A beverődő napfény hatására képtelen voltam kinyitni a szemem.Nyújtózkodni kezdtem, majd oldalra fordultam.A férjem mosolygós arca helyett a mélyen szunyókáló kislányom arcát pillantottam meg.Elmosolyodtam, majd végig simítottam az arcán.Olyan fiatal, mégis annyi veszély veszi körül.Meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy vámpírként kell leélnie az életét.Rebeka szempillái kissé megrebegtek, majd szépen lassan kinyitotta a két szép mogyoróbarna szemét.Elmosolyodott, majd még jobban hozzám bújt.
-Hát te meg hogy kerültél ide?-kérdeztem mosolyogva.
-Apa mondta hogy még alszol, de én meg unatkoztam ezért befeküdtem melléd!-újságolta.
-Áh értem! Apád mondott még mást is?-faggattam.
-Azt hogy vigyázzak, mert úgy horkolsz mint Miss Röfi a Muppet Show-ból!-vigyorgott.
-Megverem apádat!-pattantam ki rögtön az ágyból.
Felhúztam magamra egy kényelmes összeállítást, majd bekapcsoltam Rebekának a Spongyabobot.Lebaktattam a konyhába, és csatlakoztam az éppen reggeliző bagázshoz.Elvettem 2 palacsintát a tálról, majd az enyémre helyeztem.Lehuppantam a kanapéra Damon mellé, aki épp lázasan beszélgetett Matt-el.
-Mond csak Damon, ki horkol úgy mint Miss Röfi?-néztem rá amolyan "magyarázatot követelek" tekintettel.
-Nem komolyan gondoltam!-majd nevetve átdobta a karját a vállamon.
-Még egy ilyen megjegyzés, és nem állok jót magamért!-nevettem.
Damon és én úgy döntöttünk, hogy levisszük Rebekát a játszótérre.Nem igazán volt időnk mostanában hármasban időt tölteni, pedig arra nagy szükség van, ha van egy 6 éves kislányotok, aki elvileg a tragikus korszakát éli.A fiatal vámpírok sokkal forrófejűbbek, mint a náluk idősebb vámpírok.Ráadásul, nagyobb a vérszükségletük.Miután Rebeka sikeresen betolt 2 palacsintát, kocsiba pattantunk, majd a játszótér felé indultunk.Amint odaértünk, Rebeka megcélozta a csúszdát.Damon-nel leültünk a padra, és onnan figyeltük őt.
-Mindezek ellenére olyan gondtalan nem?-mondta Damon.
-A végtelen nagy szeretetét még Klaus sem veheti el tőle!-mondtam.
-Szerintem ő még fel sem fogja hogy mi történik körülötte! Bár, jobb is ez így!
-Szerintem is! Nem kell hogy ő is féljen!-túrtam a hajamba.
-Neked sem kell félned! Amíg mi összetartunk, Klaus nem bánthatja!-villantott egy halvány mosolyt, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Apa! gyere lökj meg!-futott a hinta felé Rebeka felé.
Damon rám mosolygott, majd felém nyújtotta a kezét.Összekulcsoltam az enyémmel, és a lányunk felé indultunk.Rebeka behuppant a hintába, Damon pedig hátulról meglökte.Nekitámaszkodtam az oszlopnak, és a büszkeségtől dagadt a mellkasom.Nagyon büszke vagyok mindkettőjükre.Rebekára azért, mert ilyen nagy szeretettel nyit mindenki felé, Damon-re pedig azért mert így törődik Rebekával.Mi így hárman egy boldog családdá kovácsolódtunk.Kicsit már kezdett lehűlni az idő, ezért hazaindultunk.Útközben Rebeka meglátott egy fagyizót, és persze nagyon vágyakozott utána.Mi sem ellenkeztünk annyira, ezért betértünk.Rebeka 1 gombóc kinder buenos-at, Damon rágógumisat és citromosat evett, én pedig erdei gyümölcsöset és zöld almásat.Amikor hazaértünk, a fiúk a tegnapi foci meccset nézték, Caroline és Bonnie pedig a közelgő leánybúcsú részleteit tervezgették, amihez én is csatlakoztam.
-Képesek voltatok nélkülem elkezdeni a meccset?-majd ő csatlakozott a meccsnéző Matt-hez és Stefan-hoz.
Caroline elmondta az elképzeléseit a leánybúcsúra, ami igazából megvalósítható is.Csajos dolgokat csinálunk, kifestjük egymás körmét, kibeszéljük a fiúkat, és vadul bulizunk.Ahogy az az általános leánybúcsúkon lenni szokott.Rebekára pedig Jenna néni fog vigyázni.A fiúk elég hangosan ordítottak, amikor a kedvenc csapatuk gólt lőtt, amitől egy idő után kezdett megfájdulni a fejem.
-Nem tudnátok halkabban örülni? Már fáj a fejem!-fogtam a fájórészt.
-Hát nem a tudástól!-nevetett Damon.
-Megverhetlek?-indultam meg felé.
-Csak nyugodtan cica! Gyere csak nem harapok!-vigyorgott féloldalasan.
-Damon Salvatore! Jobb ha nem provokálsz!-nevettem.
-Csak nem beijedtél?-kérdezte nevetve.
-Nem, csak nem akarlak bántani! Mert akkor kórházban kötnél ki!-kacsintottam.
Ekkor rontott be két olyan személy, akit a legkevésbé akartam látni.Eluralkodott rajtam a düh jelenlétük láttán.A kezeim ökölbe szorultak, és Damon-re néztem, aki talán még idegesebb volt mint én.A többiek is elég idegesek voltak.Klaus és Claire volt az.Szerencsére Rebeka a szobájában nézi a
tévét, így ő biztonságban van.
-Mégis mit kerestek itt?-kérdeztem kicsit sem nyugodtan.
-Nahát Elena! Nem ezt a bánásmódot vártuk tőled!-mondta Claire egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Milyen bánásmódot vártál? Amióta csak ismerlek, megvetlek!-vágtam a képébe.
-Az érzés kölcsönös!-majd körbenézett a lakásban, majd egy fintort párosított a mondatához.
-Vagy eltűntök innen, vagy én magam doblak ki titeket!-indult meg feléjük Damon.
-Csigavér Damon! Ne tégy olyat amit később megbánsz!-mondta Klaus.
-Veletek kapcsolatban soha semmit nem bánnék meg! Talán azt hogy nem végeztem veletek előbb!-válaszolt.
-Tudod Damon, te ahhoz túl kedves vagy hogy bárkit is megölj!-vigyorgott Damon arcába Klaus, majd helyet foglalt a kanapén.
Claire is így tett.Legszívesebben letörölném azt a vigyort a képükről, de tudom hogy Klaus jóval erősebb nálam, meg persze öregebb is.Claire-el viszont eltudnék bánni, csak Klaus azt nem hagyná... Fogalmam sincs mikor lettek ők ilyen jóban, de ha ők összefognak, abból semmi jó nem sül ki.Egyszer, csak egyetlen egyszer, kapják már meg azt amit megérdemelnek.Szenvedést! Annyira szenvedjenek, amennyire én szenvedtem miattuk.Hogy a képükbe vághassam, hogy mennyire gyűlölőm őket.
-Megjegyzem ez a ház semmit sem változott amióta itt jártam! Emlékezz Stefan! Amikor megöltem a kis barátnődet! Hogy is hívták? Öhm, meg is van! Lexie!-provokálta Stefan-t Klaus.
-Takarodj innen!-állt fel mérgesen Stefan.
-Nyugodj meg Stefan! Csak provokálni akar!-nyugtattam.
-Tisztában vagyok vele Elena!-mondta Stefan.
Ekkor lesétált a lépcsőn Rebeka.Klaus mosolyra húzta a száját, majd közelebb sétált hozzá.
-Menj a lányom közeléből!-állt Rebeka elé Damon.
-Ki ez a bácsi?-érdeklődött Rebeka.
-Senki aki számítana kicsim! Menj fel a szobádba!-utasítottam, ő pedig eleget tett a kérésemnek.
-Nagyon hasonlít rád Damon! Így még élvezetesebb lesz a szolgámmá tennem!-vigyorodott el ismét
Klaus.
-Elárulod végre miért jöttél, vagy elhúzol innen, aminek persze én nagyon örülnék!-mondta Caroline.
-Hmm, egy szókimondó szöszi! Ez szexi!-kacsintott Caroline-ra Klaus.
-Ha olyan mint a barátnője nem sok ésszel bírhat!-mondta Claire, majd hátradobta a haját.
-Egyébként, azért jöttem hogy tájékoztassalak titeket! Katherine nagyobb bosszút forral ellenetek mint valaha! És hogy én ezt honnan tudom? Arra kért, hogy utasítsam a hibridjeimet arra hogy segítsenek neki abban hogy bosszút állhasson rajtatok, amiért fogva tartottátok a lányát, Nadia-t.Én pedig természetesen segítek neki!-jelentette ki.
-És ezt most miért is higgyük el pont neked?-faggatta Matt.
-Nem számít mit hisztek! Csak előre szóltam! Oh, és számítsatok rá hogy a kis Rebeka lesz az első áldozat!-válaszolt Klaus.
Az ajtóhoz trappoltam, majd kinyitottam azt.
-Erre van az ajtó!-mondtam.
Claire elnevette magát, majd távozott Klaus-al együtt.
-Légy résen Elena! Bármikor lecsaphat Katherine bosszúja! Még akkor is, amikor nem számítasz rá!-jelzett nekem Klaus.
-Húzz már innen!-majd rácsaptam az ajtót.
Rohadtul elegem van Klaus-ból, meg a kis barátaiból.Egyáltalán miért szólt nekünk Katherine bosszújáról, ha segít neki végrehajtani a tervét? Az egészben az aggaszt a legjobban, hogy Rebeka lesz az első, aki áldozatul esik a bosszúnak.Katherine sokkal okosabb, mint azt hittem volna.Tudja hogy Rebeka a legfontosabb számunkra, és ott üt ahol a legnagyobb fájdalmat tudja okozni.Damon magához ölelt, és belepuszilt a hajamba.Jelen pillanatban most csak ő tud lenyugtatni.Úgy döntöttem felnézek Rebekához egy kicsit, hisz furcsa volt neki látni ezt a helyzetet.Benyitottam hozzá, és leültem az ágya szélére.
-Anya, ki volt ez a bácsi?-kérdezte meg újból Rebeka.
-Egy gonosz ember! Elég ha csak ennyit tudsz!-simogattam meg kis fejét.
-És miért volt itt?-faggatózott.
-Nem vagy te ma túl kíváncsi?-nevettem, ami őt is nevetésre késztette.
Ebben a pillanatban nyitott be Damon, és elmosolyodott.Az ölébe ültette Rebekát, engem pedig magához húzott.Egy olyan érzés öntött el, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani.Mindhárman elterültünk az ágyon, és közösen megnéztük a Beethoven című filmet.Miután vége lett, elmentem összehajtogatni a ruhákat.Mikor kész lettem leültem az ablakomhoz, és néztem ahogy az apró eső cseppek eláztatják az utakat.Bárcsak egyszer zokszó nélkül kimondhatnám, hogy boldog vagyok.Akkor lennék boldog, ha minden ami felelős az életem megkeserítéséért, elpusztulna.Ha a lányomnak úgy kellene élnie tovább az életét, hogy nem kell attól félnie hogy ki támad rá.Boldog lehetne.Ekkor sétált be Stefan a szobába.Rá vezettem a tekintetem, majd halványul elmosolyodtam
-Szép kis eső mi?-állapította meg Stefan.
-Aha!-válaszoltam majd újra kikandikáltam az ablakból.
-Miattuk vagy ilyen nyugtalan igaz?-ült le velem szembe.
-Nézd Stefan, nem akarok róluk beszélni.Így is tönkre tették a napomat!
-Csak tudni akarom hogy jól vagy e!
-Hidd el, jól vagyok! A hangulatom nem olyan mint máskor, de ezen kívül minden rendben van velem! Azért köszönöm!-mosolyogtam.
-Akkor megyek is, Rebekának így sem tetszett hogy ott hagytam!-mosolygott, én pedig kicsit felnevettem.
Az ajtó felé indult, de megállítottam, és magamhoz öleltem.Éreztem hogy amit Klaus mondott neki, azzal egy sebet tépett fel.
-Nagyon köszönöm, hogy így aggódsz értem!-motyogtam a vállába.
-Még szép! A sógonőm vagy, ne feledd! Egyedül neked sikerült megnevelni a bátyámat!-nevetett.
Én is elnevettem magam.Fogtam a naplómat, majd kisétáltam a teraszra, és beültem a hintaágyba.Megragadtam a tollamat, és írni kezdtem a szinte már zuhogó esővel a háttérben.
"Kedves naplóm!
Az életem talán ennél zavarosabb nem is lehetne.Rájöttem, hogy a lányom nagyobb veszélyben van, mint azt gondoltam volna! Klaus és Claire ma ellátogatott hozzánk, hogy figyelmeztessenek minket Katherine közelgő bosszújáról.Egyenlőre Rebeka semmit sem sejt, de jobb is ez így.Lelkileg már teljesen a padlón vagyok, de itt van Damon, Rebeka, Caroline, Bonnie, Stefan, Matt, Alaric és Phoebe, akik összeszedik a darabokat.Tele vagyok kérdésekkel, amikre nem hiszem hogy valaha is választ fogok kapni."
-Hát te mit csinálsz idekint?-ült le mellém Damon.
-Minek látszik?-kérdeztem.
-Egy szétesett nőt látok, akinek szüksége van valakire.És itt vagyok én, aki segít neki!-mosolygott Damon.
-Szerinted, Katherine tényleg készül valamire?
-Meglehet! Belőle bármit kinézek.De mindenesetre, ne koncentráljunk se rá, se Klaus-ra.Csakis magunkra.
-Mond csak, ha bármit kívánhatnál az életben, mi lenne az?-érdeklődtem.
-Hogy Narnia létezzen! Nem létezik hogy az egy kitalált ország!
Erre a kijelentésre nevetni kezdtem.Mindig tudja hogy csaljon mosolyt az arcomra.
-Már nevetsz! Ez jó jel!-vigyorgott.
-Most komolyan!-váltottam komolyra.
-Azt hogy egy boldog családként tudjunk élni! Lenne normális munkánk, Rebeka normális gyerekként élhetné az életét! Vagy azt, hogy Klaus veszítse el a hibridjeit, és pokolban élje le az életét.De az a rohadék halhatatlan!-vállt idegessé
-Néz rám Damon!-fordítottam felém a fejét.-Az előbb mondtad hogy ne koncentráljunk rájuk.Akkor tegyünk is így!-mondtam.
-Igazad van! Tessék egy pulcsi! Nem akartam hogy megfázz!-majd rám terítette a ruhadarabot.
Elmosolyodtam, majd közelebb bújtam hozzá.A vihar kezdett még nagyobb lenni, ezért bementünk.Caroline épp Rebekával beszélgetett, és mi is csatlakoztunk hozzájuk.
-Ugye az a bácsi nem fog minket bántani?-kérdezősködött Rebeka.
-Sosem! Amíg rajtam múlik, biztos hogy nem!-mosolyogtam halványan, mire Damon megfogta a kezem.
Rebeka már kezdett elálmosodni, ezért Damon lefektette, én pedig segítettem Caroline-nak kiválasztani a virágok színét, és fajtáját.Végül a rózsák mellett döntöttünk.
-Köszönöm hogy ennyit segítesz az esküvőben!-hálálkodott Caroline.
-Emlékezz hogy te is rengeteget segítettél, mikor Damon és én összeházasodtunk! Igyekszem én is segíteni neked!-mosolyogtam.
-Megjegyzem elég hisztérika voltál!-nevetett.
-Héé! Ez fájt!-nevettem.
-Bocsi, de ez az igazság! Ráadásul túl voltál pörögve!
-Megszólalt az, aki leszólta a szervezőket azért, mert egy centivel távolabb rakták az asztalt, mint kellett volna!-röhögtem.
-Nem bírtad ki igaz?-vigyorgott.
-Jaj, tudod hogy szeretlek!-nevettem.
-Én is!-ölelt magához.-Tudom hogy idióta vagyok, csak egyre közelebb van a nagy nap! És még semmi sem áll készen!
-Hidd el hogy minden készen áll! Már csak a gyönyörű menyasszony hiányzik!-mondtam.
-Az kicsoda?-kérdezte nevetve.
-Hát te, te igen okos!-kacagtam.
-Nem tagadom hogy okos vagyok!-kacagott.
A fürdő felé indultam, hogy lezuhanyozhassak.Kontyba fogtam a hajam, majd beálltam a zuhanyzó alá, és hagytam hogy a meleg víz elárasszon.A zuhanyzás végeztével magam köré tekertem egy törölközőt, majd felvettem a pizsamámat.Mielőtt lefeküdtem volna, csináltam magamnak egy bögre kakaót.Letelepedtem a tévé elé, aprókat szürcsölgettem a bögréből.Később Matt és csatlakozott hozzám.
-Kaphatok belőle?-nézett rám boci szemekkel.
-Csinálj magadnak!-nevettem.
-Most túl lusta vagyok!-sóhajtott.
-Az nem az én gondom!-vágtam " ez van" fejet.
Amikor az utolsó csepp is elfogyott a bögréből, behelyeztem a mosogatóba.Ahogy a szobánkba léptem, Damon már látszólag aludt.Befeküdtem mellé, majd simogatni kezdtem a kezét.
-Már vártalak!-motyogta.
-Azt hittem alszol!-vigyorodtam el.
-Addig nem alszok amíg nem vagy itt!-válaszolt.
-Most már itt vagyok, így nyugodtan aludhatsz!-mondtam.
Kicsit bekapcsoltam a tévét, mert még nem nagyon tudtam aludni.Mindenhol unalmas műsorokat találtam, végül megállapodtam a Bír-lak nevű sorozatnál.Kicsit fáztam, ezért közelebb bújtam Damon-höz.
-Ma nagyon bújós vagy! Ez tetszik!-puszilta meg a homlokom Damon.
-Gondoltam!-kuncogtam.
Damon-nek sem sikerült elaludnia, ezért ő is nézte velem a sorozatot.Sokat nevettünk Michelle-n, és Jesse-n.Damon már a felénél bealudt.Álmosodni kezdtem, ezért felemeltem Damon karját, és közelebb bújtam hozzá.Fejemet a mellkasára helyeztem, és lehunytam a szemeimet.
-Jó éjszakát Elena!-mondta Damon.
-Jó éjt Damon!-majd puszit nyomtam mellkasára.
-Hát te meg hogy kerültél ide?-kérdeztem mosolyogva.
-Apa mondta hogy még alszol, de én meg unatkoztam ezért befeküdtem melléd!-újságolta.
-Áh értem! Apád mondott még mást is?-faggattam.
-Azt hogy vigyázzak, mert úgy horkolsz mint Miss Röfi a Muppet Show-ból!-vigyorgott.
-Megverem apádat!-pattantam ki rögtön az ágyból.
Felhúztam magamra egy kényelmes összeállítást, majd bekapcsoltam Rebekának a Spongyabobot.Lebaktattam a konyhába, és csatlakoztam az éppen reggeliző bagázshoz.Elvettem 2 palacsintát a tálról, majd az enyémre helyeztem.Lehuppantam a kanapéra Damon mellé, aki épp lázasan beszélgetett Matt-el.-Mond csak Damon, ki horkol úgy mint Miss Röfi?-néztem rá amolyan "magyarázatot követelek" tekintettel.
-Nem komolyan gondoltam!-majd nevetve átdobta a karját a vállamon.
-Még egy ilyen megjegyzés, és nem állok jót magamért!-nevettem.
Damon és én úgy döntöttünk, hogy levisszük Rebekát a játszótérre.Nem igazán volt időnk mostanában hármasban időt tölteni, pedig arra nagy szükség van, ha van egy 6 éves kislányotok, aki elvileg a tragikus korszakát éli.A fiatal vámpírok sokkal forrófejűbbek, mint a náluk idősebb vámpírok.Ráadásul, nagyobb a vérszükségletük.Miután Rebeka sikeresen betolt 2 palacsintát, kocsiba pattantunk, majd a játszótér felé indultunk.Amint odaértünk, Rebeka megcélozta a csúszdát.Damon-nel leültünk a padra, és onnan figyeltük őt.
-Mindezek ellenére olyan gondtalan nem?-mondta Damon.
-A végtelen nagy szeretetét még Klaus sem veheti el tőle!-mondtam.
-Szerintem ő még fel sem fogja hogy mi történik körülötte! Bár, jobb is ez így!
-Szerintem is! Nem kell hogy ő is féljen!-túrtam a hajamba.
-Neked sem kell félned! Amíg mi összetartunk, Klaus nem bánthatja!-villantott egy halvány mosolyt, ami engem is mosolygásra késztetett.
Damon rám mosolygott, majd felém nyújtotta a kezét.Összekulcsoltam az enyémmel, és a lányunk felé indultunk.Rebeka behuppant a hintába, Damon pedig hátulról meglökte.Nekitámaszkodtam az oszlopnak, és a büszkeségtől dagadt a mellkasom.Nagyon büszke vagyok mindkettőjükre.Rebekára azért, mert ilyen nagy szeretettel nyit mindenki felé, Damon-re pedig azért mert így törődik Rebekával.Mi így hárman egy boldog családdá kovácsolódtunk.Kicsit már kezdett lehűlni az idő, ezért hazaindultunk.Útközben Rebeka meglátott egy fagyizót, és persze nagyon vágyakozott utána.Mi sem ellenkeztünk annyira, ezért betértünk.Rebeka 1 gombóc kinder buenos-at, Damon rágógumisat és citromosat evett, én pedig erdei gyümölcsöset és zöld almásat.Amikor hazaértünk, a fiúk a tegnapi foci meccset nézték, Caroline és Bonnie pedig a közelgő leánybúcsú részleteit tervezgették, amihez én is csatlakoztam.
-Képesek voltatok nélkülem elkezdeni a meccset?-majd ő csatlakozott a meccsnéző Matt-hez és Stefan-hoz.
Caroline elmondta az elképzeléseit a leánybúcsúra, ami igazából megvalósítható is.Csajos dolgokat csinálunk, kifestjük egymás körmét, kibeszéljük a fiúkat, és vadul bulizunk.Ahogy az az általános leánybúcsúkon lenni szokott.Rebekára pedig Jenna néni fog vigyázni.A fiúk elég hangosan ordítottak, amikor a kedvenc csapatuk gólt lőtt, amitől egy idő után kezdett megfájdulni a fejem.
-Nem tudnátok halkabban örülni? Már fáj a fejem!-fogtam a fájórészt.
-Hát nem a tudástól!-nevetett Damon.
-Megverhetlek?-indultam meg felé.
-Csak nyugodtan cica! Gyere csak nem harapok!-vigyorgott féloldalasan.
-Damon Salvatore! Jobb ha nem provokálsz!-nevettem.
-Csak nem beijedtél?-kérdezte nevetve.
-Nem, csak nem akarlak bántani! Mert akkor kórházban kötnél ki!-kacsintottam.
Ekkor rontott be két olyan személy, akit a legkevésbé akartam látni.Eluralkodott rajtam a düh jelenlétük láttán.A kezeim ökölbe szorultak, és Damon-re néztem, aki talán még idegesebb volt mint én.A többiek is elég idegesek voltak.Klaus és Claire volt az.Szerencsére Rebeka a szobájában nézi a
-Mégis mit kerestek itt?-kérdeztem kicsit sem nyugodtan.
-Nahát Elena! Nem ezt a bánásmódot vártuk tőled!-mondta Claire egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Milyen bánásmódot vártál? Amióta csak ismerlek, megvetlek!-vágtam a képébe.
-Az érzés kölcsönös!-majd körbenézett a lakásban, majd egy fintort párosított a mondatához.
-Vagy eltűntök innen, vagy én magam doblak ki titeket!-indult meg feléjük Damon.
-Csigavér Damon! Ne tégy olyat amit később megbánsz!-mondta Klaus.
-Veletek kapcsolatban soha semmit nem bánnék meg! Talán azt hogy nem végeztem veletek előbb!-válaszolt.
-Tudod Damon, te ahhoz túl kedves vagy hogy bárkit is megölj!-vigyorgott Damon arcába Klaus, majd helyet foglalt a kanapén.
Claire is így tett.Legszívesebben letörölném azt a vigyort a képükről, de tudom hogy Klaus jóval erősebb nálam, meg persze öregebb is.Claire-el viszont eltudnék bánni, csak Klaus azt nem hagyná... Fogalmam sincs mikor lettek ők ilyen jóban, de ha ők összefognak, abból semmi jó nem sül ki.Egyszer, csak egyetlen egyszer, kapják már meg azt amit megérdemelnek.Szenvedést! Annyira szenvedjenek, amennyire én szenvedtem miattuk.Hogy a képükbe vághassam, hogy mennyire gyűlölőm őket.-Megjegyzem ez a ház semmit sem változott amióta itt jártam! Emlékezz Stefan! Amikor megöltem a kis barátnődet! Hogy is hívták? Öhm, meg is van! Lexie!-provokálta Stefan-t Klaus.
-Takarodj innen!-állt fel mérgesen Stefan.
-Nyugodj meg Stefan! Csak provokálni akar!-nyugtattam.
-Tisztában vagyok vele Elena!-mondta Stefan.
Ekkor lesétált a lépcsőn Rebeka.Klaus mosolyra húzta a száját, majd közelebb sétált hozzá.
-Menj a lányom közeléből!-állt Rebeka elé Damon.
-Ki ez a bácsi?-érdeklődött Rebeka.
-Senki aki számítana kicsim! Menj fel a szobádba!-utasítottam, ő pedig eleget tett a kérésemnek.
-Nagyon hasonlít rád Damon! Így még élvezetesebb lesz a szolgámmá tennem!-vigyorodott el ismét
-Elárulod végre miért jöttél, vagy elhúzol innen, aminek persze én nagyon örülnék!-mondta Caroline.
-Hmm, egy szókimondó szöszi! Ez szexi!-kacsintott Caroline-ra Klaus.
-Ha olyan mint a barátnője nem sok ésszel bírhat!-mondta Claire, majd hátradobta a haját.
-Egyébként, azért jöttem hogy tájékoztassalak titeket! Katherine nagyobb bosszút forral ellenetek mint valaha! És hogy én ezt honnan tudom? Arra kért, hogy utasítsam a hibridjeimet arra hogy segítsenek neki abban hogy bosszút állhasson rajtatok, amiért fogva tartottátok a lányát, Nadia-t.Én pedig természetesen segítek neki!-jelentette ki.
-És ezt most miért is higgyük el pont neked?-faggatta Matt.
-Nem számít mit hisztek! Csak előre szóltam! Oh, és számítsatok rá hogy a kis Rebeka lesz az első áldozat!-válaszolt Klaus.
Az ajtóhoz trappoltam, majd kinyitottam azt.
-Erre van az ajtó!-mondtam.
Claire elnevette magát, majd távozott Klaus-al együtt.
-Légy résen Elena! Bármikor lecsaphat Katherine bosszúja! Még akkor is, amikor nem számítasz rá!-jelzett nekem Klaus.
-Húzz már innen!-majd rácsaptam az ajtót.
Rohadtul elegem van Klaus-ból, meg a kis barátaiból.Egyáltalán miért szólt nekünk Katherine bosszújáról, ha segít neki végrehajtani a tervét? Az egészben az aggaszt a legjobban, hogy Rebeka lesz az első, aki áldozatul esik a bosszúnak.Katherine sokkal okosabb, mint azt hittem volna.Tudja hogy Rebeka a legfontosabb számunkra, és ott üt ahol a legnagyobb fájdalmat tudja okozni.Damon magához ölelt, és belepuszilt a hajamba.Jelen pillanatban most csak ő tud lenyugtatni.Úgy döntöttem felnézek Rebekához egy kicsit, hisz furcsa volt neki látni ezt a helyzetet.Benyitottam hozzá, és leültem az ágya szélére.-Anya, ki volt ez a bácsi?-kérdezte meg újból Rebeka.
-Egy gonosz ember! Elég ha csak ennyit tudsz!-simogattam meg kis fejét.
-És miért volt itt?-faggatózott.
-Nem vagy te ma túl kíváncsi?-nevettem, ami őt is nevetésre késztette.
Ebben a pillanatban nyitott be Damon, és elmosolyodott.Az ölébe ültette Rebekát, engem pedig magához húzott.Egy olyan érzés öntött el, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani.Mindhárman elterültünk az ágyon, és közösen megnéztük a Beethoven című filmet.Miután vége lett, elmentem összehajtogatni a ruhákat.Mikor kész lettem leültem az ablakomhoz, és néztem ahogy az apró eső cseppek eláztatják az utakat.Bárcsak egyszer zokszó nélkül kimondhatnám, hogy boldog vagyok.Akkor lennék boldog, ha minden ami felelős az életem megkeserítéséért, elpusztulna.Ha a lányomnak úgy kellene élnie tovább az életét, hogy nem kell attól félnie hogy ki támad rá.Boldog lehetne.Ekkor sétált be Stefan a szobába.Rá vezettem a tekintetem, majd halványul elmosolyodtam
-Szép kis eső mi?-állapította meg Stefan.
-Aha!-válaszoltam majd újra kikandikáltam az ablakból.-Miattuk vagy ilyen nyugtalan igaz?-ült le velem szembe.
-Nézd Stefan, nem akarok róluk beszélni.Így is tönkre tették a napomat!
-Csak tudni akarom hogy jól vagy e!
-Hidd el, jól vagyok! A hangulatom nem olyan mint máskor, de ezen kívül minden rendben van velem! Azért köszönöm!-mosolyogtam.
-Akkor megyek is, Rebekának így sem tetszett hogy ott hagytam!-mosolygott, én pedig kicsit felnevettem.
Az ajtó felé indult, de megállítottam, és magamhoz öleltem.Éreztem hogy amit Klaus mondott neki, azzal egy sebet tépett fel.
-Nagyon köszönöm, hogy így aggódsz értem!-motyogtam a vállába.
-Még szép! A sógonőm vagy, ne feledd! Egyedül neked sikerült megnevelni a bátyámat!-nevetett.
Én is elnevettem magam.Fogtam a naplómat, majd kisétáltam a teraszra, és beültem a hintaágyba.Megragadtam a tollamat, és írni kezdtem a szinte már zuhogó esővel a háttérben.
"Kedves naplóm!
Az életem talán ennél zavarosabb nem is lehetne.Rájöttem, hogy a lányom nagyobb veszélyben van, mint azt gondoltam volna! Klaus és Claire ma ellátogatott hozzánk, hogy figyelmeztessenek minket Katherine közelgő bosszújáról.Egyenlőre Rebeka semmit sem sejt, de jobb is ez így.Lelkileg már teljesen a padlón vagyok, de itt van Damon, Rebeka, Caroline, Bonnie, Stefan, Matt, Alaric és Phoebe, akik összeszedik a darabokat.Tele vagyok kérdésekkel, amikre nem hiszem hogy valaha is választ fogok kapni."-Hát te mit csinálsz idekint?-ült le mellém Damon.
-Minek látszik?-kérdeztem.
-Egy szétesett nőt látok, akinek szüksége van valakire.És itt vagyok én, aki segít neki!-mosolygott Damon.
-Szerinted, Katherine tényleg készül valamire?
-Meglehet! Belőle bármit kinézek.De mindenesetre, ne koncentráljunk se rá, se Klaus-ra.Csakis magunkra.
-Mond csak, ha bármit kívánhatnál az életben, mi lenne az?-érdeklődtem.
-Hogy Narnia létezzen! Nem létezik hogy az egy kitalált ország!
Erre a kijelentésre nevetni kezdtem.Mindig tudja hogy csaljon mosolyt az arcomra.
-Már nevetsz! Ez jó jel!-vigyorgott.-Most komolyan!-váltottam komolyra.
-Azt hogy egy boldog családként tudjunk élni! Lenne normális munkánk, Rebeka normális gyerekként élhetné az életét! Vagy azt, hogy Klaus veszítse el a hibridjeit, és pokolban élje le az életét.De az a rohadék halhatatlan!-vállt idegessé
-Néz rám Damon!-fordítottam felém a fejét.-Az előbb mondtad hogy ne koncentráljunk rájuk.Akkor tegyünk is így!-mondtam.
-Igazad van! Tessék egy pulcsi! Nem akartam hogy megfázz!-majd rám terítette a ruhadarabot.
Elmosolyodtam, majd közelebb bújtam hozzá.A vihar kezdett még nagyobb lenni, ezért bementünk.Caroline épp Rebekával beszélgetett, és mi is csatlakoztunk hozzájuk.
-Ugye az a bácsi nem fog minket bántani?-kérdezősködött Rebeka.
-Sosem! Amíg rajtam múlik, biztos hogy nem!-mosolyogtam halványan, mire Damon megfogta a kezem.
Rebeka már kezdett elálmosodni, ezért Damon lefektette, én pedig segítettem Caroline-nak kiválasztani a virágok színét, és fajtáját.Végül a rózsák mellett döntöttünk.
-Emlékezz hogy te is rengeteget segítettél, mikor Damon és én összeházasodtunk! Igyekszem én is segíteni neked!-mosolyogtam.
-Megjegyzem elég hisztérika voltál!-nevetett.
-Héé! Ez fájt!-nevettem.
-Bocsi, de ez az igazság! Ráadásul túl voltál pörögve!
-Megszólalt az, aki leszólta a szervezőket azért, mert egy centivel távolabb rakták az asztalt, mint kellett volna!-röhögtem.
-Nem bírtad ki igaz?-vigyorgott.
-Jaj, tudod hogy szeretlek!-nevettem.
-Én is!-ölelt magához.-Tudom hogy idióta vagyok, csak egyre közelebb van a nagy nap! És még semmi sem áll készen!
-Hidd el hogy minden készen áll! Már csak a gyönyörű menyasszony hiányzik!-mondtam.
-Az kicsoda?-kérdezte nevetve.
-Hát te, te igen okos!-kacagtam.
-Nem tagadom hogy okos vagyok!-kacagott.
A fürdő felé indultam, hogy lezuhanyozhassak.Kontyba fogtam a hajam, majd beálltam a zuhanyzó alá, és hagytam hogy a meleg víz elárasszon.A zuhanyzás végeztével magam köré tekertem egy törölközőt, majd felvettem a pizsamámat.Mielőtt lefeküdtem volna, csináltam magamnak egy bögre kakaót.Letelepedtem a tévé elé, aprókat szürcsölgettem a bögréből.Később Matt és csatlakozott hozzám.
-Kaphatok belőle?-nézett rám boci szemekkel.
-Csinálj magadnak!-nevettem.
-Most túl lusta vagyok!-sóhajtott.
-Az nem az én gondom!-vágtam " ez van" fejet.
Amikor az utolsó csepp is elfogyott a bögréből, behelyeztem a mosogatóba.Ahogy a szobánkba léptem, Damon már látszólag aludt.Befeküdtem mellé, majd simogatni kezdtem a kezét.
-Már vártalak!-motyogta.
-Azt hittem alszol!-vigyorodtam el.
-Addig nem alszok amíg nem vagy itt!-válaszolt.
-Most már itt vagyok, így nyugodtan aludhatsz!-mondtam.
-Ma nagyon bújós vagy! Ez tetszik!-puszilta meg a homlokom Damon.
-Gondoltam!-kuncogtam.
Damon-nek sem sikerült elaludnia, ezért ő is nézte velem a sorozatot.Sokat nevettünk Michelle-n, és Jesse-n.Damon már a felénél bealudt.Álmosodni kezdtem, ezért felemeltem Damon karját, és közelebb bújtam hozzá.Fejemet a mellkasára helyeztem, és lehunytam a szemeimet.-Jó éjszakát Elena!-mondta Damon.
-Jó éjt Damon!-majd puszit nyomtam mellkasára.
