne.Az orromon beszívtam a levegőt, a számon pedig kifújtam.Próbáltam megnyugodni, ami elég nehezen sikerült.Ha Rebekáról van szó, nem tágítok.
-Nyugodj le Damon!-veregette meg a vállam Stefan.
-Ha a lányomról van szó, ingerültebbé válok mint azt hinnéd!-sóhajtottam.
-Most hogy Rebeka tudja az igazat, felerősödnek az ösztönei! Tehát Klaus még úgy tudja hogy nem sejt semmit igaz?
-Igen!-bólintottam.
-Apa!-rohant hozzám Rebeka egy ölelésre.
Magamhoz szorítottam, és belepusziltam a hajába.Ő a mindenem.Nem élném túl hogyha Klaus valamilyen módon ártana neki.Már pedig ő szó szerint mindenre képes, csak hogy bosszút állhasson az ellenségein.És én is közéjük tartozom, és tudja hogy álljon rajtam bosszút.Elveszi tőlem azt a két embert akit a legjobban szeretek a világon.Elena-t, és Rebekát.De nem fogom hagyni, hogy egy ujjal is hozzájuk érjen.

Elena Gilbert

A szememmel keresni kezdtem Matt-et, és meg is találtam a büfés asztalnál.Remélem észhez tudom téríteni mindkettőjüket, és kibékülnek.Az esküvő túl sok feszültséget igényel mindenki számára, aki ezen átesik.Emlékszem hogy Damon-el is mennyit veszekedtünk az esküvő miatt.Nem igazán tudtunk döntést hozni semmiben.Ami nekem tetszett, az neki nem.Odasétáltam Matt-hez, és csatlakoztam hozzá.
-Szia Matt!-mosolyogtam.
-Hali!-mosolygott vissza.
-Hallom összevesztettek Caroline-al!-tértem a tárgyra.
-Gondolom elmondta hogy mekkora barom vagyok igaz?-sóhajtott fel.
-Nem, egyáltalán nem.Csak ki van bukva.Figyelj, tudom hogy Caroline néha nem könnyű esett, de tele van szeretettel.Ezt te is tudod! Ő is nagyon izgatott az esküvő miatt, és szeretné hogy minden tökéletes legyen.Nem szabad összevesznetek ilyen kis dolgokon, hogy hol házasodjatok meg! Nézzetek meg több templomot is, és ami mindkettőtöknek tetszik, az legyen! Szerintem még most is csak arra vár, hogy magához öleld, és megcsókold.Nagyon szeret téged!
Matt elgondolkodott.Remélhetőleg hatásos volt a monológom, mert ennél jobb papolásom még soha nem volt.Belül meg kell dicsérjem magamat! Bár, én vagyok az egoizmus netovábbja.Mintha az egoizmus szót rólam mintázták volna.Matt elmosolyodott, majd bólintott egyet.
-Igazad van! Túlságosan szeretem Caroline-t, hogy ilyen hamar elengedjem! Köszönöm Elena!-puszilt meg, majd távozott is.
Egyébként, Matt az esküvőnkön jegyezte el Caroline-t.Mikor eldobtam a csokrot, ő kapta el.Caroline mérhetetlenül boldog volt, hisz már rég várt arra hogy Matt eljegyezze.Ekkor megjelent mellettem Stefan, és a karját átdobta a vállamon.
-Van kedved táncolni?-érdeklődött.
-Hogyne lenne?-vigyorogtam, majd kivezettem a táncparkettre.
Látszott Stefan-non, hogy jobban érezte magát mint tegnap.Sokkal üdébb, és amióta Damon-el elmentek, már boldogabb is.Megpörgetett, én pedig átkaroltam a nyakát.
-Damon beszélt Klaus-al, és az egyik haverjával, David-el!-mesélte.
-Hogy mi?!-kérdeztem aggódva.
-Nyugodj meg! Damon uralta a helyzetet, de amikor Rebekáról beszélt, hogy a hibridjévé teszi, neki esett!
-Istenem!-hunytam le a szemem.
A tánc végén lesétáltunk a parkettről, aztán keresni kezdtem Caroline-t, hogy megtudjam a monológom hatásos volt e.Amikor megtaláltam őket az erkélyen, éppen csókolóztak.Ezek szerint igenis profi vagyok a dumálásban.Ezt eddig is tudtam.
-Khm!-köszörültem meg a torkomat mosolyogva.
-Én most megyek!-majd egy puszit nyomott Caroline homlokára.
Caroline elvigyorodott, majd jó szorosan magához ölelt.
-Annyira köszönöm neked Elena! Imádlak!-ölelgetett.
-Tudod hogy igazán nincs mit! De lassan indulnunk kéne nem? Rebeka is lassan elalszik, ráadásul Klaus is itt van!
-Micsoda?!-döbbent le.
-Majd holnap elmesélem! De most menjünk!-mondtam.
Összeszedtünk mindenkit, és hazaindultunk.Rebeka már a kocsiban elaludt, így nem lesz probléma a lefektetése.Amikor hazaértünk, felkaptam, és felvittem a szobájába.Az ágyába fektettem, majd puszit nyomtam a homlokára.
-Álmodj szépeket napsugaram!-suttogtam.
Mikor megfordultam, Damon-el találtam szembe magam, aki az ajtófélfának dőlve mosolyogva nézett minket.Elmosolyodtam, majd odasétáltam hozzá.
-Elég rendesen elfáradt!-suttogtam.
-Nem is csodálom! Elég hosszú napban volt részünk!
-Az biztos! Gyere, menjünk le a nappaliba.
Úgy is lett.Leültünk a kanapéra, én pedig Damon-höz bújtam.
-Stefan mondta hogy mi történt köztetek Klaus-al ma!-törtem meg a csendet.
-Simán megölhettem volna hogyha Stefan nem rángat le róla!-állt fel a kanapéról idegesen.
-Tudom szívem! Csak félek hogy bajod esik Klaus miatt! Ne felejtsd el, hogy ő az egyik legerősebb vámpír!
-Nem akarom, hogy neked vagy Rebekának bajotok essen.Azt nem bocsátanám meg magamnak!
-Nem fog bajunk esni! Ezt megígérhetem!
Damon magához húzott a derekamtól fogva, majd megcsókolt.
-Nagyon szeretlek!-suttogta az ajkaimra.
-Én is szeretlek!-mosolyogtam.