36. Fejezet

Futkorászás halk zaja töltötte meg a házat. Már korán reggel beindult az élet? A dobbanáshoz hasonlítható zaj megszűnt, és egy csörgő hangja vett át a helyét. Ez Melodie csörgője. Ebből kifolyólag az első hang tulajdonosa Rebeka lehet. Hiába. A Salvatore gyerekek sosem fáradnak ki, és örök mozgók maradnak. Lefejtettem derekamról Damon karját, és egy hangot sem adva kimentem a szobából. Jól gondoltam. Rebeka egyensúlyozott egy tálcával, melyen egy tál rántotta, és egy pohár narancslé volt.

- Megkérdezhetem, mégis mit csináltok? - utaltam a kora reggeli aktivitásukra.

- Stefan bácsinak viszünk reggelit. - közli Rebeka. 

- És ehhez miért kell Melodie? - vonom fel szemöldököm. - Az apró karjaival egy poharat sem lenne képes vinni.

- Magától mászott ki az ágyból. - rántott vállat.

- Máris szöksz, törpe? - vettem fel a padlón mászó kislányomat. - Segítek be vinni. De, óvatosan azzal a tálcával. Nincs szükség törött pohárra, és tányérra.

- Értettem. - ingadozott, majd kis léptekben elsétált Stefan szobája ajtajáig. Segélykérően nézett rám.

- Máris kinyitom. nevettem halkan, hogy Stefan fel ne ébredjen.

Még mindig az igazak álmát aludta. De miért is csodálkozom rajta, hisz nem lehet több 7:00 óránál. Ilyenkor még mindenki alszik. Rebeka, Stefan éjjeli szekrényére helyezi a tálcát, s felmászik nagybátya ágyára. Elkezdi gyengéden lökődni, de semmi reakció. Áttér a fülhúzogatásra, de az sem vállt ki semmiféle reakciót. Végül Rebeka vesz egy nagy levegőt, és beleordít Stefan fülébe. Stefan szemei végre kipattannak, és értetlenül néz rám, majd unokahúgaira.

- Ezt nevezem én praktikus felkeltésnek. - nevetett Stefan. - Mit csináltok itt?

- Hoztunk neked reggelit. - húzta ki magát büszkén Rebeka.

- Amolyan, " Isten hozott újra itthon" reggeli. - somolygok az ajtófélfának dőlve. - Gyere Rebeka, hagyjuk Stefan bácsit zavartalanul reggelizni.

- Nem zavartok. Sőt, örülnék neki, ha az unokahúgaimmal reggelizhetnék.

- Itt maradhatunk Stefan bácsival? - mereszt rám kiskutya szemeket Rebeka. - Légysziii

- Miért kellett megörökölnöd ezeket a kiskutya szemeket. - sóhajtok fel, majd Stefan mellé ültetem Melodie-t. - Mintha apátokat látnám.

- Salvatore hagyomány, hogy minden gyermek rendelkezik boci szemekkel. - puszil Rebeka hajába Stefan. 

Egy mosollyal az arcomon hagyom a reggeliző bagázst magára, és visszatérek a férjemhez, aki még mindig alszik, ráadásul már kezd kissé horkolni is. Felkuncogtam, majd ruha vadászatra indulok. Süt a nap, de kicsit fúj a szél is, így felveszek egy szürke, minta nélküli pólót, egy szintén szürke vékony kardigánnal. Kiválasztom a legkedvencebb farmeremet, és a cicás zoknimat. ( igen, cicás, grrr.) Leülök az ágyunk szélére, amely a súlyom alatt kicsit nyikorogni kezd, ezzel felébresztve Damon-t.

- Az ágy hibája. - okolom a rozoga ágyunkat. - Nem is vagyok olyan nehéz...

- Csak vaságy nélkül nyomsz 1 mázsát... - ásít Damon, majd arcát a párnájába temeti. 

- Hogy te milyen gonosz vagy.. - fonom  durcásan keresztbe kezemet mellkasom előtt. 

- De te mégis hozzám jöttél. - motyogja párnájába.

- Mert szeretlek. - mondom. - Meg vonzó a rossz fiús éned.

- Nem csak a rossz fiús énem a vonzó... - gurul át Damon az én felemre. - Hanem az egész.

- Erre nem vennék mérget. - bujkál a szám sarkában egy sunyi mosoly. - Kezded kicsit elhagyni magad. Már nem olyan kockás a hasad mint régen...

- Apa kinézetem lett. 

- Persze, fogd csak erre. - veregetem meg vállát, majd az ajtó felé indulok.

- Most meg hova mész? - kérdi értetlenül.

- Zabálni, hogy még kövérebb legyek. - mondtam rá sem nézve. - Ha gondolod, gyere te is. Tuti elférsz a hájas seggem mellett. Egyenlőre.

- Most besértődtél? - neveti el magát.

- Én? Dehogy is. - sétálok a hosszú folyosónkon.

Caroline isteni palacsintájának illata csapja meg orromat. Ha rá gondolok, összefut a nyál a számban. Egyszerűen imádom Caroline palacsintáját. Mellette simán meglehetne hízni akár 3 nap alatt is. Észveszejtően főz/süt. Kivétel nélkül mindenki körbeülte az asztalt, és neki láthattunk a reggelizésnek.

- Damon, mikor indulunk vadászni? - kérdezte Stefan a reggeli végeztével. - Nem felejtetted el ugye?

A Salvatore családban van egy olyan hagyomány, minden évben március 16. - án, elmennek állatokra vadászni. Ez már évek óta tart. Damon nem igazán rajong ezért a hagyományért, ellenben a testvérével, aki folyton epekedve várja, mikor élhet az egyik kedvenc hobbijának. Damon fejében már megfordult a gondolat, hogy közölje testvérével, hogy ő felhagyna ezzel a hagyománnyal, de nem volt szíve letörni Stefan lelkesedését.

- Öhm, nem, - dadogja Damon.

- És elfelejtette. - motyogja halkan Alaric, de látszólag mindjárt elneveti magát.

- Figyelj, öcskös. - pásztázza a földet Damon. - Nem lehetne, hogy ebben az évben nem mennénk vadászni? Jövőre jobb lenne. Nincs nagy kedvem állatok után futni.

- Azt akarod mondani, hogy feladnál a vadászattal? - döbben meg Stefan.

- Csak egy kis időre. 

- Ez az egyetlen jó dolog, ami megmaradt a családunkból, Damon. Ne akard elvenni tőlem.

- Te elmehetsz vadászni, csak én nem mennék veled. - próbált könnyíteni a helyzeten Damon.

- Kösz, nincs kedvem egyedül vadászni. - áll fel zaklatottan Stefan, majd kiviharzik az ajtón.

- Ezt jól megcsináltad, tesó. - veregeti meg Damon hátát Matt.

- Pofa be, Donovan. - távozik Damon idegesen.
- Családi dráma... - sóhajtozik Bonnie.

Ez nem értem... Ők sosem veszekednek. Maximum 5-6 évente 1-szer, és akkor is apró-csetlő dolgokon. Ennyire fontos lenne Stefan számára a vadászat? Miért lehet ilyen fontos neki? Mi kötheti hozzá? Meguntam az egy helyben ücsörgést, és a férjem helyett Stefan-hoz mentem. Damon egyhamar megnyugszik, de Stefan nem. Ha őt megbántják, órákig tudja emészteni magát, és elemezni a helyzetet, miszerint ő tett e valamit, vagy a másik e hibás. Nem az a sértődékeny típus, de ha valami tényleg iszonyat fontos neki, érzékeny tud lenni.
- Hello, idegen. - köszönök a búslakodó Stefan-nak, aki rám kapja fejét. - Ne figyelj Damon-re... Látszik, hogy fontos neked ez az egész lövészet dolog.
- Épp ezért esik ilyen rosszul. - vallja be. - Mint tudod, apánk zsarnok volt. De felém kitudta mutatni az emberi oldalát is. Ő tanított meg vadászni. Állandóan együtt mentünk, és ő mondta, mit hogyan csináljak. 10 éves koromban megígértem neki, hogy ha törik, ha szakad, ápolni, és védeni fogom a közös hagyományunkat. Úgy festett, Damon is élvezi.
- Csak nem akart megbántani. - dőlök a falnak. - Látta, mennyire boldog vagy, miközben vadásztok. Nem akarja, hogy ő miatta keljen feladnod mindent, aminek örülsz. Damon sokszor konok, idegesítő, gyerekes, bunkó seggfej tud lenni, de fontos vagy neki. Mégis csak te vagy az egyetlen öccse. Menj, és béküljetek ki. A Salvatore-k nem lehetnek haragban.
Egy mosollyal nyugtázta szónoklatomat. Szétborzoltam agyon zselézett haját, majd felkerestem Damon-t. Újabban a Salvatore-ek nagyon furák. A hátsókertben találtam meg. Bámult a semmibe, közben nyikorgott alatta a fapadló. Hátulról átöleltem, államat vállára helyeztem.
- Meddig szándékozol durcázni? - susogóm. - Nem áll jól neked.
- Stefan kiborult még? - kérdezi továbbra is a távolba nézve.
- Szerintem már nem. És neked sem kellene.
- Nem vagyok kiborulva. - tagadja, majd megfordul. - Én mondtam le. Rohadtul nem érdekel ez a
vadászat.
- A vadászat nem, de az öcséd igen. - mosolygok.
Erre csak a jellegzetes fintorra volt a válasza.
- Csak ennyit tudsz mondani? - háborodok fel. - Damon, lásd be. Makacs vagy, és az istenért sem engednél. Pedig neked kéne. Nem lehetsz haragban az öcséddel úgy, hogy egy házban laktok, egy asztalnál esztek, stb. Akár hiszed, akár nem, szereted az öcsédet. Szóval ha jól akarsz cselekedni, hallgatsz a mangalica feleségedre, és elmész arra a hülye vadászatra. Esetleg megkérheted Stefan-t, hogy egyszer - kétszer vigyen magával valaki mást, mert unod. Nem kell ennek ekkora feneket keríteni.
- Úgy gyűlölőm, hogy igazad van. - húz közelebb magához. - Nem mellesleg, nem vagy mangalica. Úgy vagy számomra tökéletes, ahogy vagy.
- Reggel még nem ezt mondtad. - piszkálgatom hajtincseit.
- Csak hülyéskedtem. - legyintett. - Az alakod még mindig a régi. A feneked olyan formás mint régen. Egyáltalán nem vagy dagadt. És ne is hidd magad annak.
- Jól tudsz hízelegni. - állapítom meg. - Ha most megbocsátasz, meg kell keresnem a lányodat. Segítenem kell bepótolni neki a leckét. Viszont valakinek ki kéne cserélnie Melodie pelenkáját.
- Majd apa megcsinálja. - sóhajtott fel, majd felbattyog az emeletre.
Előkeresem Rebeka leckéit, majd elkönyörögve őt a számítógépétől kezdem bemagoltatni vele az irodalom leckéjét.Az irodalomhoz különös szeretet köti, amit kétségtelenül tőlem örökölt. A kezdetektől fogva vonzódom az irodalomhoz, de látom, hogy nem csak én, Az irodalmat a matek követte, ami már más tészta. Egyikünk sem értette a feladott példákat, így használatba vettük a ház matek zsenijét, Bonnie-t, akinek a segítségével kibogoztuk a számunkra teljesen érthetetlen példát. A nyelvtan már könnyűnek bizonyult. A leckék elkészítése 1 óránál többet nem vett igénybe. A sikeres tanulást egy kis tál fagyival ünnepeltük, közben pedig megnéztük Shrek összes kiadott részét. A második közös kedvencünk, a Jégkorszak sem maradhatott ki a sorból. Időközben Rebekának sikerült bealudnia, amit nem tudok hova tenni, mert hát, a Jégkorszakon hogy lehet bealudni? A világ legjobb meséje, én mondom. Megragadtam a legfrissebb magazinomat, és olvasni kezdtem. Tevékenységemnek csak egy valami szabott határt. A bejövő SMS-em,

" Damon+Hailey = közös gyerek?
Tök elképzelhetetlen, ugye?
Pedig igaz.
Ha még többet akarsz megtudni, gyere a templom romjaihoz, amit évekkel ezelőtt leégettek. Ott választ kapsz minden kérdésedre."

Mi a gyász ez? Mit jelentsem egyáltalán? Igaz lenne? Molly-nak nem Alaric az apja, hanem Damon? Nem, kizárt dolog. Damon sosem csalna meg engem. Bár, mikor még kezdetleges vámpírnak számítottam, Damon és Hailey sok időt töltöttek együtt. Nagyon összemelegedtek. Meg ha jól emlékszem, Hailey abban az időszakban lett várandós Molly-val. Menjek, vagy ne menjek? Ez itt a kérdés. A kíváncsiságom szokásosan nagyobb volt, mint az ellenállásom. Amíg a srácok a Family Guy bűvöletében voltak, kilopóztam a kocsihoz, és elhajtottam a templomi romokhoz, ahol egyszer majdnem felgyújtották Katherine-t. Damon elmesélése szerint, ez akkor történt, mikor az apjuk megtudta, hogy Katherine vámpír. Megkerestette az összes akkoriban élő vámpírt, bezáratta őket egy templomba, amit azonnali hatályban fel is gyújtott. Az összes fogoly odaveszett. Egyedül Katherine tudott életben maradni, mert Damon kiszabadította. Mikor megérkeztem, egyedül voltam. Beugrattak volna? Ekkor két erős kar szorított magához, majd az arcomhoz emelt egy kendőt. Akárhogy próbáltam kiszabadulni, elgyengültem, és teljes képszakadás.



Egy cella szerűségben tértem magamhoz. Sehol senki, csak én. Kezeim megkötözve, ahogy a lábam is. Lépteket hallottam. Körbe néztem, de még mindig senki.
- Engem keresel? - lépett elő Klaus.
- Ki gondolta volna, hogy e mögött is te állsz. - forrnak vérben szemeim. - Te küldted azt az üzenetet is, ugye?
- Lottózhatnál. - mondja, majd egy gonosz, de egyben halk nevetés hagyja el száját. - Bemutatnék neked valakit. Gyere ide, Emma.
Értetlen tekintettel nézem az idegent. Tépett, szőkés barna haja vállára omlott. Arcán meggyötörtség, és fájdalom tükröződik.
- Emma, egy vándor. - mutatja be Klaus. - Emma drágám, tedd a dolgod.
Mögém sétál, majd ujjait az agyamba mélyeszti. Mérhetetlenül fájt. Mintha egy forró vasat forgatnának a testemben. A vándorok jellegzetessége az, hogy akár milyen ártatlannak is tűnnek, nem azok. Képesek egy érintésükkel leszívni minden erődet, és kitörölni a memóriádat. A fájdalom egyre csak erősödött.
- HAGYD ABBA! - kiáltoztam.
- Érzed már, Elena? - lép közelebb hozzám Klaus. - Érzed már, ahogy az erőd kiszivárog a testedből? Emma átveszi a tested fölött az uralmat. Fáj? Hát nagyon nem érdekel.
- Damon megfog találni. - kapkodom a levegőt.
- Tudok róla. - somolyog féloldalasan. - Őt is ide hívtam. Jobban mondva, ide csalogattam. Egyszerre fogok végezni mindkettőtökkel.
- Nem éred meg azt a napot. - szorítom össze fogaimat, megakadályozva, hogy egy nagyot ordítsak.